Neked mit jelent egy kutya? Tárgy vagy társ?Neked mit jelent egy kutya? Tárgy vagy társ?
Második alkalommal szervezték meg a Székesfehérvári Kutyások Találkozóját a Palotavárosi tavaknál. A programra elsősorban a Facebook-on aktív „Kutyások Székesfehérvár” csoport tagjait várták, ám a házigazdák minden érdeklődőt lelkesen invitáltak a közös időtöltésre.
Nemrég rendezték meg a Székesfehérvári Kutyások Találkozóját (Fotó: Majer Diána)
„A pillanatnyilag 383 fős online csoport azzal a céllal jött létre, hogy Fejér megye és Székesfehérvár kutyás társadalmát összehozza.” – tudtuk meg Majer Diánától, a program főszervezőjétől, aki 2013 márciusában hozta létre a csoportot, mert csatlakozni szeretett volna a környéken élők kutyás közösségéhez, de akárhogy is keresett, nem talált olyan online közösséget, amely a kutyákat helyezte volna előtérbe. A csoport megalapításával a célja az volt, hogy összehozza azokat az embereket, akik földrajzilag közel élnek egymáshoz és azonos az érdeklődési körük, a hobbijuk, az életük.
„Mert az igazi kutyázás valójában egy életmód, nem csupán egy hobbi, vagy egy átmeneti állapot.” – véli Dia – „Szerintem rengeteg előnye van egy ilyen csoportnak. Például, ha kóborló állatot látunk, azonnal fel tudjuk rakni róla a képet, és minden környéken élő tag értesülhet róla. Ugyanígy járunk el, ha valaki elveszett kutyusát keresi. Továbbá ajánlhatunk egymásnak „kipróbált” állatorvost, kutyakiképzőt, kisállatkozmetikust is. Cikkeket, történeteket, képeket posztolunk érdekes, mindenkit érdeklő témákban, amelyekből mindenki tanulhat. A fő célom egyébként az volt, hogy a kutyás programok sokasodjanak, és terjedjenek el Fejér megyében.”
Dia szerint a kutyázás egy életmód, nem csupán egy hobbi (Fotó: Majer Diána)
A csoportnak (mely elérhető itt), napról napra nő a taglétszáma.
„Nagyon örülök annak, hogy folyamatosan csatlakoznak hozzánk kutyabarátok, mert rengeteg előnnyel jár, ha a környéken élők megismerik egymást.” – mondja az alapító – „Amellett, hogy az ebek és a gazdák is hasonló érdeklődésű/habitusú barátokra találnak, mindenki rájöhet arra, hogy egyre többen nevelnek kutyát barátként, és nem csak házőrzőként tekintenek rá, akinek az a dolga, hogy a kertben ugasson. Sajnos Magyarországon, így Fejér megyében is még gyerekcipőben jár a kulturált állattartás, és a kutyabarát emberek elfogadása. Még csak most került bevezetésre a kutyák folyamatos láncon tartásának betiltása, ami mindenképpen előrelépés, de közel sem vagyunk annyira állatbarátok, mint a környező országok. A kutyásokat gyakran megbélyegzik. Azokat, akik a kedvencükkel akarnak a szabadidejükben kimozdulni, azokat nagyon kevés helyre engedik be, vagy szabályosan elküldik. Bár egyre több a kutyabarát hely, főleg Pesten, mi szeretnénk, ha itt, a Velencei-tó közelében is gyorsabban fejlődne a kutyás társadalom elfogadása. Természetesen ehhez nekünk is tenni kell, és erre jó program például a kutyás találkozókon meghirdetett ,,Szedj kakit!” akciónk is.”
A szervező szerint az ilyen találkozók elősegítik a kutyák szocializálódását is. Új információk és tapasztalatok megosztására is remek lehetőség nyílik ilyenkor, s a résztvevők olyan emberekkel találkozhatnak, akik egyetértenek abban, hogy a kutya családtag. Jó példa erre a sárga szalag esete, ami valójában megkönnyítené az emberek életét, ha ismernék, és alkalmaznák a jelölést. (A sárga szalag a pórázon, vagy a kutya nyakörvén azt jelenti, hogy az állatnak térre van szüksége. Akár szocializáció, akár félelem, akár agresszió miatt is lehet a kutyán.)
A kutya, mint családtag - a gazdi kirándulni is elviszi, itt például Csókakőn járt a "család" (Fotó: Majer Diána)
A mostani találkozóra kutyakiképzők, tenyésztők, kutyakozmetikusok, egyesületek is érkeztek, hogy a témában felmerülő minden kérdésre választ kapjanak a kutyabarátok. Sőt, Székesfehérvár ismert kutyakiképzője, Nyakas Gábor is hozzájárult a rendezvény sikerességéhez szakértelmével – tanácsokat adott viselkedési gondokkal küzdő kutyák gazdáinak. Őt 2015-ben ismerte meg Dia, amikor ellátogatott a kutyaiskolájába. Az ő hatására tanulta ki a kutyakozmetikusi szakmát is, és a mai napig rendszeresen fordul hozzá tanácsért – hiszen nem mindig állnak vigyázzban a kutyák az asztalon, amikor nyírják őket, ahhoz bizony szükséges a kozmetikus szakértelme, irányítása is!
