Nyaralás, mint a médiadiéta első lépése
Nyaralás, mint a médiadiéta első lépése
Nyaralás, mint a médiadiéta első lépéseHiggyétek el, nem is olyan rossz! Csak elkezdeni nehéz, és legalább annyira nehéz, mint egy hétköznapi, bármilyen diétát. De ha van kellő inspiráció, ne adj isten valamilyen kényszer, akkor megy könnyedén.
Nekem most volt inspiráció is, kényszer is. Szóval adódott, hogy irány a tengerpart, nyaralás, kikapcsolódás, pihenés, meg a hasonló elcsépelt frázis. Persze, aki volt már két kisgyerekkel nyaralni, az tudja, hogy ez úgy szokás, hogy elutazunk, a gyerekek jól érzik magukat, mi szülők meg majd kipihenjük a nyaralást itthon. Ismerős, nem? Szerintem sokaknak nem mondtam újat. Mi is így vagyunk ezzel. Az idén viszont úgy gondoltam, hogy a nyaralás alatt a gyerekeknek nem engedek digitális jóságot. Semmit. Még az utazás alatti autóban mesenézést sem. De ha nekik semmi, akkor legyünk igazságosak, apáéknak sem.
Digitális remeteség
Hm… nagyot mondtam. Nagyon, mert azért a mobilt nem hagytuk otthont, sőt, mint ahogy egy utasbiztosítással bebiztosítjuk magunkat, úgy én vittem magammal egy mesékkel megtömött külső HDD-t is, de csak vész esetére. Volt már, hogy a nyaralás tíz napjából nyolc úgy telt el, hogy esőűző táncot jártunk. Ilyenkor azért a tévés mese hatalmas segítség tud lenni. De most nem így volt, most bejátszott a média diéta.
Érdemes végig nézni a strandon, még ott is, szinte kivétel nélkül mindenki a kütyüit nyomkodja.
(Fotó: onecallnow.com)
És erre rásegített még egy jó adag “szerencse” is, mert úgy adódott, hogy az érkezésünk előtti hetekben egy vehemensebb Bóra úgy meggyepálta az apartmanunk szatellit antennáját, hogy még a LED-tévé is kapott belőle. Így csábítás híján - kényszerből ugyan - de a tévézés is kilőve. A két gyerkőc mellett meg az egyéb csábítás, mint például a net, meg a Facebook szintén minimálra kapcsolva.
Kérdés: médiafüggő lennék?
Így utólag visszatekintve az elmúlt másfél hétre, nyugodtan kijelenthetem, hogy igen. Szomorú tény, de be kell lássam, hogy igen. Pedig Isten látja lelkemet, itthon sem ülünk naphosszakat a tévé előtt, sorozatfüggő sem vagyok, és informatikus létemre már a számítógép és a net sem szippant be annyira, mint évekkel ezelőtt. Akkor?
A fentieket egyébként a legtöbbünk elmondhatja magáról, de akkor mire is alapozom az önkritikámat? Nos, arra, hogy mennyivel több időm jutott minden másra, és ez nem feltétlen annak köszönhető, hogy éppen nyaraltunk. Végignézve a strandon vagy a tengerparton ülő embertársaimat, akik még a vízparton is nyomkodták a kütyüket…
Szóval, a nagy megvonás közepette, alapvetően már pár nap elteltével is arra lettem figyelmes, hogy mennyivel több időm jut bármi másra a net, a tévé, meg a Facebook helyett. És újfent mondom, nem vagyok orvosi eset, legalábbis netfüggőség tekintetében nem. De akkor mégis mi okozza ezt a felszabadultságot, mitől lett hirtelen jóval több időm, mitől lettem derűsebb?
Vajon tényleg szerencsések vagyunk, hogy a Google kereső segít mindenben?
(Fotó: pcmag.com)
A lényeg a kisbetűs részekben van, jól elrejtve a szemünk elől. Ez pedig nem más, mint az, hogy világunk mai médiumai, akaratunk ellenére is ellopják az időnket. Nem is keveset! Sokan mondják, hogy felgyorsult ritmusú világunkban mekkora segítség is tud lenni a Google. Milyen gyorsan és konkrétan jutunk válaszhoz egy-egy kérdésben. Van, aki már a vacsoraötleteket is valamelyik facebookos csoportból szedegeti össze, és az sem földtől elrugaszkodott dolog, hogy a gyerkőc kinőtt ruháit nem a bababörzén kínálgatjuk, hanem mondjuk a napokban megújult Facebook adás-vételi oldalán. De gondoljunk csak bele, hogy mindezzel mennyi idő is megy el napi szinten, mennyi olyan, talán értelmetlenül elpocsékolt idő megy el járulékosan ezekkel a dolgokkal. Mert ha jól magunkba nézünk, akkor azért titokban legalább magunknak bevallhatjuk, hogy olyan, hogy célzottan, gyorsan lezavarjuk a netes keresést vagy a facebookos hirdetést, olyan nincs. Egyszerűen lehetetlenség.
Mindig akad egy érdekes téma, amit még gyorsan megnézünk, felugrik egy véletlenül nekem célzott hirdetés, ami érdekel, jön egy BreakingNews, amit nem lehet nem elolvasni, mert ugye a jól és gyorsan informáltság manapság már nélkülözhetetlen. Te úristen! Mi történik, ha én csak másnap reggel a melóban, a céges levelezés közben tudom meg, hogy Putyin melyik útvonalon érkezett Pestre. És akkor még nem is beszéltem az ismerősök, barátok Facebook posztjairól, melyek nélkül lassan már vécére sem megyünk. És még azt nem is említettem, hogy a tévé is hajlamosít ugyanerre, mert ha éppen egész nap csak azt az egy kedvenc sorozatot nézzük is, de az utána következő híradóra vagy időjárásra még azért ott ragadunk a képernyő előtt.
Szóval értitek? Maga a média tesz minket függővé. De most, hogy kipróbáltam a médiadiétát, jöttem rá igazából arra, hogy életünk lehet sokkal, ha nem is jobb, de teljesebb azzal, hogy egy kicsit leállunk a médiadömpinggel. Ennek persze Zuckerberg meg a többiek nyilván nem fognak örülni, de kit érdekel? Nekem ebben a tíz napban a médiadiétával sokkal több időm jutott a gyerkőcökre, a családomra, az élet egyéb szépségeire. És higgyétek el, ez megoldható nyaralás nélkül itthon is, csak egy kicsit akarni kell!
