David Berkowitz, azaz Sam fia
David Berkowitz, azaz Sam fia
David Berkowitz, azaz Sam fia1976 júliusának legvégén egy tisztes, kispolgári környék egyik csendes utcájában két lány üldögélt egyikük kocsijában és olyasmikről csiviteltek, amikről tizenévesek szoktak csivitelni forró New York-i nyári éjszakán. Berkowitz odalépett a kocsihoz és figyelmeztetés nélkül rájuk lőtte ötlövetű, 0.44-es kaliberű Bulldog revolverének valamennyi golyóját. Az egyik áldozat azonnal meghalt, a másik túlélte a támadást, s egy vázlatos személyleírást is tudott adni a gyilkosról. A rendőrség először féltékenységből elkövetett gyilkosságra gyanakodott, mert az elhunyt lány éppen szakított a barátjával. Miután a gyanúsított megdönthetetlen alibivel szolgált, számításba vették a tévedés lehetőségét, vagyis azt, hogy maffialeszámolás volt, de a gyilkos nem a megfelelő autó utasait vette célba. A nyomozás nem hozott eredményt, de a lövedékeket nyilvántartásba vették.
Három hónap elteltével, október 23-án hajnali fél kettő körül egy ifjú pár beszélgetett ugyancsak egy autóban ülve egy lakópark melletti utcában. A júliusi forgatókönyv megismétlődött: Berkowitz a hátsó ablakon keresztül öt golyót lőtt ki rájuk. Emberünk nem volt valami nagy formában, mert az öt lövedék közül csak az egyik talált, s az sem bizonyult halálosnak: a pár férfitagja a koponyáján sérült ugyan meg, de barátnőjéhez hasonlóan ő is túlélte a gyilkossági kísérletet. Személyleírást nem tudtak adni, ráadásul a lövedékek annyira deformálódtak az autó fémrészeibe történt becsapódások miatt, hogy ezeket nem tudták összevetni a júliusi támadás során rögzített nyomokkal. Egyetlen embernek ugrott be, hogy vannak bizonyos hasonlóságok a három hónappal korábban bekövetkezett eset és a mostani között: az autóban ülő lány édesapjának, aki történetesen a New York-i rendőrség nyomozójaként üldözte a bűnt. Keenan őrmester elgondolkozott azon, hogy lánya barátja vállig érő, hosszú hajat visel, tehát a sötétben bárkinek úgy tűnhetett, hogy itt is két lány beszélget, akárcsak a júliusi esetnél. Észrevételét meghallgatták, de nem vették figyelembe, ráadásul a két bűncselekménnyel más-más kerületek detektívjei foglalkoztak, s a releváns információk nem összpontosultak egy kézben.
Alig egy hónap múlva, november 27-én ismét két tizenéves barátnőt ér támadás, amint késő este hazafelé sétáltak egy queens-i moziból. Egy férfi hozzájuk lépett, úgy tett, mintha útbaigazítást kérne, majd hirtelen előkapta revolverét és többször rálőtt a lányokra, majd elfutott. Az áldozatok most is túlélték, igaz, egyikük mind a négy végtagjára megbénult, mert az őt ért két golyó roncsolta a gerincoszlopát. Elég használható személyleírást tudtak adni, a rájuk kilőtt lövedékek köpenyén látható azonosítójegyek is megegyeztek az első, júliusi támadásban nyilvántartásba vettekével (vagyis ugyanabból a fegyverből lőtték ki őket), úgyhogy a rendőrség illetékesei végül kénytelen-kelletlen beismerték, hogy a város utcáin sorozatgyilkos garázdálkodik.
A híres NYPD óriási, hihetetlenül komplex szervezet: körülbelül annyi tagja van, mint a teljes magyar rendőrségnek, éves költségvetése pedig ötszöröse a magyar kollégáikénak. Egy ekkora cég értelemszerűen elég lomha, nehezen lendül mozgásba. De ha ez a gőzhenger egyszer beindul, akkor ott nincs kecmec. Timothy Dowd felügyelő irányításával létrehoznak egy különleges, 300 főből álló detektívcsoportot, s "Omega" fedőnéven elindul New York addigi történelmének legnagyobb embervadászata. Minden releváns információmorzsát összegyűjtenek, potenciális tanúk százait hallgatják ki szúrós szemű rendőrök, akik a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságokat is tízszer átvizsgálják. Ahogy a zsaruk mondani szokták: sűrű fésűvel mennek át újból és újból minden részleten.
Időközben Berkowitz (aki olvassa ugyan az újságok bűnügyi rovatát, de bízik abban, hogy megússza) nem pihen. 1977. január 30-án hajnalban egy újabb, autóban ülő párra csap le ugyanazzal a revolverrel, a nő belehal sérüléseibe, a férfi túléli. Ezután a nemzetközi nőnapot ünnepli meg sorozatgyilkoshoz méltó módon: egy 19 éves diáklány lesz az áldozata. Ez az első alkalom, hogy nem párra, hanem egy egyedül sétáló nőre csap le.