Visszatérve a találkozóra: Központi téma volt a kullancs-fertőzés és -megelőzés (lévén, „szezonja” van ennek az élősködőnek), illetve a szúnyog elleni védekezés, hiszen nyáron a meleg, a legyek, télen pedig a megfázás, a mancsfagyás, az utak sózásának problémája foglalkoztatja a gazdikat.
Dia - ha teheti - minden idejét kedvenceivel tölti (Fotó: Majer Diána)
Akinek van kutyusa, az tudja, hogy végeláthatatlan, és folyton változó az éppen aktuális gondok, és megbeszélnivalók listája, ha két gazdi találkozik (akár csak az utcán sétáltatás közben). Rendszeres és évszaktól független téma a kiskutyák szobatisztasága, két kutya összeszoktatása, a szaporítás kérdése, a legújabb tápok, vagy éppen a jelenleg felkapott nyers etetés megvitatása.
„Arra is próbálunk rájönni a folyamatos kommunikáció során, hogy miért olyan ellenséges néhány ember azokkal, akik kutyát sétáltatnak?” – mesélte Dia – „Szeretnénk több helyet, ahol nyugodtan találkozhatunk, ahol leülhetünk a kutyusunkkal egy kávéra." A fiatal hölgy szerint az utóbbi években változott egy kicsit az emberek hozzáállása a kutyákhoz, bár a folyamat még mindig nagyon lassú.
Kutyus - és gazdája (Fotó: Majer Diána)
Mint fogalmazott: „Végtelenül elszomorító, hogy jelenleg Magyarországon az állat egy tárgy mindenki szemében, s nem egy élőlény. Ezért nem születnek mérvadó büntetések állatkínzásos esetekben, és ezért teheti meg rengeteg ember a mai napig, hogy nem vesz tudomást a szenvedésről, amit átél a kutyája, macskája vagy bármilyen állata. Nyomon követem, és lehetőségeimhez mérten segítem az önkéntes állatmentőket a környezetemben, és egy olyannak, aki nem lát bele, elképzelése sincs arról, hogy mennyire kegyetlen dolgokat művelnek állatokkal az emberek. Naponta küzd egy maroknyi ember azokért az élőlényekért, akik nem tudnak magukért kiállni, és nagyon szomorú, hogy ennyire magunkra vagyunk hagyva. Rengeteg kutatás és eset bizonyítja, hogy aki egy állatot képes kínozni, vagy elnézni annak szenvedését, az az embertársaival sem viselkedik másképp. Szerencsére a másik oldalra is sok példa van. Egyre több, a haláltól megmenekül állat kerül olyan családhoz, akik a kutyát úgy kezelik, ahogy szerintem azt mindenkinek kellene. Családtagként. Jó lenne, ha olyan nem tartana kutyát, aki csak egy tárgyat lát benne. Mindig azt mondjuk, hogy állatot tartani NEM kötelező. Nem kell sokat utazni ahhoz, hogy az ember lássa, hogy van, ahol az állattartás teljesen más szinten létezik, például a németeknél.”
A kutya nem tárgy! - Családtag! (Fotó: Majer Diána)
Az állatvédő lánynak már a születése pillanatában is volt kutyusa, így számára mindig egyértelmű volt, hogy a négylábú kedvenc az bizony családtag!
Sütit körülbelül 14 éve fogadta örökbe. Egy iskolaudvaron bántotta néhány gyerek a szegény állatot, és Dia barátnője, aki szintén odajárt, szólt, hogy baj van. Azóta Dia felnőtt, elköltözött otthonról, a kis kedvenc pedig édesanyjánál maradt.
Süti, akit focilabdának használtak, mielőtt Dia megmentette (Fotó: Majer Diána)
Mimit 5 éve neveli, a HEROSZ menhelyről fogadta örökbe, Zia pedig 3 éve egy szaporító által kidobott beteg kölyökként került hozzá. Közben az állatmentésbe is belekóstolva volt egy szintén megunt és kirakott 14 éves spicc kutyusa, akit már el kellett engednie, de annak ellenére, hogy alig több mint fél évet élt vele, nagyon hiányzik neki.
Mivel van egy kistestű tacskó keverék és egy közepes bull típusú kutyája is, ezért teljesen külön foglalkozást kell biztosítania számukra, mert mindegyik mást igényel. A kicsi térdkalács ficamos, így nem lehet sportolni vele, de rendszeresen viszi olyan helyre, ahol kiélheti kedvenc elfoglaltságát, az ásást. Ő az, akit mindenhova hurcolhat magával, mert olyan, mintha mágnessel hozzá lenne kötve. A nagy már nem ilyen egyszerű eset, vele agilityzik, őrző-védőzik, és rendszeresen tréningeken vesz részt.
Mindkét kutyus másfajta törődést igényel (Majer Diána)
Mivel Dia jelenleg nem kertes házban él, ezért naponta, rossz idő esetén kétnaponta minimum három óra mozgás kell biztosítania az ebeknek, különben unatkoznak. Ilyenkor rohangálnak, rombolnak és hangoskodnak. Ezenkívül minden nap minimum négyszer leviszi őket elvégezni a dolgukat, szaglászni, körülnézni. A lelkes és tudatos gazdi próbálja az életét úgy alakítani, hogy amikor csak lehetséges, mindig vele lehessenek kedvencei.
