Ki miért szeret futni?
Ki miért szeret futni?
Ki miért szeret futni?Ha futás, akkor Forrest Gump. Alapmű (méltán kapott 1995-ben Oscar-díjat, s számtalan egyéb elismerést, melyeket felsorolni igencsak hosszadalmas lenne), ahogy a film híres futójelenete is bevésődött szerintem mindenki agyába (akárcsak a szállóigévé vált „Fuss Forrest! Fuss!” is):
Aki látta a filmet, tudja, hogy a Tom Hanks által megformázott karakter miért kezdett el futni (s miért hagyta abba). De, hogy mások miért vállalják az önkéntes lihegést hidegben, melegben, esőben, hóesésben? (Mert igen, van olyan is, akit a téli hónapok sem tudnak a lakásban tartani.) Erről kérdeztem meg néhány ismerősömet: hivatásos katonát, élsportolót, többgyermekes anyukát, tinédzsert, családapát…
Első alanyom a Székesfehérváron élő Endrész Gábor:
– Ez egy érdekes kérdéskör, hiszen tudod, hogy katona vagyok – kezdte Gábor. – Nálunk alapvető az éves fizikai felmérés, melynek egyik követelménye a 3200 méteres síkfutás teljesítése adott szintidőre. Igazából soha nem szerettem hosszútávot futni, a futball, a kézilabda és a tollaslabda sportokat űztem, ahol főleg a rövidtávok domináltak.
Gábor hosszú távokat nem is futott egészen 2009-ig. Ekkor kapott komoly segítséget kollégáktól a futással kapcsolatban (lábtartás, megfelelő cipő kiválasztása, technika stb.) és ekkor szerette meg a hosszútávfutást. Ez egy külföldi szolgálatteljesítés alatt történt: maga a rendszeres futás is szerepet játszott a monotónia leküzdésében, a fizikai-mentális egészség megőrzésében, erősítésében. Innentől eredeztethető a motivációja a hosszútávfutásra, ami azóta is tart, újabb és újabb célokkal.
Gábor a 8279-es rajtszámmal látható a képen
2012-ben már teljesítette az első félmaratonját. Ebben segítette, hogy párja is kedvet kapott hozzá. Sokat sportolnak együtt, valamint jó társaság(ok)al járnak futóversenyekre. Gábor napi rendszerességgel igyekszik hosszú távokat futni, s közben mindig zenét hallgat, valamint a pulzusszámra is figyel.
– Igazából a futásra főképp egészségmegőrzés jelleggel tekintek, valamint a mentális feltöltődést, a feszültség levezetését szolgálja, illetve segít folyamatosan szinten tartani az erőnlétemet az éves felmérésekre – mondta Gábor. – Futni jellemzően – ha alkalom van rá – társaságban szeretek. Például legjobb kollégámmal és barátommal ilyenkor szoktuk átbeszélni a "napi ügyeket".
Gábor menyasszonya, Elekes Erika 2010-ben indult el először futófesztiválon (Vivicittá) barátnője agitálására. A táv 3 km volt, és nagyon elfáradt közben. Hogy fejlődésre motiválja magát, a következő években mindig növelte a távokat, igyekezett minél több rendezvényen részt venni. Mindeközben a futást, mint edzést ritkán iktatta be a napirendjébe.
– A párommal viszont szívesen megyek hétvégén futni, mert közben jókat beszélgetünk, tervezgetünk – árulta el Erika. – De nekem ez nem számít edzésnek, inkább kikapcsolódás. Ő viszont sokkal többet és jobban fut nálam. Egyik hétvégén előfordult, hogy nem érezte fáradtnak magát, így addig szedte a lábát, amíg csak bírta. Ekkor történt, hogy két óra alatt futotta le élete első félmaratonját az Öreghegyen – amiről tudjuk, hogy eléggé dimbes-dombos vidék – csupán kedvtelésből. Sajnáltam, hogy nem egy fesztiválon tette ezt, mert még érmet is kapott volna érte. Így viszont be kellett érnie az én elismerésemmel.
Megjegyzem: A félmaratonokat Erika átlagosan 2,5 óra alatt szokta lefutni minden előzetes ráedzés nélkül, így az ő teljesítménye is igen szépnek mondható!
Erika a kép bal oldalán látható mosolyogva, amint célba ér
Erika a párjával szeret leginkább futni. Amikor pedig egyedül rója a kilométereket, akkor zenét hallgat közben, amely eltereli a gondolatait, és feltölti.
