A titkokat rejtő ujjlenyomatA titkokat rejtő ujjlenyomat
Nem az a meglepő, hogy minden nyolcadik ember ujjain kokainnyomok találhatók, hanem hogy ezt ki lehetett mutatni – kommentált a napokban egy tanulmányt Melanie Bailey, az angliai Surrey-i Egyetem kutatója. Az ominózus vizsgálati eredmény – amelynek Bailey is a szerzői között szerepel – a Clinical Chemistry című szaklapban jelent meg március végén, és a média munkatársait világszerte elsősorban az nyűgözte le belőle, hogy a tudósok a kábítószert nem használók 13 százalékának az ujjain is találtak kokain-, heroin- vagy morfiumnyomokat. A brit kutató szerint azonban az igazán figyelemreméltó az, hogy egyáltalán sikerült ezeket a pikogramm mennyiségű (egy átlagos emberi sejt tömegének ezredrészét kitevő) molekulákat kimutatni. Ez jelzi ugyanis, milyen gyökeres fordulat előtt áll az ujjlenyomatok felhasználása.
A magzati lét 18. hetében kiemelkedő bőrfodorszálakat – amelyeknek a struktúrája, a speciális bőrlécrajzolata aztán az egész élet során állandó marad, és még az egypetéjű ikrek esetében is különböző – bő 120 éve használják emberek, elsősorban bűnözők azonosítására. Az elsőként Francis Galton brit polihisztor által, 1892-ben rendszerbe szedett ujjlenyomatok kriminalisztikai jelentőségét Magyarországon is igen hamar felismerték. Pekáry Ferenc kerületi rendőrkapitány kezdeményezésére már 1904-ben – Londonnal, Párizzsal, New Yorkkal lényegében egy időben – a hazai bűnüldözői arzenál része lett a daktiloszkópia, amely a pár évvel későbbi, brutális dánosi négyes rablógyilkosság elkövetőinek azonosításakor vált széles körben (el)ismertté. Az bizonyíthatatlan, hogy csakugyan nincs a Földön két egyforma bőrlécrajzolat, az ezek által létrehozott különféle ívek, hurkok, örvények változatossága azonban olyan nagy, hogy gyakorlatilag kizárható az ilyen egybeesés. Probléma nem is az egyediséggel adódhat, hanem a megtalált nyom és a tulajdonos beazonosításával, amint arról rendre felparázslanak a viták. Ehhez nem árt tudni, hogy az azonosítást a sajátossági pontok, a minúciák teszik lehetővé. Ezek azok a helyek, ahol a bőrfodorszál megszakad, elágazik, kis szigetet vagy pontot képez. Egy ujjlenyomaton (szaknyelven: ujjnyomaton) a típustól és a létrehozó ujjtól függően 80–120 minúcia található, de már 10–12-nek a megléte és egymáshoz viszonyított helyzete alapján kimondható az egyezés.
Az utóbbi években számos új lehetőséget tártak fel az ujjnyomatokkal kapcsolatban. Az már régebben ismert, hogy a kábítószerek jól kimutathatók a bőrredők elemzésével: részben azokból az anyagmaradványokból, amik kívülről kerültek oda, részben olyan molekulákból, amelyeket a verejtékmirigyek választottak ki. Megnyugtató – emlékeztet a bevezetőben idézett Bailey –, hogy a drogokkal csak hétköznapi tárgyakon, mondjuk bankjegyeken érintkezésbe került személyek ujjain csupán a századrésze található annak az anyagmennyiségnek, amennyi egy szerhasználó kezén van, ráadásul utóbbi nyomok nem tüntethetőek el tartósan egy alapos kézmosással sem, mert a mirigyek folyamatosan termelik az árulkodó molekulákat. Szakértők szerint ezért már a közeljövőben a bőrredőkből készíthető lesz egy egyszerű, pontos, ráadásul a vér- vagy vizeletmintával ellentétben nem hamisítható drogteszt.
A mind érzékenyebb mérési lehetőségek nyomán egyre sokoldalúbbá válik az ujjnyomok elemzése. A brit Sheffield Hallam Egyetem kutatói tavaly ősszel jelentették be, mi mindenre képesek tömegspektroszkópiai vizsgálatok segítségével. Az esetleges kábítószer-fogyasztáson túl például meg tudják állapítani, hogy az illető milyen nemű, milyen tisztító- vagy kozmetikai szereket, illetve óvszert érintett meg, találhatók-e az ujjain hajszálmaradványok vagy vérnyomok (és ha igen, azok állatiak vagy emberiek), illetve miféle ételeket és italokat fogyasztott korábban (a fokhagyma és a koffein különösen könnyen kimutatható). Még egy 30 éves ujjlenyomatból is sikerült vér jelenlétét kimutatniuk – intette óva a bűnözőket a BBC-nek nyilatkozó Simona Francese vezető kutató. A különféle molekulák elemzése révén igen részletes személyiségprofilt is felállíthatnak majd a rendőrök az elkövető életmódjáról, környezetéről, étkezési szokásairól, munkájáról vagy épp az egészségügyi problémáiról.
Ezek a lehetőségek más szakmák illetékeseinek a fantáziáját is beindíthatják. A bőrredőkben megbújó részecskék, aminosavak és egyéb szermaradványok – mint Bailey fogalmaz: a „molekuláris aláírás” – alapján kimutatható például a beszedett gyógyszerek jelenléte vagy kiürülése. Így megállapítható, hogy miként szívódik fel a felírt orvosság, ami különösen fontos az epilepszia, a cukor- és szívbetegségek vagy a pszichés zavarok esetében. A módszerrel kideríthető az is, hogy az illető nem hagyta-e abba – tudatosan vagy véletlenül – a kúrát, betartja-e az előírt diétát, esetleg nem fogyasztott-e mellette ártalmas dolgokat.
(Forrás: HVG Tech)