Fehérvártól Finnországig otthon - Vilisics Ferenc Helsinkiben alapított saját kolbászmárkát
Fehérvártól Finnországig otthon - Vilisics Ferenc Helsinkiben alapított saját kolbászmárkát
Fehérvártól Finnországig otthon - Vilisics Ferenc Helsinkiben alapított saját kolbászmárkátMilyen gyakran tudsz hazalátogatni Fehérvárra? Mik azok a helyek a városban, amiket fontosnak tartasz ilyenkor felkeresni?
Székesfehérvárt az otthonomnak tartom. Évente három-négy alkalommal hazajövök. Nagy szerencsém van, mert olyan gimnazista osztályom volt a Bugát Pál Egészségügyi Szakközépben, akikkel a mai napig évente találkozunk, akár többször is. Kisebb-nagyobb osztálytalálkozó címén megiszunk pár sört, szendvicset, pizzát, és egyúttal feltankolunk egymásból, jót dumálunk és megyünk a dolgunkra. Ez is erősíti a városhoz való kötődésemet, és persze a szüleim is itt élnek. Szóval a számomra fontos helyeket továbbra is meg tudom látogatni.
Milyennek látod a várost most?
Fehérvár szebb, mint valaha. Ez biztos. Évről évre látom, ahogy valami új történik, valami új beruházás valósul meg. A Koronás Park, a Várkörúti fasor, rám ezek még újdonságként hatnak. Ezek pontosan olyan újítások, amelyek már észrevehető változást hoznak az emberek lelkivilágában. Úgy érzem, van egyfajta egészséges patriotizmus Székesfehérváron, érezhető, hogy nem vagyunk túl messze Budapesttől, de azért elég közel sem, hogy rányomja a bélyegét az itteni emberekre...
A feleségem finn, jelenleg Finnországban élek. De én ezt nem úgy tekintem, hogy örökre elvágtam magam innen. Ez nem valamiféle hitvallás, vagy akár örök időkre szóló döntés. Ez csak azt jelenti, hogy kiterjesztettem a működési területemet és most már nem csak Magyarországon, hanem Finnországban is otthonosan mozgok, sőt a kettő között ott van fél Európa. Ötször-vagy hatszor megtettem már az utat autóval, tehát eléggé komfortosan mozgok abban az öt országban, amelyet Finnország és Magyarország között keresztezni kell. Számomra ez az életforma örökös tanulási folyamat.
Kézműves kolbászok készítésében találta meg a számítását (Fotó: Feri's Sausages Facebook oldala)
Mennyire érzed már otthon magad Helsinkiben?
Mindenhol próbálok beilleszkedni és hasznos tagja lenni a közösségnek. Helsinkiben ez nem nehéz magyarként, EU-s állampolgárként. Ott tiszta lappal indul az ember. Ha fizeted az adót, dolgozol rendesen, megbecsülnek. Én Finnországban találtam meg azt a megbecsültséget, amire korábban nem sikerült rátalálnom, bár ezt akkor még nem is vettem észre. Ott megtapasztaltam, milyen érzés, amikor nyílnak az ajtók csak a teljesítmény miatt, az emberek felkapják a fejüket, hogy aha, te vagy az, aki boltot nyitottál, és segítenek önszántukból. Kicsit lubickolunk a szimpátiában, és ez jó érzés.
Hogyan és mikor is költöztetek ki?
2011-ben, másfél éves volt akkor a kislányom. Bár a nejem finn, Helsinki városa neki is újdonságnak számított. Biológus vagyok, eleinte PhD-vel rendelkező egyetemi kutatóként szép fizetést kaptam, akkoriban rózsaszínnek láttunk mindent. A várost, a lakást, az életet. Aztán jött a rögvalóság, amikor elvesztettem a munkámat, pontosabban az egyetem vesztett el engem. Az országban akkor kezdték tudomásul venni a gazdasági krízist. Finnül alig beszéltem, semmi máshoz nem értettem, csak a kutatáshoz. Akkor azt éreztem, senki sem szeret.
Akkor nem érezted úgy, hogy visszajönnél?
Nem, mert mindig bíztam abban, hogy folytatni tudom az egyetemi munkát. Szerencsére még munkanélküliként is jó életminőséget tudtunk fenntartani, színvonalas lakásban élni. Az sem volt baj, ha nem volt pénzünk mosógépre, ott volt a jó minőségű, kulccsal zárható mosókonyha a földszinten.
Kolbászüzlet és művészeti galéria egyben (Fotó: Feri's Sausages Facebook oldala)
Most viszont már saját üzleted van, a Feri's Sausages. Hogy telik most egy munkanapod?
Tizenhárom, akár tizenöt órát is dolgozom egy nap. Fő tevékenységünk a kolbászgyártás, amelyet az üzlet mellett nyári fesztiválokon is forgalmazunk, illetve egyik fő bevételi forrásunk a REKO, a Facebookon szerveződő flashmob piac.
Milyen üzemben készítitek a kolbászt?