– Semmi professzionális dolgot nem csinálok futás közben, például nem mérem a pulzusom. Csak azt tartom számon, hogy 1 km-t mennyi idő alatt teszek meg, illetve a légzésemre figyelek oda. Mert így energiát takarít meg az ember. Szeretném, hogy a futás kikapcsolódás legyen, és jólessen. Ha feladatjelleget ölt, akkor már nem esik jól. Motivációm az egészséges életmódra való törekvés – árulta el.
Erika a 2014-es Brutál futás óta az akadálypályás futást is nagyon megszerette. Igaz, azóta sem sikerült részt vennie ilyen rendezvényen, amelyet nagyon nagy kihívásnak élt meg, és rettentő viccesnek is – főként, amikor utólag a képeket nézegetik.
Gyerekként nagyon sokféle sportot kipróbált: az aerobiknak a mai napig nagy hasznát veszi a hajlékonyság miatt. Nagyon szeretett futtballozni (a gimnáziumi csapattal az országos versenyig jutottak), atlétizált is (futás, magas- és távolugrás) – megyei versenyeken is bemutatta tudását. Jelenleg kettlebellezik a párjával együtt, kerékpározik, tollaslabdázik, de leginkább kézilabdás múltjára büszke: Erikát a felnőtt megye 1-es bajnokságból ismerhetik a sportbarátok.
Tauz Ildikó Csőszön lakik, s három gyermeket nevel. Ő azért fut, mert olyankor teljesen ki tud kapcsolni, nem gondolkozik a napi teendőkön, egy kicsit felszabadul.
– Terepen szoktam futni, és általában hajnalban – mesélte. – Az olyan csodálatos! Látni az őzeket, a szarvasokat, a homokban játszó kisrókákat, s picit megijedni az úton átdöcögő vaddisznótól!
Ildikó is fülhallgatót dug be a futáshoz, s úgy érzi, úgy sokkal jobb tempóban tud haladni. Kisebb megszakításokkal három éve szedi ilyen formában a lábait, s egyedül, hogy ne zavarja senki se.
Ildikó családjával – náluk mindenki sportol!
Középső fia, a 13 éves Burián Bendegúz ismerős lehet az olvasóknak, hiszen kempo világbajnok, s az egyik kettlebelles cikkben is megemlítettem már, mint legifjabb tanítványomat, aki rendkívül tehetséges. Bendi is egyedül szeret futni, s hasonló okból, mint édesanyja: „Olyankor csak magam vagyok, s nem csinálok semmit. Csak arra figyelek, hogy jól vegyem a levegőt.” Neki az élsporthoz szükséges állóképesség-fejlesztés egyik eszköze a futás, amit hetente ötször gyakorol: zene nélkül, csak belülre figyelve.
Másik gyermekes alanyom Kocsi Melinda, aki a futást gyermekei megszületése után kezdte el. Akkor még csak 1-2 km-t tudott megtenni, az eltelt 16 évben viszont a mindennapjai részévé vált ez a sport.
– Heti 2-3 alkalommal futok, többnyire este, munka és a napi családi teendők után – mesélte. – A futás segít a nap lezárásában, regenerálódásban… amolyan pszichoterápia és örömforrás számomra. A munkám sok esetben lelkileg megterhelő, így futás közben levezetem a napi stresszt, és sikerül kicsit eltávolodnom a problémáktól, a megoldandó feladatoktól. Ilyenkor egyedül szeretek futni, zenét hallgatok közben…van egy futós válogatásom, amit a nagyobbik gyerekem állított össze.
(Megjegyzem: Melinda a gyermekvédelmi központban dolgozik, azért e nagy lelki teher, amelyet említett…)
Kocsi Melinda
Melinda időnként benevez egy-egy versenyre is, mert szüksége van a kihívásra. Legutóbb a Böllhoff Tóparti Futópartin futotta körbe a Velencei-tavat, és legközelebb az október 15-én megrendezendő SPAR Budapest Maratonon szeretne egy félmaratont futni. Pulzusmérőt még nem használ, de tervezi a versenyekre való felkészülés optimalizálása érdekében.
Meiszter Judit gyermekkorában öttusázott, amelynek egy gerincműtét vetett véget. Jelenleg hetente kétszer úszik reggel, munka előtt, s igyekszik többször eljárni futni is.
– Azért szeretek futni, mert kikapcsol, s mert jó érzés, hogy képes vagyok rá – mondta. – Jelenleg az Ultra Tisza Tóra készülünk a csapattal, ahol a meleg nagy kihívás lesz majd.
