Mit tegyünk a koleszterinszint csökkentése érdekében?
Mit tegyünk a koleszterinszint csökkentése érdekében?
Mit tegyünk a koleszterinszint csökkentése érdekében?Melyek a praxisában előforduló leggyakoribb szív és érrendszeri betegségek? Mit mutatnak a számok, a modern korban növekszik a kardiológiai megbetegedések száma?
Magánintézményben dolgozva némiképp más tapasztalatokkal rendelkezem, de azért itt is ugyanazok a trendek érzékelhetők, mint egy állami intézményben. A koszorúérbetegek száma a civilizált körülmények miatt növekvő tendenciát mutat. Még nem elég egészségtudatos a lakosság, és fiatal korban nem figyelünk arra eléggé, hogy ezek a betegségek megelőzhetők vagy időben kitolhatók legyenek.
A magas vérnyomásos betegségek száma is egyre növekszik, ami sokfelé mutat: szívelégtelenség kialakulása, koszorúér- és agyi történések jelentkezése, érbetegségek és veseelégtelenség kialakulása felé.
Idős korban egyre több a korábban ritkábban észlelt magas vérnyomás miatt kialakult szívelégtelenség és a pitvarfibrillációs ritmuszavar is. Leszögezhetjük, hogy ahogy a lakosság átlagéletkora nő, egyre növekszik a kardiológiához köthető megbetegedések száma. Viszont az is tény, hogy az elmúlt években az ilyen okú halálozások jó része a megfelelő kezelési stratégiák mellett egyértelműen csökkenő tendenciát mutat.
Hogyan kell értékelnünk a koleszterinszintünket?
Azt egyénenként kell meghatározni, hogy az adott koleszterinszint mikor jó vagy mikor nem. Lássuk ennek az eseteit. Általánosságban azt mondjuk, hogy a 8,0 mmol/l feletti koleszterinértéknél, ha a páciensnek egyébként nincs semmilyen ismert betegsége vagy panasza, akkor is úgy kell tekinteni, hogy – szakkifejezéssel élve – tünetmentes, de nagy kockázatú a szív-érrendszeri okú elhalálozásra. Ezt nem szabad félvállról venni! Ilyenkor, néhány vizsgálat programozása mellett, lehetőleg azonnali hatállyal el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést.
Ha valakinek 5,2 mmol/l alatt van a koleszterinszintje, akkor általában nem szükséges beavatkozni, csak valamilyen betegség jelenléte esetén. 5,2 és 6,5 közötti értéknél érdemes lehet körbejárni a problémát, hogy van-e a páciensnek valami érbetegsége vagy nincs, különösen ha a közvetlen rokonságban volt ilyen esemény/betegség. 6,5 és 8,0 mmol/l értékek között pedig családi történettől függetlenül is meg kell vizsgálni minden egyéb kockázati tényezőt is: dohányzik-e, van-e magas vérnyomása vagy cukorbetegsége, ezek és/vagy panaszok jelenléte esetén van-e kimutatható érbetegsége (nyaki verőerek ultrahangos vizsgálata ezt jól jelzi). Egészében az egyén klinikai felmérésének eredményétől függ az, hogy beavatkozást igényel vagy sem. Abban az esetben, ha például – bár egyébként panasza nincsen – kimutatott ateroszklerotikus érbetegsége van valakinek, akkor már önmagában ezért 4,5 mmol/l érték alá kell vinni a koleszterinszintet. Ha pedig előfordult valamilyen agyi történése vagy szívinfarktusa, esetleg a fenti rizikófaktorok mellett pl. veseelégtelensége vagy cukorbetegsége is van a betegnek, akkor meg kell próbálni a 3,5-es érték alá vagy akár még lejjebb is vinni (de legalább 50%-kal csökkenteni) a koleszterinszintet. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyéni kockázat gondos mérlegelése dönti el mindig, mit kell pontosan tenni a koleszterinszinttel!
A magas koleszterin sokakat érint, sok betegséget és halált okozhat, mégis az interneten és más fórumokon is sokan vannak, akik azt állítják, hogy ez tévhit. Egy amerikai orvos, bizonyos dr. Sinatra már könyvet is írt arról, hogy a koleszterin elleni harc egy mítosz, szerinte az emberek többségénél nem a koleszterin a leglényegesebb faktor a szívbetegség kialakulásában. Mi erről a véleménye?
