Hogyan fogyok le tíz hét alatt? – Orsi naplója 4. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? – Orsi naplója 4. rész
Hogyan fogyok le tíz hét alatt? – Orsi naplója 4. részÖrömmel jelenthetem, hogy a mérleg tanúsága szerint két kilótól már sikerült megszabadulnom! Ez nyilván még nem olyan látványos eredmény, de máris másként érzem magam kicsit a bőrömben (és a ruháimban...)
Fura, hogy mennyire tudok egy ilyen eredménynek sokadszor is örülni. Pedig azt már réges rég be kellett látnom, hogy a fogyás önmagában nem boldogít. De komolyan. Régen sokáig azt hittem, hogy ha vékonyabb leszek, akkor attól valahogy hirtelen szebb a világ, sikeresebb, elismertebb, elégedettebb leszek. De lassanként ráébredtem, hogy a számomra igazán fontos dolgok örömet okoznak függetlenül attól, hogy tíz-tizenöt kilóval éppen kevesebb vagy több vagyok éppen. Ugyanolyan önfeledten homokozom a kislányommal a játszótéren, táncolok a férjemmel vagy lubickolok a tengerben, akárhány kiló is vagyok. (Na jó, hát gondolom, százhúsznál már biztos nem ezt mondanám…) De értitek: a jó dolgok ettől függetlenül is jók maradnak. Viszont ez a felismerés észrevétlenül kifogta a szelet a vitorlámból az évek során. Végül is mit izguljak azokon a fránya kilókon, ha egyszer teljes az életem.
De azért valahogy mégiscsak mindig foglalkoztatott. Az ember általában akkor szokott rájönni, hogy változtatnia kell, amikor viszontlátja a saját magáról készült fényképeket. A tükör érdekes módon remekül tud csalni. Szerintem tudat alatt megtanulja az agyunk, hogyan álljunk úgy meg előtte, hogy a legelőnyösebben nézzünk ki. Na, egy családi szülinapon készült fotó, neadjisten videó, az már sokkal őszintébb. Meg amikor a kedvenc alkalmi ruhánk cipzárja szétreped a hátunkon… Az ilyenek után például órákig rosszkedvű tudok lenni. (És rosszkedv ellen mint tudjuk, nincs is jobb ellenszer, mint a csoki…)
Szóval mi is az én motivációm a fogyásra, ha anélkül is boldog vagyok? Ahogy már az első blogbejegyzésemben utaltam rá, elsősorban az egészség. Meg persze valahol a hiúság is. De már nem csak rövid távban gondolkodom, mint régen. Elképzelem magam harminc év múlva. Hogy mennyivel aktívabb és fiatalosabb leszek, ha nem cipelgetem addig magamon a fölösleges kilókat. (Van egy kiváló mércém arra, mit is jelent mondjuk tíz kiló felesleg hosszú távon való hordozása. Elég, ha egyszer-kétszer hazacipelem a tizenkét kilós lányomat a játszótérről...)
Csakhogy harmincéves távlatban gondolkodva meg a fene sem akar lemondani a kényeztető finomságokról! Ezért kell megtalálnom a kevésbé hizlaló alternatívákat. Úgy érzem, ideje előhúzni a tarsolyból a kedvenc csokis édességemet.
Sosem mondanád meg róla, hogy diétás! (Fotó: KVO)
Recept
Orsi diétás csokitortája
Liszt helyett robotgépben megőrölt zabpelyhet használok hozzá. Négy tojásból, négy evőkanál nyírfacukorból, három púpos evőkanál őrölt zabpehelyből, egy evőkanál holland kakaóporból és egy zacskó sütőporból piskótát sütök. Én egy kb. húsz centi átmérőjű tortaformában szoktam készíteni. Miután kihűlt, fogok egy tábla (10 dkg) 80%-os étcsokit, (egy-két kockát félreteszek a díszítéshez), és gőz fölött megolvasztom. Gépi habverő segítségével összedolgozom 25 dkg mascarponéval és egy kevés cukor nélküli habtejszínnel, attól függően, mennyire lágy krémet akarok. Lehet a krémbe is keverni nyírfacukrot, eritritet, steviát, ki mit szeret. A krémet a tésztára simítom, a tetejére reszelem a maradék csokit, és egy éjszakára a hűtőbe teszem.
