A karikás ostortól a súlyemelő övig - beszélgetés Vódli Zoltán bőrművessel
A karikás ostortól a súlyemelő övig - beszélgetés Vódli Zoltán bőrművessel
A karikás ostortól a súlyemelő övig - beszélgetés Vódli Zoltán bőrművesselMi köze egymáshoz a karikás ostornak és egy egyedi súlyemelő övnek? Nem is olyan bonyolult találós kérdés: ugyanaz a bőrműves készíti mind a kettőt! S ahogyan a régi mestereknek, bizony ennek a fiatalembernek is kezdettől szájról-szájra (na meg facebook ismerősről facebook ismerősre) terjed a híre, így találják meg sorban a megrendelők, akik tarsolyra, táskára, kézzel készült bőr tárgyakra vágynak. Zoltán keze alól nem kerül ki két egyforma darab, mindegyik sajátos, kézzel varrott. „A kézi varrás nagyjából nyolcszor tartósabb, mint egy géppel készült varrás. – avatott be a titokba Zoltán. – Két tűvel varrunk, két irányból egyszerre. Ezek nem olyanok, mint a sima varrótűk, hanem tompa végűek. Ugyanis nem a tűvel szúrjuk át az anyagot, hanem előtte már árral kilyukasztjuk.
Munkáit népművészeti pályázatokon is zsűrizteti (Fotó: Pápai Barna)
De mielőtt egészen kiveséznénk a bőrművesség technikáit, lássuk az ostorokat, mert bizony azok vezették Zoltánt ennek a szakmának az útjára. Így fogalmazta ezt meg a Fehérvári Kézművesek Egyesületének oldalán is látható szakmai önéletrajzában: „Kisgyermekként elvarázsolt a pásztoremberek tárgyainak egyszerűsége, és gyönyörűsége. Nagy értéket jelentett egy-egy bőrmunka, faragás, de csodálattal töltött el a karikás ostorok szépsége és használata is. A bőrművesség és a pásztorművészet azóta is fontos számomra, ezért folyamatosan képzem magam, hogy népművészeti értéket képviselő tárgyakat készíthessek. A bőrművességen belül a legfontosabb tevékenység számomra, a magyar nép egyik legszebb és legértékesebb pásztoralkotásai közé tartozó, népművészeti értéket képviselő, tájjellegű karikás ostorok készítése."
Az ostorokat pedig nem kizárólag hagyományőrzés céljából készíti, bár tény, sokan akadnak a megrendelők között olyanok, akik azért szeretnének ostort, hogy kitegyék dísznek a falra, vagy például egy külföldi rokonnak elvigyék ajándékban. „Ugyanakkor használható termékeket készítek, a dinnyési fertőn a gulyát az én ostoraimmal terelik. Van ilyen referenciám is.” - teszi hozzá szerényen mosolyogva.
Rekonstruált dunántúli karikás ostor (Fotó: Pápai Barna)
Akárcsak az általa csodált pásztorok egyszerű világában, Zoltán életében is fontos szerepe van a rendszerességnek, a fegyelmezett munkavégzésnek. "Reggeli után minden nap módszeresen nekiülök dolgozni. Bármilyen tárgyat is készítek, fontos számomra a tervezés. Először mindent méretarányosan lerajzolok, vagy akár az eredeti méretében, és csak utána látok neki, mert csak akkor látom, hogy megvalósítható-e az adott tárgy. Esetenként még akár kartonpapír modellt is készítek előzetesen."S hogy miket is készít pontosan? "Rendelésre bármit elkészítek. De tény, hogy az ostorokkal kezdődött a bőrművészet iránti szenvedélyem. Szerettem volna készíteni egyet magamnak, s ha már elkészült, nem álltam meg egynél. Aztán készítettem magamnak tarsolyt is, sorban kipróbáltam új technikákat, és lassan az ismerősöktől megérkeztek az első megrendelések is. Sokat tanultam mestereimtől, Steixner Istvántól, Sipos Tamástól, akihez két évig jártam heti rendszerességgel."
Minden részletet aprólékosan megtervez a minták és a tárgyak esetében is (Fotó: Pápai Barna)
Zoltán szeretné, ha tevékenysége túlmutatna a népművészet keretein. Mivel a sport is érdekli, súlyemelő övek készítésébe is belefogott, ma már Európában nem is foglalkozik más olyan minőségben egyedi, kézi készítésű súlyemelő övekkel, mint ő. "Azon túl, hogy egy ilyen övnek a felépítését illetően adott kritériumoknak kell megfelelnie, nálam fontos szempont, hogy jobb minőségű legyen, mint amit jelenleg a piacon kapni lehet. Ennek a titka pedig, ahogy már említettem, a kézi varrásban, és természetesen a megfelelő minőségű bőr kiválasztásában rejlik."
Egy súlyemelő öv elkészítése legalább tíz órás munka (Fotó: Vódli Zoltán facebook oldala)
Egyéni indíttatásból - ahogy ő fogalmaz - Zoltán mostanában rendszeresen készít tarsolylemezeket. Például ilyeneket:
A tarsolylemez díszítésénél nem szabad hibázni (Fotó: Pápai Barna)
Szükségem van a kihívásra, ez pedig aprólékos munka. - magyarázza.Mi pedig nem is kételkedünk abban, hogy folyamatosan új és új célokat tűz ki maga elé, ezért ért el már ilyen fiatalon ennyire látványos eredményeket. És ha már az elején a tehetség és a tudás áthagyományozásáról ejtettünk szót, Zoltánban már megfogalmazódott a szándék, hogy ne az ő generációjával érjen véget ez a szép kézműves szakma. "Idővel szeretnék majd ostorkészítő táborokat tartani gyerekeknek, fiataloknak. Már tervezgetem, hogyan zajlik majd: egy egyhetes tábor alatt nagyjából el is tudja mindenki készíteni a saját ostorát."
