Alice Cooper az egyslágeres előadó
Alice Cooper az egyslágeres előadó
Alice Cooper az egyslágeres előadóHadd kezdjem azzal, hogy nekem mit jelent Alice Cooper és az ő zenéje. Tisztában vagyok vele, hogy őt nevezik az úgynevezett shock rock műfaj keresztapjának, annak ellenére, hogy nem ő volt az első ilyen előadó. Gondoljunk csak Jay Hawkingsra. Serdülőkoromban akadt a kezembe a Welcome to my nightmare című lemez, amely ráadásul az első szólólemeze, és abban az időszakban faltam Lovecraft horror novellaíró műveit. A két dolog, a zene és a könyv jól passzolt egymáshoz. Ennek ellenére a felvételek alapján a színpadi show-t mindig gagyinak éreztem, és valljuk be sokszor valóban megmosolyogtató, zeneileg pedig sosem nyújtott kimagasló teljesítményt. Annak ellenére, hogy valószínűleg Alice Cooper egy amerikai válaszcsapás volt David Bowie-ra, mégiscsak egy rock legendáról beszélünk, szóval beszéljünk róla tisztelettel. Őszintén szólva a koncert után nem is nagyon tudnék máshogyan.
(Fotó: Horváth Reni)
De kezdjük a negatívumokkal, legyünk rajta gyorsan túl. Szóval a koncert elején a hangosítással volt egy kis gond, és ennek bizony látványosan nem őrült a főszereplőnk, mint ahogyan az sem eshetett túl jól neki, hogy a közönség jelentős része nem tudott mit kezdeni a látottakkal, hallottakkal, valószínűleg ezt felismerve gyorsan a koncert első negyedében el is sütötték a Poisont, és ahogy az várható volt lakossági népünnepély kezdődött, néhány percig. Ez volt az a pont, amikor elindultam, hogy meglesem a House of Pain kezdését, de szerencsére az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Mondjuk a House of Painről sem maradtam le, mert a két színpad közelsége miatt sztereóban lehet hallani az előadókat.
(Fotó: Horváth Reni)
Na, de visszatérve Alice Cooperhez. Az első gondolatom az volt, hogy szeretnék én ilyen fitt lenni közel 70 évesen, a második pedig az volt, hogy most is. A picit több mint másfél órás koncerten alig volt leállás, (ezalatt azt kell érteni, amikor indokolatlan gitár és dobszólókat kell hallgatni) néhány nagyobb lélegzetvételen kívül. Alice Cooper szinte minden dalnál más jelmezben jelent meg a színpadon. A koncert picit nehezen indult, de az igazi meglepetéseket a második fele tartogatta számunkra. Meg hát ugye gyütt a Poison is! Ezt követően jött a „frankensteinezés”, amikor valami megmosolyogtató óriásbáb rohangál a színpadon, (egyébként élőben működik a dolog, nagyon nagy élmény volt látni), volt lefejezés, rongybabával táncolás (ezért a részt egyébként a legtöbben nekrofíliára való utalással vádolják), miközben kényszerzubbonyt tettek Alice-ra, valami zombinéni nyalogatta az arcát, tűzijáték, pirotechnika, füst, hát vót itt minden, mint a búcsúban, ja meg hát ugye a poison is vót.
Na, de a lefejezésre térjünk egy picit ki, ha már shock rock. Szóval ez úgy néz ki, hogy egy kisebb huzavona után Alice Cooper guillotine (nyaktiló) alá kerül, és a hóhér elengedi a kötelet, aztán előkerül egy Alice Cooper fej, amivel nekiáll az egyébként férfi hóhér csókolózni és vért szívni belőle, amit aztán az első sorokban állókra köp. Ezen jelenetek közben azon gondolkodtam, mi járhat a mellettem álló apuka nyakában ülő 6 év körüli kislány fejében. Ezt a jelenetet aztán megmutattam Romhányi Anikó kolléganőmnek is videóról, és azt kell mondjam működik a dolog, Anikó sokkolódott.
A koncert lufikkal, kisebb tűzijátékkal és katarzissal ért véget. Szóval azt kell mondanom, tényleg működik Alice Cooper élőben, és tényleg van, akit megdöbbent (én) és van akit sokkol (Anikó). A zenészek is eléggé rendben voltak, mondjuk a gitárosok számát picit indokolatlannak tartom, azért Nita Straussz, a szőke ciklon gitárosnő megérne még egy misét, de annak meg lehet, hogy barátnőm nem örülne.
(Fotó: Horváth Reni)
Érdekes jelenség, hogy az előadóknak turné közben jelenik meg a lemezük, itt sincs ez másképpen, hiszen Alice Cooper legújabb nagylemeze múlt héten látott napvilágot Paranormal címmel, ebből is kaptunk egy kis ízelítőt. Marilyn Mansonnál is hasonló a helyzet azzal a különbséggel, hogy az ő lemeze még mindig nem jelent meg. (erről itt olvashattok).
A koncert végén pedig még a House of Painbe is bele tudtam lesni. Azt meg mindenkinek ajánlom, hogy bátran nézzen utána Alice Cooper munkásságának, lehet picit keményen fogalmaztam vele kapcsolatban az elején, de nagyon nagy gyöngyszemeket lehet találni!