A rendőrségen egyre nagyobb a nyomás mind a média, mind pedig a közvélemény részéről. A rámenősebb zsurnaliszták már a főkapitány, Michael Codd menesztését kérik számon a város első emberétől, Abraham Beame-től, de akadnak, akik magának a polgármesternek a személyes felelősségét is feszegetik az eredménytelen hajtóvadászat miatt. Dowd felügyelő és háromszáz embere napi négy órát alszanak, mindenki a maximális fordulatszámon pörög, március tizedikén pedig nemzetközi sajtótájékoztatón a polgármester és a főkapitány próbálja csillapítani a kedélyeket, nem sok sikerrel. Április 17-én egy újabb fiatal pár veszti életét Berkowitz 0.44-ese által, s a nyomozók egy kézzel írt levelet találnak a helyszínen, amelyben a gyilkos először nevezi magát Sam fiának. A hosszú, 350 szavas, szinte csak nagybetűket tartalmazó, Joe Borelli rendőrkapitánynak szóló, meglehetősen összefüggéstelen, zavaros stílusú, önellentmondásokkal tarkított irományban az akkor még ismeretlen elkövető azt ígéri, hogy nem lesz több gyilkosság, ugyanakkor azzal zárja, hogy vissza fog térni, s egyúttal kellemes húsvéti ünnepeket kíván a rendőrségnek.
Hát visszatért: június 26-án egy queens-i diszkóklubból távozó és a kocsijukba éppen beülő párt támad meg, mindketten megsebesülnek ugyan, de túlélik. A következő, egyúttal utolsó eset szereplő már nem ilyen szerencsések: a július 31-i lövöldözésben a szintén autóban ülő és éppen csókolózó pár női tagja meghal, fiúbarátja pedig elveszíti bal szemét, a jobbra pedig szinte teljesen megvakul a koponyáját ért két lövés következtében. Ez volt az a gyilkosság, amelynek a legtöbb szemtanúja volt az eddigiek közül: nem kevesebb, mint hatan adtak használható személyleírást az elkövetőről.
Nem kétséges, hogy az Omega különítmény mindent megtett a sorozatgyilkos minél gyorsabb azonosítása és elfogása érdekében, de még egy ilyen szupercsapatnak sem árt a szerencse. A szerencsét ezúttal Cecilia Davisnek hívták, s a kutyáját sétáltató nyugdíjas hölgy képében segített be a nyomozóknak. Cecilia ugyanis megfigyelte, hogy az utolsó lövöldözés előtt néhány perccel egy négyajtós, "feltűnően sárga" személygépkocsit éppen megbírságol egy rendőr, mert az autó egy utcai tűzcsap mellett parkolt. Az autó tulajdonosa ezt észrevette, s a rendőrjárőr távozása után odalépett a kocsihoz, levette róla a bírságoló cédulát, miközben - Cecilia szerint - "furcsán nézett" és egy fegyvernek tűnő tárgyat szorongatott a bal kezében.
A nyugdíjas hölgyek nem az a hebehurgya, szeleburdi népség, Cecilia asszony is várt négy napot, s csak ezután ment be a rendőrségre. Ott meghallgatták, majd leellenőrizték, hogy az adott időpontban mely kocsikat bírságolták meg a bűncselekmény közelében. Egyetlen ilyen, valóban sárga színű Ford Galaxie-t találtak, bizonyos David Berkowitz nevére bejegyezve. És innen minden ment, akár a karikacsapás: kiszálltak Berkowitz bejelentett lakcímére, ahol a ház előtt megtalálták a Fordot, hátsó ülésén egy vadászpuskával. Átkutatták az autót és megtalálták benne az ominózus Bulldog revolvert, lőszert, térképvázlatokat a gyilkosságok helyszíneiről, továbbá egy levelet, amit az Omega vezetőjének, Dowd felügyelőnek írt. Nem volt kétséges, hogy a valódi tettes került horogra, pár percen belül őrizetbe is vették. A dicsőség, hogy a bilincset Sam fiának csuklójára kattintsa, bizonyos John Falotico detektív őrmesternek jutott.
A kihallgatások során Berkowitz vitte a balhét: részletesen beszámolt valamennyi bűntettéről, amelyekért egy gonosz démont tett felelőssé, aki szomszédja, bizonyos Sam Carr labradorjának, Harvey-nek a közvetítésével szólt hozzá (innen vette a "Sam fia" nevet is). Később - feltételezhetően ügyvédje tanácsára - zaklatott gyermekkorával és eredménytelen párkapcsolati próbálkozásaival magyarázta gyilkos ámokfutását. A szívhezszólónak szánt előadás azonban sem az esküdtszéket, sem a bírót nem hatotta meg: 1978. június 12-én David Berkowitzot elmekórtani szempontból beszámíthatónak nyilvánították és hatszoros életfogytiglant kapott, egyet-egyet minden halott áldozatáért. Azóta is börtönben ül, fogvatartói mintafegyencként jellemzik. 2017 decemberében szívműtéten esett át, állapota stabil. Kétévente beadja a feltételes szabadonbocsájtási kérelmét, amit eddig mindig visszautasított az illetékes bíróság, a legközelebbi 2018 nyarán lesz esedékes.
Kilenc részes interjú 2016-ból David Berkowitz-cal:
ADATLAP
Név (gúnynév): David Richard Berkowitz (Sam fia, A 0.44-es kaliberes gyilkos)
Nemzetiség, állampolgárság: amerikai
Helyszín: New York, USA
Gyilkosságok dátumkerete: 1976. július 29. - 1977. július 31.
Módszer: lőfegyver
Bizonyított áldozatok száma: 6 halott, 9 sebesült
Áldozati kategória: fiatal nők, párok
Ítélet: hatszoros életfogytiglan
