Görög diszkóőrület ABBA módra - Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika
Görög diszkóőrület ABBA módra - Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika
Görög diszkóőrület ABBA módra - Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritikaKülcsín
Mint már említettem, nem nagyon rajongok a filmmusicalekért annak ellenére sem, hogy az elmúlt években jó pár megkerülhetetlen darab került a mozikba, a 2016-os Kaliforniai Álom pedig egyenes tarolt a hat Oscar-díjával. Így hát nem volt más választásom: megnéztem, nem volt rossz, jópofa minden, de még utána is tartottam a korábban mondottakat. Egyszerűen nem tud lekötni. Már gyerekkoromban az éneklősebb Disney-meséktől is frászt kaptam, pedig a szüleim egész korán elkezdték megszerettetni velem ezt a műfajt.
Ennek megfelelően a 2008-as Mamma Miát! is elkerültem, pedig tisztán emlékszem, hogy annak idején a csapból is ez folyt. Mindenki látni akarta, minden hallani akarta, mindenki a világhírű svéd brigád, az ABBA slágereit dúdolta. Mindezek fényében mégis kimaradt az alkotás (persze utólag pótoltam), ám semmiképp nem akartam így járni a második résszel.
A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba immár Ol Parker (Most jó) rendezésében érkezett, és a régi színészbrigád is újfent tiszteletét tette, akik mellé természetesen újak (Cher, Andy García) is csatlakoztak, hogy még grandiózusabb, és még giccsesebb legyen az amúgy is színes és pörgős musical. Ne feledjétek: az élet szép. Ha ez megvan, akkor nem is kell más, mint egy sziget, őrült emberek és megunhatatlan slágerek.
Amióta leírtam az ABBA szót a "Gimme! Gimme! Gimme!" megy a fejemben, úgyhogy akik hasonló tünetekkel küszködnek, azoknak itt egy lájtos kis válogatás az ABBA slágereiből:
Sztori
A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba történetének felvezetésével kicsit bajban leszek, mert a második etap egyszerre lett előzményfilm és folytatás. Viszont a film, ennek a két idősíknak cserélgetésével tulajdonképpen duplázza a nosztalgiát, így akik látták az első részt és még fanok is, duplán jól járnak.
Na, szóval egy filmmusicalhez híven nem kell erős és mély sztorira számítani, sokkal inkább a bulizáson és az önfeledt szórakozáson lesz a hangsúly. Öt évvel járunk a legendás görög lagzi után, amikor is Sophie (Amanda Seyfried) az anyja, Donna (Meryl Streep) emlékére felújított hotel (Hotel Bella Donna) ünnepélyes átadójára készül a meseszép, ám kitalált görög szigeten, Kalokairin. Ha ez még nem lenne elég, akkor Sophie és férje (Dominic Cooper) párkapcsolati válsággal küzdenek, amelynek a férfi nyugatra való kacsintgatása adja a táptalajt.
Ehhez képest a '70-es években játszódó történetszálban a fiatal, göndör fürtű Donna (Lily James) buja és kacér kalandjait követhetjük nyomon, amelyben kiderül, hogy a nő hogyan is találkozott Sophie három lehetséges apjával, és változtatta meg életüket (Pierce Brosnan, Colin Firth, Stellan Skarsgård fiatal változataiban: Jeremy Irvine, Hugh Skinner és Josh Dylan).
Karakterek
Aki korábban Meryl Streep miatt ment el a moziba, hogy meglesse a Mamma Mia! első felvonását, az készüljön fel arra, hogy bizony ebből a buliból többnyire kimarad a háromszoros Oscar-díjas színésznő. Cserébe a karakterének fiatal változatát életre keltő Lily James sziporkázik és lehengerlő játéka képes feledtetni Streep hiányát. Lily James mellett Amanda Seyfried is toppon van, aki ebben a kicsit cserfes szerepben nyújtotta talán karrierje egyik legprofibb alakítását.
Mellettük hatalmas öröm látni a régi nagyágyúkat is, Colin Firth, Pierce Brosnan és Stellan Skarsgård is hozza a kötelezőt, és az új legényeket is kellően kidolgozták, így rájuk sem lehet panasz. Vissza kell térjek Lily Jameshez, akinek produkciójától egyelőre nem térek észhez, ugyanis ennyire energikus kisugárzású színésznőt rég láttam, így egyáltalán nem csoda, hogy három csávó fejét is elcsavarta. Sokat fogunk még hallani róla, és abban is biztos vagyok, hogy rövid időn belül ő lesz Hollywood koronázatlan királynője, és ezt a címet egyhamar nem is fogja elengedni.
Összegzés
Azt kell mondjam, így, hogy szinte egymásutánban ledaráltam a Mamma Mia! mindkét felvonását, és egyáltalán nem csalódtam, sőt! Bár nem sűrűn nézek vígjátékokat és lazulós filmeket, attól még néha egy-egy jól tud jönni. És a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba is pont jókor, jó időben érkezett, hiszen mikor is engedjük el magunkat, ha nem nyáron, így az időzítés hibátlan és azóta is csak ABBA slágereket nyomatok.
Hogy egy kicsit filmezzünk is, a Mamma Mia! második felvonása maradéktalanul hozta mindazt, amit az első részben mindenki imádott, és az új idősíkkal és szereplőkkel sikerült mélyíteni is a sztorin. A fényképezés szenzációs, a zenés jelenetek ütősek, konkrétan mindegyiknél azt éreztem, hogy legszívesebben én is elkezdeném csapatni, a színek és a hangulat pedig annyira magával ragadó, hogy legszívesebben meg sem állnék Görögországig.
Mondom, nem szeretem a filmmusicaleket, de a Mamma Miát! tokkal-vonóval csak ajánlani tudom. Nem kell semmi világmegváltásra gondolni, csak üljetek be, tárazzatok be popcornnal és piával, és mehet is a non-stop őrület. Egyszer mindenkinek ajánlós.
