Hogyan fogyok le tíz hét alatt? – Orsi naplója 8. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? – Orsi naplója 8. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? – Orsi naplója 8. részTegye fel a kezét, aki egy stresszesebb szituációt követően egy szál cigivel vezeti le a feszültséget? Látom, tudom, vagytok egy páran… Mint ahogy azok is, akiknek jólesik, ha egy nehéz nap végén egy pohár bor vagy egy sör mellett lazítanak. Lehet ezeket is mértékkel, és hát emberek vagyunk… Úgy alakult, hogy nekem nem ezek az eszközeim az említett esetekben. Hanem a kaja. A cigi nekem büdös és rossz ízű. Az alkoholos italok közül akadnak kedvenceim, de legszívesebben alkalmakra tartogatom, és ettől ünnepi jellege marad számomra. Marad tehát a kaja. Sosem voltak – hál' istennek – klasszikus értelemben vett evészavaraim, falási rohamaim. A másik végletbe sem estem, nem koplaltam. De élvezettel fojtottam a stresszt egy pizzába vagy egy tábla csokiba, lelki megrázkódtatások idején különösen… Milyen szemétség, hogy pont ez látszik meg az ember alakján a legdurvábban! Bezzeg a cigi… az valahogy még menő is… Bármennyire tudják is az emberek, hogy egészségtelen, még mindig maradt valami abból a régi-régi kultuszból, miszerint cigarettázni elegáns és stílusos, valahogy fontosabbnak tűnik tőle az ember. Aki meg egy óriáshamburgert töm villámsebességgel az arcába, majd utánaküld mondjuk egy csokipudingot... az leginkább szánalmas. Az ennek nyomán megjelenő plusz kilók pedig mintha bélyeget ragasztanának az emberre: íme egy akaratgyenge és lusta személy!
Tény, a felsoroltak mind-mind az úgynevezett könnyebbik úthoz tartoznak. Az ember ledobja magát a fotelba, kitátja a száját, és jöhet a pohár vagy a cigi vagy éppen a zamatos falatok. Mennyivel több kitartást igényel (és mennyivel hatékonyabb!), ha elmegyünk futni vagy edzeni…
Az evésfüggőségtől, még ha nem is kóros mértékű, azért is nehezebb megszabadulni, mert táplálkozni létszükséglet, ellentétben a dohányzással vagy az alkoholfogyasztással. Nehezebb meghúzni egy éles határvonalat: mi az, amire szükség van, és mire nem.
Régi kedvencem ez a kép: a "stresszes" szót angolul pont úgy betűzik, mint a desszertet, csak ellenkező irányban. Véletlen? (Fotó: caramcdonald.com)
Az embernek egyénileg kell felismerni a saját csapdáit, és idővel egyre ügyesebben kikerülni őket. Nálam például édesség nélkül nincs nap. Csakhogy most már megtanultam, hogy egy-két kocka magas kakaótartalmú étcsokoládé kellőképpen eltelít, és magnéziumtartalmának köszönhetően gyorsan megnyugtat. Jobban mint az a bizonyos, lila papíros tejes változat… És arra is rájöttem, hogy az ételek élvezete nem az elfogyasztásuknál kezdődik, hanem az elkészítésüknél. Illatos gyümölcsök beszerzésénél a piacon, az olvadó sajt illatánál, a kevergetésnél, a fűszerezésnél…. Szeretek a konyhában tevékenykedni, bár sokszor bizony spórolásból főzök. Olcsóbb magunk készíteni, mint rendelni, vagy étteremben enni… Oké, ha nem főzök, azzal meg időt spórolok, amit élményekre válthatok. Ha pénzt takarítok meg, akkor meg abból jut több az élményekre… Szóval leginkább annak érdemes bevetni magát a konyhába, akinek maga a sütés-főzés is élmény.
De még mielőtt túlságosan elkalandoznék: miért is került most elő ez az egész nálam? Beteg valaki, akit nagyon szeretek. És ez megvisel. De persze attól nem fog meggyógyulni, ha én somlóit eszem meg nutellás palacsintát... Pedig de jólesne! Úgyhogy nézzétek el nekem, de ezen a héten nem osztok meg receptet, mert az tuti, hogy valami brutálisan hízlaló desszert lenne, ilyenek járnak most a gondolataimban. Evés helyett inkább menjetek ki a strandra, vagy sétáljatok egy nagyot a szeretteitekkel a szabadban, ahogy én is teszem!
