Hogyan fogyok le tíz hét alatt? - Orsi naplója 5. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? - Orsi naplója 5. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? - Orsi naplója 5. részTudtátok, hogy a jelentős fogyástól epekövet lehet kapni? Nem? Hát, én sem... Ezt csak azért mesélem el, hogy hangsúlyozzam: nem csak a túlsúllyal járó egészségügyi problémákra kell gondolni, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, mozgásszervi panaszok és társaik. Hanem arra is, hogy ha már fogynunk kell, akkor azt a lehető legegészségesebb úton-módon próbáljuk megtenni. Sokaknál láttam, hogy öt-tíz-tizenöt év alatt észrevétlenül magukra szedtek mondjuk húsz-huszonöt kilót. Aztán hirtelen felindulásból néhány hónap alatt próbálnak megszabadulni tőle. Arról hallottatok már, hogy amikor fogyunk, különösen ha gyorsan, akkor izomtömeget is veszítünk, és ez alól nem kivétel a szívizom sem? Nem hangzik túl jól...
Mi a megoldás? Szó se róla, az a legoptimálisabb, ha soha egyáltalán meg sem hízunk. Mivel azonban a többségünk nem olyan tudatos, következetes (szerencsés?) alkat, hogy ezt elmondhassa magáról, nem marad más, mint használni az eszünket.
Én akkor gondolkoztam el igazán ezen az egészséges fogyás tematikán, amikor epekövem lett. Akkor kérdezte az egyik doki, a hasamon meg a csípőmön lévő striákat szemlélve, hogy mennyit is fogytam pontosan az utóbbi hónapokban. Mivel akkor történetesen már vagy öt éve tartottam a súlyomat (Még a terhesség alatt is. A csíkok még úgy tíz évvel azelőttről származtak...), viszont a kislányom még csak néhány hónapos volt, kisült, hogy én bizony "szimplán" a terhességi hormonok hatására lettem epeköves. Egyébként rendesen félre is diagnosztizáltak elsőre. Pedig olyan mellkasi és háti szorító fájdalmakat produkáltam, hogy mentő vitt be a kórházba... Ezek után még eltelt néhány hónap, és átestem pár egész éjszakás epegörcsön, mire a nagymamám (!) megfejtette a rejtélyt, hogy ez tuti epekő. Ekkor saját szakállamra kértem egy hasi ultrahangot, ahol az orvos riadtan állapította meg, hogy rengeteg apró kővel van tele az epém, amik már az epevezetékbe is elkezdtek ürülni. Ez okozta a görcsöket, ráadásul elkezdtem sárgulni és már a hasnyálmirigyem is veszélybe került. Azt inkább nem is részleteszem, hogy mikkel riogattak az orvosok a laborértékeimet látva, mi történhetett volna, ha mindez nem derül ki sürgősen. Tulajdonképpen még ők szidtak meg engem, mintha én nem kezeltem volna elég lelkiismeretesen a problémát.
Az akkori állapotomból kifolyólag már nem volt elég egy "sima" epeműtét. Előtte közel egy hétre be kellett feküdnöm a kórházba egy epetisztításra, melyet több napos koplalás előzött meg és követett. Vizet sem ihattam napokig, infúzión keresztül tápláltak. Azért, hogy amikor lenyelem azt a rémisztő csövet, amit egészen az epémig letolnak, ne legyen se folyadék se ételmaradék a vizsgálószerszám útjában. Hát én ettől úgy rettegtem, hogy előtte egy éjszakán át nem aludtam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig távol kell majd lennem a kisbabámtól, igazából ez volt, ami a legjobban megviselt. És igazából ehhez az egy héthez képest az egy hónappal későbbi laparoszkópos epe-eltávolítás már semmiség volt, mindössze egyetlen éjszakát kellett bent töltenem, és döbbenetes, meg persze a hála a dokimnak, az egész egy cseppet sem fájt.
Alig három héttel karácsony előtt műtöttek, így az ünnepek alatt, és még utána is egy ideig, rendkívül szigorú diétát kellett követnem. Az étrendemre pedig tulajdonképpen egész életemben oda kell majd figyelnem. Na itt határoztam el két dolgot: először is, hogy tényleg igyekszem tudatos, egészséges étrendet követni. Másrészt, hogy: soha többet szigorú diéta!!!
Haha. Utóbbit persze könnyű betartani, az egészséges étrendet kevésbé. Az évtizedek alatt berögzült szokásokon változtatni szinte lehetetlen. De csak szinte! Amíg élünk, sosem késő változtatni. Nekem ez a mottóm nem csak a táplálkozásban, hanem az élet minden területén!
Most éppen a fogyásom stagnáló napjait élem, ilyenkor a legnehezebb kitartani. De nem adom fel, mert higgyétek el, én várom a legjobban, hogy néhány hét múlva beszámolhassak nektek a kitűzött célom eléréséről!