Juditnak három gyermeke van, mindegyik iskolás már, s többször láttam családostól futni őket különböző rendezvényeken férjével, s gyermekeivel. Ez pedig nagyon dicséretes, mert a közös sport/élmény még jobban összetartja a családot, a gyermekeknek pedig természetessé válik a mozgás, az egészséges életmód.
Judit férjével, Attilával és egyik gyermekével – BBU Halloween run 4 km
Judit a legutóbbi Ultrabalatonon is elindult, s nagyon szép eredményt ért el, amin egyébként Cseke Ferenc is gyönyörűen teljesített: Feri a barátnőjével párosban tette meg a távot, 27 óra alatt. Ő általában évi 5-6 versenyen indul el, amiből 3-4 ultra. Legközelebb szeptemberben, a 24 órás bajnokságon fut majd Velencén, ahol 180-190 km-t szeretne menni.
A fehérvári fiatalember 2011-ben kezdte el ezt a mozgásformát. Akkor pár száz méter is nagy feladatnak tűnt, ám néhány hónap múlva már ment a 10 km is, és így tovább.
Cseke Ferenc – illetve az árnyéka futás közben
– A futás egy nagyon jó kikapcsolódás. Még ha fáradtan is, de teljesen feltöltötten térek haza egy futásról – mondta. – A futás önfegyelemre és türelemre tanít. Egy-egy versenyre sokszor hónapokat készülök, s nincs garancia arra, hogy célba is érek! Ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, abból is le kell vonni a tanulságot és menni tovább.
Feri általában egyedül fut, mert a munkája miatt nehezen tud mást beilleszteni az idejébe – a kedvenc pizzériámban dolgozik –, és sokszor hiányzik neki a közösségi futás is. A napi edzésekre két útvonala van, mindegyik 10 km-es. Az egyik kizárólag aszfalt, a másik fele aszfalt, fele terep. A hosszabb futásokat a Velencei-tónál tartja. Nézzünk meg egy senior-kategóriát is!
A kincsesbányai Szatzker Csaba már több mint 40 éve fut – egykori testnevelőtanára, Janecskó András hatására. (Igaz, sok év kiesett sérülések miatt.) Csabáról több újságban is írtam már, hiszen sorra nyeri a versenyeket. Sokat tesz még most is azért, hogy 50 felett is rendben legyenek a lábai: minden nap nyújt, erősít.
Szatzker Csaba a '80-as években
– Minden, ami a regenerációt, a fenntarthatóságot segíti, beépítem napi tevékenységembe – árulta el. – A futás egy életérzés, ami ha nincs meg, akkor nagyon hiányzik. Sok-sok apró kihívást jelent, fizikailag is. Mentálisan erősít, folyamatosan motivál, hatása életre szóló.
A közismert futó futás közben zenét hallgat. Nem „fülessel”, mert az zavarja, hanem csak kihangosítja a telefonját. Ha viszont az erdőt választja helyszínül, akkor vagy lehalkítja, vagy teljesen ki is kapcsolja, hogy átérezze az erdő „szellemiségét”. Útjára sokszor elkíséri egyik ismerőse, rendkívül intelligens kutyája, Negró is.
Negró sokszor elkíséri Csabát futni
– Esténként, a munkából hazafutva sokszor telefonálok, visszahívom, aki napközben keresett, s a Bakony sűrűjében futva sokszor őskövületek után kutatnak a szemeim. Mert a sok millió évvel ezelőtti élet nyomai szinte ott hevernek előttem – mondta.
Csaba általában egyedül szeret futni, de az utóbbi időben Székesfehérváron, a Bregyóban Véninger Kati ARAK-os ifjú tehetségeivel is edz – pályaversenyekre készülve, amit nagy kihívásnak él meg.
– Könnyen össze tudom foglalni, mit jelent a futás, mint rendszeres testmozgás – zárta beszélgetésünket a sportoló. – Karbantartja a testet és a lelket. Elsimítja a napközben előbújó ráncokat, s feltölti az embert, miközben fáradsággal ötvözött, meleg érzést kelt. Egész éltre kiható küzdőképességet, állóképességet, kitartást ad, s mentálisan erőssé tesz!
Ahogy láthattuk: mindenki másként és más indíttatásból fut. Egy azonban közös: a nyugalom, ami rátelepszik futás közben az emberre, és az elégedettség, amikor akkor érzünk, amikor magunk mögött hagyjuk a leküzdött kilométereket...
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Testszobrászat
