9 dolog, amit nem értek a világból
9 dolog, amit nem értek a világból
9 dolog, amit nem értek a világból1. Sonka
(Fotó: husabc.hu)
Vidéki vegyesbolt, három betű. Bót. Már ezekben is lehet kapni rendes sonkát, szeletelve, védőgázban. (Mitől védik, amikor levegőn érik? Mindegy, ez mellékszál.) Van talján, spanyol, dalmát, egyik jobb, mint a másik, szélben érlelt. És akkor jön, amit nem értek: a gyárilag hajszálvékonyra vágott szeletek közé gyárilag tesznek egy kis műanyag lapot, hogy a szeleteket el lehessen választani egymástól. Ez jó. De a sonkaszelet hét centi széles, a műanyag lap öt. Két centi sonka hosszában leszakad a szeletről, amikor kivesszük. Miért? Miért nem lehet a lapka is hét centis?
Bosszantó.
2. Lámpa
(Fotó: treehugger.com)
A vidék színe, három betű. Ződ. Autóval ez a kedvencünk, ha megyünk itt Fehérváron, szeretjük. Aztán leszáll az est, térjetek már nyugovóra! De nekünk néha akkor is menni kell, ilyen a természetünk. Bíróság? Sárga villogó. Széchenyi-Horvát István? Sárga villogó. Nyomkurálós zebralámpa a György Oszkár téren? Piros! Ugyanez a Budai úton a Lomnici utcánál? Piros! Gyalogos jön? Nem!
Bosszantó.
3. Árcédula
(Fotó: Horváth Reni)
Hányadik utas a halál? Nyóc. A Holdra már le tudunk szállni (állítólag), röpködünk a zűrbe mindenfele, de a bótban az árcédula még mindig olyan ragasztóval van felragasztva, hogy vagy ottmarad cafatkákban, vagy kiszakad az anyag alatta, ha le akarjuk szedni. Tényleg nincs más megoldás? Gyerekkoromban ez még elment, de hát azóta eltelt pár év, van post-it, vonalkód, lézerágyú meg ilyenek, és mégis.
Bosszantó.
4. Tévé
(Fotó: Horváth Reni)
A Főd körül kering, hosszú farka van. Műhód. Osztja az észt éjjel-nappal, nekem is jön vagy száz, mint a patkánynak: milyen tévé kell? Mindegy, csak sok csatornás legyen! Nálam ez persze szakmai ártalom, de le is patkányozhattok. Nyomok párat izomból: ertéelszatájnchasztlernótatévé. Két perc, és jön a reklámblokk. Üvölt, mint az állat. Van aki még azt hiszi, hogy ettől több ultrahangos medvecsapdát veszek meg hüvelygombapemecselőt? Nem.
Bosszantó.
5. Sör
(Fotó: Horváth Reni)
Ami a falra löttyintve fennmarad, az a költség, ami lefolyik, az a haszon. De nem baj, éljenek jól a vöröscsillagos, búr meg belga (?) multik. Árulják ugyanazt a lét világszerte, ha ez a busmanok, a tonkavák meg a pápuák kedvence. De amikor bemegyek a bótba, veszek egy dobozzal, otthon meg rájövök, hogy a szinte ugyanakkora űrbe öt deci helyett csak négyet csurgattak belé, akkor ne sértődjön meg egyik marketinges édesanyja se. Én ezt törvényileg tiltanám, mint a négy decis korsót is.
Több mint bosszantó.
6. Pista
(Fotó: Horváth Reni)
Pláza. Kínai (thai, vietnami, stb.) étterem gyorsbüfé, vagy amit nálunk annak hívnak. (Ez is megérne egy írást, de most maradjunk Pityunál.) Elcipel? El, mondom, majd otthon eszem meg. Cipősz? Hogyne, cipősz, Karolina Reapert eszem reggelire. És ekkor belekanyarít a ma kínai, holnap vietnami, holnapután koreai szakács egy dzsuvás kiskanálnyi aszott Erős Pistát. Isten éltesse a hungarikumokat (bár az ilyen ikum mélyen megalázó a hungarokra nézve), na de mégis! Kínai? Thai? Akármi napkeletről, és bele egy kanál konzerv sóbánya ízű Pista, amiből amúgy egy vödörnyi kéne, hogy cipősz legyen, de már egy kanálkától sem érezni más ízt? Hát nem.
Felettébb bosszantó.
7. Zsebi
(Fotó: Horváth Reni)
Papír zsebkendő, rövidítve zsebi. Mint kovi ubi, pari, burgi és más elmebajok, pedig nem csak infantilis hülyék vásárolnak. Százas csomag, ősz van. Otthon apró betű: 90 darab, pluszmínusz 5%. Az is max. 95 (kerekítve), jellemzően 85. Hát ennyire kell a pénzünk? Tizenöt százaléknyi taknyunk meg elfér a zacskóban? Vagy hogy gondolták?
Szerfelett bosszantó.
8. Címke
(Fotó: Horváth Reni)
Rongybót, bármilyen. Sanghaj vagy fangráf, százforintos vagy tízezres, egyre megy. Megveszem a pólót, kimosom – bár nem irtózom a kínai gyerekmunkások tapicskáitól – aztán gyerünk, megyünk dolgozni! Már a kocsiban baszkurálja a nyakamat, aztán egész nap olyan, mintha az alien akarna kimászni a csigolyámból, vörös-pumpedlis lesz a bőröm tőle, de este hétkor vége, végre haza, gyerünk, vágjuk ki! Aha. Az egész cucc férccel van összeöltve, ha széthúzom, már feslik is, na de a címke! Az egy atomcsapást kibír, ahhoz kórházi sebészet kell, szike, olló, törlés – és a végén úgyis lyukat vágok az anyagba. De legalább sosem mosom harminc fok fölött.
Jó egészséget a kínai gyerekek anyukájának!
9. Android+Bixby
(Fotó: Horváth Reni)
Droidokkal először a Csillagok háborújában találkoztam, bár azokban még ember bújt el. Aztán eltelt harminc év, és jött az android! Különböző rettentő okos telefonok, némelyik olykor kibír plusz két napot is a garanciális idő lejárta után, de nem ez a lényeg: vannak benne manók, akik valami szoftver nevű biblia alapján eldöntik, mi kell a lelki üdvösségemhez. Ha már több kell, letöltik a biblia 2.0-t. És onnantól nem ott van a vessző e-mail-íráskor, nem állíthatok be hetvenkét ébresztőt reggelre, csak tizennyolcat, kettő helyett kilencszer kell nyomni, hogy SMS-t írhassak, és zöld csíkkal jelzi a naptárban a ramadánt. Na meg a Bixby! Ennél bosszantóbb, invazív állatfajt még nem ismertem, szerintem a manók is utálják, mert csak néha engedik szóhoz jutni, akkor azonban pont olyankor aktiválja magát, amikor éppen a Hold előtt elszálló repülőt akarnám fényképezni. És ekkor megjelennek mindenféle buborékok, csilingelve kóvályognak a képernyőn, és közlik, hogy ők az én perszonális asszisztensem vagy mi. Na hát mindennek van határa.
Kurva Bixby!
