Datolyaszilva: Finom, és kerti díszként is gyönyörű! 
Datolyaszilva: Finom, és kerti díszként is gyönyörű!
Datolyaszilva: Finom, és kerti díszként is gyönyörű! A minap egy félig érett paradicsomra hasonlító, ámde igencsak csábító gyümölcsöt találtam az egyik zöldségesnél. Persze, hogy rögtön vettem belőle, hogy megkóstoljuk a lányommal, s mivel ízlett is, gyorsan felkerestem Vasi Szabó Jánost, aki egzotikus gyümölcseiről híres. Már meg sem lepődtem azon, hogy nála is terem ez a különlegesség!
Datolyaszilva Vasi Szabó János kertjében (Fotó: Szabó Patrícia)
Mint kiderült, Jánosnak a második nekifutásra sikerült csak tartósan a kertjében marasztalnia a datolyaszilvát. Először az ezredfordulón vásárolt egy nagy, külföldi tulajdonú kertészetből egy nevesincs fajtájú datolyaszilva fácskát, amit egyből a szabadföldi gyümölcsösbe ültetett a kajszi és a nektarin-fák közé. (Mint a vadcitrom csemetét.)
Az új lakó az első – enyhe – teleket jól bírta, termését is kóstolhatták, ám azt nem tudta a gazda, hogy ez a növény nagyon vízigényes, és a talaj is jó, ha enyhén savanyú, laza és nagy humusztartalmú. Ezért a fa a nyári aszályok után legyengülve ment az első komolyabb télbe, s csak nehezen éledt fel tavasszal. Sőt, abban az évben vissza is száradt, majd elpusztult.
E növény nagyon vízigényes (Fotó: Szabó Patrícia)
Évekkel később - már fölvértezve a hazánkban is fellelhető szakirodalommal - újabb kísérletet tett János: akkor már a ház melletti védett kiskertben, megfelelő talajviszonyok közé ültette. Igaz, nem a „tucatfajtákat”, hanem az egyik legfinomabb és legigényesebb japán datolyaszilvát, a Hana Fuyut. Az eltelt bő évtized pedig bizonyította a telepítés sikerét.
Az eltelt bő évtized pedig bizonyította a telepítés sikerét (Fotó: Szabó Patrícia)
A datolyaszilváról tudni kell, hogy Délkelet-Ázsia nedves, szubtrópusi tájainak bennszülött növénye. Európai termesztése csak a múlt század elején lendült fel. Sok néven ismerik még: kháki szilva, Sharon gyümölcs, hurma. Nagy termesztési központjai jelenleg a japán, kínai és indiai ősi termőhelyek mellett Kalifornia, Florida, a volt Szovjetunió és a Földközi-tenger vidéke. Az ébenfafélék (Ebenaceae) családjába tartozik. Lassan növő alacsony fa vagy bokor, egy- vagy kétlaki növény.
A datolyszilva Délkelet-Ázsia nedves, szubtrópusi tájainak bennszülött növénye (Fotó: Szabó Patrícia)
Ehető, golflabdányi gyümölcséért nemzetségének egyik másik faját, a Diospyros lotust (kaukázusi vagy lótusz-szilvát) is termesztik; bár ez a fajta mínusz huszonöt foknál hidegebbet is tűri, jelentősége jóval kisebb a datolyaszilváénál, számunkra, mint alanynövény érdekes.
A kertben – a naspolyát leszámítva – utolsó gyümölcstermő növény a datolyaszilva. Nagy, 10-50 dkg-os, csüngő, széles-gömbölyded bogyótermései éretlenül hamvaszöldek, éréskor sárgászöld, sárga, narancs- vagy pirosas színűvé változnak. A gyümölcs mindkét végén bemélyedt és gyakran enyhén négyszögletű.
A termés 10-50 dkg közötti (Fotó: Szabó Patrícia)
A termések alakja ezzel együtt igen változatos, lapított gömb és megnyúlt típusok is előfordulnak. A megtermékenyülés nélkül fejlődő termések rendszerint mag nélküliek. A terméshús a teljes érettség előtt nyersen élvezhetetlen, keserű, erősen csersavas és összehúzó hatású. Érett, lágy állapotban a csersav már részben vagy teljesen eltűnik; a bogyó mézédes ízűvé és zamatossá válik.
„Vannak szép számmal olyan gyümölcstermő növények, amik értékes termésük mellett színpompás formájukkal, őszi lombdíszükkel is ékesítik a kertet. Ezek közé tartozik a datolyaszilva is.” – véli Vasi Szabó János, majd elmondta, hogy e növény lombhullató fájának törzse hosszanti irányba barázdált vagy pikkelyesen leváló kérgű, szürkésbarna vagy vöröses színű, a mediterrán macchia növényeit idéző.
Gyönyörű kerti dísznövény (Fotó: Szabó Patrícia)
Hajtásai kezdetben szőrösek, később lekopaszodnak, simák lesznek. Levelei szórt állásúak, tojásdad alakúak vagy hosszúak, ép szélűek, mutatós bőrneműek, smaragdzöld színűek, fonákjuk halványabb abszintszínű, sűrűn szőrös, később megkopaszodik.
Őszre a levelei, mikor a termések a fajtától függően aranysárgától a tűzvörös színűig érnek, rozsdavörösre színeződnek, káprázatos látványt nyújtanak az ámuldozó vendégeknek. Miként a kertjében készült képek is bizonyítják: a datolyaszilva díszfaként is megállja a helyét! E képek a 2016-os tavaszi fagy után gyümölcs nélkül „őszülő” datolyaszilva fáról készültek. S egyet kell értenem vele: lenyűgöző látvány! Ennél mutatósabb csak akkor lehet, ha a termés is ott sárgáll a színes levelek közt!
Tűzvörös és rozsdavörös színűek ősszel a levelek (Fotó: Szabó Patrícia)
A datolyaszilva fái rendszeresen és bőven teremnek. Hazai kártevői és betegségei nem ismertek, biotermesztésre ideális gyümölcsfajta!
Hogy miként kell gondozni a datolyaszilvát, s milyen finomságok készülnek belőle? Erről lesz szó a folytatásban!