Elsőként azt kell leszögezni, hogy a magas koleszterinszint egyértelműen szív-érrendszeri rizikót jelent, de önmagában csak ritkán betegség, és normális koleszterinszint mellett alakul ki az ilyen betegségek körülbelül fele. Az is igaz, hogy a társadalmi-gazdasági környezet egyénekre és populációra gyakorolt súlyos stresszelő hatása a legerősebb szív-érrendszeri rizikótényező. És az is igaz, hogy a koleszterinbevitel önmagában csak az emberek kisebb hányadában befolyásolja jelentősen a vérben mért koleszterinszintet, a többieknél a májban történő szintézis dominál.
Ezekből az adatokból viszont nem következik, hogy globálisan igaza lenne a tanaikat agresszíven terjesztő kételkedőknek. Ők ugyanis többnyire nem veszik figyelembe a kemény tényeket, hogy jól tervezett, korrekt és ellenőrzött klinikai vizsgálatok hosszú sora, a vizsgált betegek nagy tömegén szerzett rengeteg egy irányba mutató adat kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a koleszterinszintézist gátló gyógyszerekkel – sztatinok csoportja – 30-40%-kal lehet csökkenteni a szív-érrendszeri betegségek miatti halálozást. Ez pedig nagyon komoly tétel! És ez soha nem csak a koleszterincsökkentés eredménye, mert a gyógyszercsoport érfalakban zajló gyulladásos mechanizmusokat fékező, és ezáltal a felrakódások szerkezetét stabilizáló hatása is jelen van, de a „zsírnyomás” csökkentése az érfalon az egész folyamat kezdeti lépéseit is fékezi. Ha pedig a szintézisgátlással nem lehet kellő koleszterincsökkentést elérni, felszívódást gátló gyógyszerrel megtámogatva az esetek döntő többségében elérhetők a célértékek.
A sztatintabletták különböző kiszerelésűek lehetnek (kép: everydayhealth.com)
Egyébként igazából nincs is eddig olyan alsó érték, ami alá ne lett volna érdemes lemenni, csak a kezelés költsége, illetve költséghatékonysága ott már megkérdőjelezhető. Persze léteznek más gyógyhatású készítmények, van, aki például a halolajkapszulára (ómega-3 zsírsav) esküszik. De ezeknek az egyéb szereknek a bekerülési költsége jóval magasabb, viszont a klinikai hatékonyságuk csak a töredéke a sztatinokénak, ha igazán rászoruló a beteg.
Mit lát a legnagyobb hibának a koszorúérbetegek e téren történő ellátásában?
Egy tavalyi felmérésből kiderült, hogy az infarktust elszenvedett betegek 80%-a egy év után már nem szedi a javasolt sztatint, ami számára (és családja számára) feleslegesen vállalt kockázatot, várható újabb infarktusának ellátása pedig az egészségbiztosító (a befizetők) számára nem indokolt költséget jelent. Szinte naponta látok olyan betegeket, akiknek minden mérvadó ajánlás szerint I/A. szinten javasolt lenne a korrekt sztatinkezelés, de nincs igazán magyarázatuk rá (vagy szégyellik elmondani), hogy miért maradt el vagy eredetileg miért nem kapták. Sokan megkérdezik, hogy mi a véleményem az alternatív szerekről? Mindenkinek elmondom, hogy az adott klinikai helyzetre szabott klinikai bizonyítékokkal nem rendelkező készítményekről van szó, és nem kérhető számon az eredmény sem a gyártótól, sem a javaslatot tevő személytől.
Azt gondolom, hogy igen nagy felelősséggel jár azt javasolni, hogy valaki ne szedjen ilyen gyógyszereket! Akár egy megtévesztett egészségügyi dolgozótól, akár egy interneten publikáló elszánt álszakembertől, akár a „szomszédtól” érkezik a „jó tanács”. Sok esetben, mikor egy többedik infarktusa miatt ismételten katéterezésre kerülő és láthatóan gyorsan romló koszorúérrendszerrel bíró beteget kifaggatunk ez ügyben, kiderül, hogy a hatékony gyógyszer csak a listáján szerepel, mert valójában hosszú ideje nem szedi – félt tőle, mert olyanokat hallott! Nem a meghalástól, egy újabb infarktustól, hanem az esetleges – eltúlzott – mellékhatásoktól. A halottakkal ezt már nem tudjuk megbeszélni, és korrigálni sem.
Így néz ki egy majdnem teljesen elzáródott ér (kép: vascularhealth.gr)
Van-e komoly mellékhatásuk ezeknek a típusú gyógyszernek, okozhatnak-e bármilyen szövődményt?
