Hogyan fogyok le tíz hét alatt? - Orsi naplója 3. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? - Orsi naplója 3. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? - Orsi naplója 3. részAz elmúlt két hétben arról számoltam be, hogy az elkövetkező időszakban a szénhidrátbevitel csökkentésével igyekszem veszíteni a kilóimból. Legutóbb beszéltem az étrendemről, most pedig a mozgásról szeretnék egy kis szót ejteni.
Azt mondják, hogy a sikeres fogyás hatvan, mások szerint nyolcvan százalékban a táplálkozáson, a többi részben pedig a mozgáson múlik. Ezzel tulajdonképpen egyetértek, de ennél én azért nagyobb jelentőséget tulajdonítok a mozgásnak. A saját bőrömön legalábbis tapasztaltam már, hogy ha nem is változtatok különösebben az étrendemen, de elkezdek sokkal-sokkal többet mozogni, azért eredményez az is súlycsökkenést.(És legfőképp jobb közérzetet!) Abban meg főleg segít, hogy az ember tartani tudja a súlyát. Legalábbis amikor három évvel ezelőtt minden nap hosszú, hosszú órákat gyalogoltam a babakocsival (mert szerettem a szabad levegőn altatni a lányomat), akkor jó étvággyal ehettem, nem híztam semmit. Hanem aztán amikor elhagytuk a babakocsit, és a kisasszony elkezdett a saját lábán szaladgálni! Attól kezdve a napi négy-öt óra sétámat felváltotta ugyanennyi játszóterezés. Ő rohangált, mászókázott, izgett-mozgott folyamatosan, én meg ugyan mentem utána, de azért mégsem volt meg a kilométerem...
Az otthoni edzéshez csak néhány kellékre van szükség (Fotó: KVO)
Helyette az ebéd utáni alvásidőben próbáltam tornázni. Ehhez azért kellett önfegyelem, hiszen akkor én bármilyen éhes is voltam, nem ebédelhettem meg vele. Tele hassal tuti nem álltam volna neki mozogni. Szépen elaltattam, aztán félresöpörve a késztetést, hogy elvégezzek némi halogatott házimunkát, netán leüljek regényt olvasni, betettem egy dvd-t és nekiálltam. De valahogy nem volt már annyi kitartásom hozzá, mint régen. Pedig szinte mindig is az otthoni edzések híve voltam... Hosszú évekig használtam otthon elipszistrénert (amíg tönkre nem ment), és nem véletlenül szereztem be egy tucat dvd-t sem! Edzőtermet nagyjából tizenöt éve nem láttam belülről. Nem túl szívesen ugrabugrálok mások előtt, meg a pénzt is sajnálom rá, ha ingyen is mozoghatok. De most megtetszettek a mostanában egyre több helyen megtalálható fitneszparkok. Úgyis a szabadban a legegészségesebb mozogni, úgyhogy most ezekkel kacérkodom. Nem mondom, lényegesen több szervezést igényel: ide már nem ugorhatok le csak úgy, míg a gyerek alszik, a férjemmel teljesen különböző időbeosztásban dolgozunk... egy hároméves gyerek pedig nem marad meg egyhelyben, amíg anya méltóztat végre leszállni a kondigépről...
Szerencsére a közelünkben több fitneszpark is található (Fotó: Horváth Reni)
Csodálom azokat az édesanyákat, akik a munka, a gyerek és a háztartás mellett a rendszeres edzésre is energiát fordítanak. De bevallom sokszor nem értem, hogyan és mikor jut rá idejük. Azt azért persze már réges-rég én is beláttam, hogy ha az ember úgy istenigazából meg akar tenni (vagy el akar érni) valamit, akkor egyszerűen csak neki kell állni, csinálni és kész. Így hát nekiálltam...
Ahogy azt korábban ígértem, minden héten hozok egy receptet is. Olyasmit, amivel igyekszem élvezetesebbé tenni az étkezéseimet. Az eheti kényeztetésem a túrópizza. Aminek ugyan nem sok köze van az igazi pizzához, viszont egy igazán laktató finomságról van szó.
Recept
Túrópizza
A tésztához szükség van fél kiló sovány túróra, két tojásra, egy kis sóra, és tíz evőkanál zabpehelyre, esetleg egy kis sütőporra. Ugyan egyes helyeken azt írják, hogy ki kell sodorni ezt a tésztát, nekem azonban ez még sosem sikerült. Egyszerűen összegyúrom, aztán belelapítgatom a sütőpapírral bélelt tepsibe, mint a gyurmát. Amikor már olyan pizzaszerű alakja van, előmelegített 180 fokos sütőben negyedórán át elősütöm. Ezután jöhet rá minden földi jó (amiben nincs liszt és cukor..), úgy mint paradicsompüré, zöldfűszerek, sonka, kolbász, zöldségek, sajt. Aztán jól feltekerjük a sütőt, és sütjük, amíg a sajt meg nem pirul.
Végül pedig, hogy sokkoljalak benneteket, meg egy kicsit magamat is, hoztam egy régi képet magamról. Ugyanis észrevettem, hogy a plusz kilókkal küzdő emberek előszeretettel mutogatnak magukról olyan fotókat, amin vékonyabbak voltak. Egyfajta bizonyítékként, hogy képesek ám ők erre is! Nem maradok én sem adósotok ezzel.
Ezt a képet azt hiszem, ki is teszem a hűtőre, hogy ne felejtsem el, mi is a célom. Mondjuk ehhez sajnos nem lesz elég tíz hét...