Úgy kell elképzelni, mint egy éttermi konyhát, acél asztalok, nagy mosogatógép, zuhanyos mosogató szisztéma, nagy hűtőszekrények, meg egy-két gép a kolbászgyártáshoz. Mindez az üzlet hátuljában, egy plexiüveggel elválasztva a kiszolgálópulttól. Tehát, ha valaki sétál az utcán és benéz a kirakaton, simán láthatja, hogy készül a kolbász. A kiszolgálópultnál egy vitrinben ki vannak téve a kolbászok, aznapi ajánlat, illetve a mélyhűtő, de a legtöbb vevő már tudja, hogy mit keres. Félkilós csomagokban vákuumozva megkapják a sütnivaló kolbászokat. A bolt egyébként belvárosi környezetben van, patinás épületek között. Legnagyobb részét nem is a bolt tölti ki, hanem egy művészeti galéria, amit három-négy hétre kiadunk művészeknek. Szervezünk nekik megnyitót, ez az üzletnek is sok új látogatót hoz. Ez a Makkara galéria vagy Kolbász galéria, ami hát vicces nevű, de abba a környezetbe nagyon jól beleillik! Nem mondom, hogy bohém ez a negyed, de nagyon színes. Japán design bolt, furcsa kis üzletekkel teli utcák jellemzik a környéket.
Nemzetek ízei a kínálatban (Feri's Sausages Facebook oldala)
Hányféle húsból dolgoztok?
Az alap a sertés, a marha és a birka. A csirkemell és felsőcomb filé is általános, ezen kívül szezonálisan használunk vadhúst is. Jávorszarvasból nagy mennyiséget készítettünk, egy nem túl távoli vadásztársaság jávorszarvas-szállítmányának köszönhetően. Próbáltuk már halból, vadkacsából, fácánból, fogolyból, mikor mi adódott, de azok csak különleges kivételek voltak. Kolbászt tulajdonképpen mindenből lehet gyártani! Sok fajta tradicionális kolbászt gyártunk egyes országok receptjeit követve. Ehhez szükséges az a fajta nyitottság, hogy elfogadjuk: a kolbász nem csak a paprikás fajta. Mi csinálunk olaszosat, az egyik legnépszerűbb a Marokkói mergez, ez egy birka-marha húsból készült, egzotikus, nagyon csípős fajta. Van egy saját termékünk, a rozmaringos báránykolbász, mai tök egyszerű recept: fokhagyma, só rozmaring, nagyjából ennyi kell bele. Persze van a kínálatban az igazi magyar hagyományos fajta is. Fenntartjuk, mert ez a mi egyik zászlóshajónk, ez adja a hitelét ennek az egésznek. De csak abból nem tudnánk megmaradni.
Amikor azt mondod, hogy mi, kiket értesz alatta?
A cég nem túl nagy, jelenleg három alkalmazottunk van, közülük kettő viszonylag állandó, plusz egy nyári alkalmazott. A feleségem intézi a papírmunka nagy részét, és akkor is besegít, ha valami kreatív megoldás kell. (elvégre művészeti végzettségű, jelenleg is vállal tárlatvezetési mellékes munkákat a helsinki Fotográfiai Múzeumban). Ez egy kényelmes felállás, amelyet jó lenne megtartani, mert én már fizikailag nem bírok többet dolgozni. Évek óta dolgozom szinte pihenés nélkül. Naponta sokszor öt-hatszáz kilométert autózom, ülök hat-nyolc órát az autóban vevőtől vevőig, de úgy, hogy előtte már legyártottunk kétszáz kiló kolbászt. Rengeteg a munka, ezt a részét nem kívánom senkinek, de enélkül nem működik.
Tehát az üzleted és a fesztiválok mellett forgalmazod más városokban is a terméket?
Jelenleg a termékeinket Helsinki és a városkörnyéki néhány bolt, patinás éttermek veszik. Rendezvényszerező, catering cégek rendelnek olykor-olykor nagyobb mennyiséget, amikor valami nagy bulit szerveznek. Az állandóságot a boltok jelentik, akik hétről-hétre rendelnek valamennyit, illetve a már említett REKO rendszer, amely az egész túlélésünket biztosítja. Ezek Facebookon szerveződő flashmob piacok. Félórás alkalom, napi négy-öt-hat is van belőle. A vevő előre leadja a rendelését a Facebookon, találkozunk egy iskolaudvaron vagy egy parkolóban, ahol elfér harminc kisteherautó. Hirtelen megjelenik kétszáz vevő, körbejárják a kocsikat, "Helló, nekem volt egy kiló krumplim, ott egy füstölt hal, itt egy zsák eper, kolbász, jó, megvan a lista, viszlát!" És már megyünk is tovább. Nem kell hat órát állnom egy helyen, várni a vevőket, a vásárlás már megtörtént előre. Mi negyven ilyen helyre látogatunk rendszeresen, ez komoly szervezést igényel.
Szinte minden hétvégén felbukkannak fesztiválokon (Fotó: Feri's Sausages Facebook oldala)
A szervezést, üzleti ügyeket egyedül intézed?
Két alkalmazott felel a kolbászok legyártásáért, de úgy, hogy előtte "kézivezéreltem" őket egy illetve három hónapig. Tehát ott voltam velük, én készítettem, ők tanultak. Most már elvárom tőlük, hogy tudják maguktól. Én emellett felelek az ügyfélszolgálat, a sales ügyeiért, a piacok felkutatásáért. Vevőket szerzek, a marketing, a Facebookozás, az új tartalmak feltöltése, a új termékek kitalálása is az én dolgom, de a könyvelést nem én viszem, hanem a feleségem. Ő a számlákat küldi, fizeti, intézi ezt a fajta munkát. Egyébként is, ha adódik valami gikszer és bocsánatot kell kérni, elsimítani egy konfliktust, jobb azt az ügyfél anyanyelvén tenni. Úgy jobban célba ér az üzenet.
