A manók bűvös világában
A manók bűvös világában
A manók bűvös világábanAmikor hétről hétre bemutatom nektek egy-egy szakma jeles képviselőjét, újabb és újabb különleges emberi sors tárul fel előttem. Így volt ez Varga Adrienn esetében is, akit teljesen véletlenül, a legutóbbi Nemzetközi Babahordozó Héten ismertem meg. Adrienn női szabóként rendkívül igényes arra, hogy segítsen megtalálni megrendelőinek azt a fazont, ami valóban jól áll és illik a stílusukhoz. "A legtöbb ruhadarab itt szűk, ott bő, hiszen a legtöbb ember nem modell alkat. Nehezen találnak magukra illő darabokat. Ráadásul egyre többen szeretnének egyedi holmit, saját ötleteiket megvalósítva. Nekem pedig örömet okoz, ha ebben segíthetek nekik." - mesélte Adrienn, amikor felkerestem barátságos Palotai úti varróműhelyében.
Nekem már igazából ez is elég, hogy megemeljem előtte a nem létező kalapomat. Adrienn tevékenysége azonban ennél jóval sokrétűbb. Szerkesztő-modellező képzésen is részt vett, ennek segítségével egyedi szabásmintákat tervez, elsajátította a lakástextil készítést is, ezért - ahogy ő fogalmaz - már nem csak embereket, otthonokat is fel tud öltöztetni.
S ha már az öltöztetésnél tartunk, Adrienn lassan egy évtizede saját készítésű babákat és manókat is felruház. Ezeknek a figuráknak az elkészítése egyfajta terápiaként került az életébe, miután második gyermeke megszületett. "Sokan mondják, hogy a manóim arca hasonlít a fiaméra. Ha ez így is van, ez nem tudatos. Bence súlyos testi és szellemi fogyatékossággal született. Nem szokványos közöttünk a kötelék, hiszen ő másként fejezi ki magát, az érzéseit. Sokáig éreztem egy szakadékot közöttünk, hiányzott a puszi, az ölelés. Talán a baba és manókészítés aprólékosságában éltem ki azt a gyöngédséget, amit neki nem adhattam át." - vallotta be Adrienn. - "Mostanában már ha ott fekszik mellettem fél órát, meg sem merek mozdulni, úgy élvezem a közelségét. Szerencsésnek tartom magam, mert azzal, hogy ő megérkezett az életünkbe, megtanultam sokkal tudatosabban figyelni a gyermekeimre, háromszoros figyelmet adok nekik."
Az életvitelüket természetesen Bence nevelése szigorú keretek közé szorítja. "Az Ezredéves Iskolában, családias hangulatban, szeretetteljes környezetben tölti a délelőttjeit. Addig én a májusban nyitott műhelyemben tevékenykedem. Délben érte megyek, és csak az esti órákban folytatom a műhelyben a munkát, amikor a férjem hazaér. Ő tartja kézben a fürdést, vacsorát, lefekvést. Bence nagyon kötődik az édesapjához. Ha ő elutazik, pár napig még az ételt sem akarja elfogadni tőlem."
Adrienn tizennégy éves nagylánya, Vivien örökölte az édesanyja tehetségét. "Én is a nagymamámtól tanultam kötni, horgolni. Próbáltam őt is tanítgatni, ügyesen tud is kötni, varrni, horgolni. A legjobb fogásokat végül az internetről leste el. Egy nap egyszer csak kisétált a szobájából egy gyönyörű unikornissal. Tátva maradt a szám, hogy azt tényleg ő készítette! Utána már abba sem tudta hagyni. Már el is végzett egy OKJ-s játéktextil készítő tanfolyamot. Viszont a vizsgát nem tehette le, mivel még nincs 16 éves. Hosszú távon ő nem ezzel szeretne foglalkozni, az üzleti életben akar majd elhelyezkedni. Kicsi kora óta határozott elképzelésekkel irányítja az életét."
A baba- és a manókészítés olyan népszerű tevékenységgé nőtte ki magát Adrienn életében, hogy tanfolyamokat is tart. Nyáron pedig gyerekeknek szervezett tábort, ahol minden nap más feladattal ismerkedtek. "A babák szabásmintáit az internetről is le lehet tölteni, de attól kezdve már mindenkinek a fantáziáján, kreativitásán múlik, hogy mivé alakítja. Tíz varrónő ugyanabból a szabásmintából tízféle végeredményt készít. A manókat pedig teljesen saját magam találtam ki. Jó két-három hónap munkája volt, mire kialakult ez a fazon, milyen füle, szeme, szája legyen."
A kész figurák igazi gyerekbarát játékok, antiallergén, könnyen mosható tömőanyaggal, és drót sincsen bennük. Színekben és formákban pedig végtelen változatosságot kínálnak, mindenki megtalálhatja köztük a kedvére valót.