Nincs olyan gyógyszer, aminek egyáltalán nincsen mellékhatása, ezért a tájékoztatáson kívül fontos, hogy egyfelől csak indokoltan adjuk őket, másfelől az esetleges mellékhatások ügyében bizonyos szűréseket a kezelés elején el kell végezni. De ezek a gyógyszerek csak ritkán, néhány ezrelékben okoznak komolyabb mellékhatást. Ezek közül a leggyakoribb, hogy izomfájdalma lesz a betegnek, esetenként izomszövet-pusztulással is. Izomfájdalom esetén egy egyszerű laborvizsgálattal kimutatható, hogy történt-e izompusztulás. Ha igen, akkor először más készítményt kell keresni. Ha nem mutatható ki izompusztulás, csak önmagában izomfájdalma van a páciensnek, akkor lehet, hogy csak a gyógyszer adagjának jelentős csökkentésére, lassabb beállítására van szükség (és nem a nem szedésére!). Így el tudjuk érni, hogy csak hatása legyen a gyógyszernek, de mellékhatása ne. A gyógyszerek által „okozott” – inkább fokozott – veseelégtelenség ritka, ellenőrzés mellett kiszűrhető, és az összes esetleges mellékhatás együtt sem tudja ellensúlyozni a populációs szinten megnyert életéveket!
A diéta, a koleszterindús élelmiszerek elhagyása, a testmozgás segít-e a betegség megelőzésében vagy a gyógymód kiegészítésében?
Mindenképp szükség van rá. De természetesen nem mindegy, hogy milyen diétába fogunk. Elhízott embereknél gyakran kulcskérdés a fogyás. Normális testsúlyúaknál máshol vannak a hangsúlyok. Nagyon fontos, hogy az elhatározásunk tartós életmódváltással is járjon, ne csak pillanatnyi félelmeink vagy hiúságunk miatt döntsünk az egészséges táplálkozás, életmód mellett. Az internetről ellesett fogyókúráknak, azaz az időszakos diétáknak nincs értelmük, hiszen még ha rövid távon hatásosak is, a diétázók a bevállalt időszak letelte után rendszerint visszahízzák a leadott kilókat – vagy még többet is. A tartós életmódváltásnak – benne diéta és testmozgás – van egyedül valódi haszna, betegek sora jár hozzám, akik 15-20 kilót leadtak, mert ráeszméltek az életmódváltás hasznosságára. Az első 10 kiló leadása nehéz, de utána már szó szerint könnyebb lesz az életünk... És persze csökken a vérnyomásuk, javul a vércukruk és javulnak vérzsírértékeik is.
Ha nincs jelen elhízás, a zsírban szegényebb diéta és a testmozgás kedvezően befolyásolja az anyagcserét, például növelve a „védőkoleszterin” (HDL) szintjét. A felnőttkori cukorbetegséget náluk is javítja a rendszeres mozgás.
Néhány koleszterincsökkentő élelmiszer, amit érdemes a diétába beépíteni (kép: health.harvard.edu)
Milyen legyen a diéta?
Ha valaki fogyáson gondolkodik, akkor nem az számít, hogy mit mondanak mások vagy a szomszéd, vagy hogy mit gondolunk mi magunk az elfogyasztott ételek mennyiségéről („másokhoz képest mennyit eszünk?”). Csak az számít, hogy saját anyagcsereigényünkhöz képest mennyit fogyasztunk. A diéta mindig egyénre szabott – dietetikusok sokat tudnak ebben segíteni – és a beteg anyagcsereigénye határozza meg, hogy mennyit szabad ennünk. A leghelyesebb, ha nincsen az étkezésünkben semmilyen irányú túlzás. Azaz normális, vegyes táplálkozást kell bevezetni! Viszont azt el kell határoznunk, hogy 20%-kal kevesebbet eszünk meg, mint korábban! Ez az alap. Figyelem! Semmit nem szabad kihagyni a számolásból, mert az a sikertelenség biztos útja. Ha a napi 4-500 kalória megszorítást életvitelszerűen sikerül elérni, valamint elmaradnak a tévé előtti nassolások és ehhez még rendszeres testmozgás is társul, akkor bizonyosan sikert érünk el. Idős korban, lassuló anyagcserével ez sokkal nehezebb, tehát minél korábban kell szembenézni a feladattal!
A cikk összeállítását a Life Egészségcentrum segítette.
