Elhunyt Matók János
Elhunyt Matók János

Nincs szomorúbb, mint amikor valaki olyan megy el, aki szerette és szó szerint élte az életet. Egy üde színfolt, egy személyiség, egy igazi karakter, aki nem fukarkodott a dicsérettel, ha volt mit és kit dicsérni, és nem félt kritizálni sem, ha épp arra volt szükség.
Matók Jani, mert Ő nekünk mindig Jani marad, ilyen volt. Egy mára már letűnt, nagy fehérvári újságíró társadalom egyik utolsó alakja. Mert valljuk be, a mai digitális világban már bizony erősen eltűnt az a véna, az a közeg, melyben a Matók Janik, a Sipos Józsik dolgoztak. Eltűnt a sportújságírás egyik fontos területének varázsa, a személyes találkozások, a nagy leleplező oknyomozások kora. Ma már a gyorsaság számít, a hír, de azonnal, és e rohanás miatt háttérbe kerül a magyarázat, az ok, az események mozgatórugója.
És Jani ebben volt nagy ász. Mindenki ismerte, mindenki, még a vele kevésbé szimpatizálók is elismerték: ha valamiről a Matók Jani nem tudott, az valószínűleg nem is történt meg a fehérvári sportéletben.
A Fejér Megyei Hírlap sportújságírójaként, rovatvezetőjeként ismerte mindenki. Talán kevesen tudják, évtizedekkel korábban még a Fehérvár Televízióban és a Sport TV Fejérben a tévézésbe is belekóstolt. Hosszú évekre visszanyúló barátságunk alatt rengeteg sztorit, történetet hallottam tőle, a helyi újságírás, tévézés hajnalából, csupa olyan anekdotát, melyek részei lettek Fehérvár médiatörténetének. Örültél, mikor Penna Regia díjjal értékelték hosszú pályádat, de tudom, a legnagyobb elismerés mindig az volt, ha olvasóid megállítottak az utcán és elbeszélgettek veled egy-egy cikkedről. Mert sportújságírónak ezekért a történetekért és beszélgetésekért érdemes lenni.
Janikám, nem ez volt megbeszélve! Tudom, vártad a foci vb-t, épp ledőltél a nyitómeccsre készülve, de arról nem volt szó, hogy ezt a derbit itt végleg lefújják. Küzdöttél, harcoltál, jellemző módon még te vigasztaltál minket, akik aggódtunk érted. Most pedig már odafent, a rég elment jóbarátok között mosolyogva figyeled a lenti pályák eseményeit.
Janikám! Jó szurkolást neked, odafent!