Élet egy autószervíz udvarán, avagy lerobbantunk Franciaországban - EuroKempi útinapló 9.
Élet egy autószervíz udvarán, avagy lerobbantunk Franciaországban - EuroKempi útinapló 9.
Élet egy autószervíz udvarán, avagy lerobbantunk Franciaországban - EuroKempi útinapló 9.56. nap - augusztus 13., hétfő: Frontignan → Montpellier → Frontignan
Montpellier 10 km-re fekszik a tengertől és körülbelül 20 km-re Frontignantól, ahol jelenleg barátaink vendégszeretetét élvezzük. Reggel nyolckor indultunk Kasiával közösen a vasútállomásra. Elkísértük a munkahelyére, ahol eligazított minket, mi merre található. Első körben körül is néztünk az üzleti negyedben, ahol sok modern épület van, nagy terekkel és egy jó adag szoborral megfűszerezve. Majd a másik irányba fordulva elindultunk felfedezni a belvárost.
Itt az utcák már egyre szűkültek, ami arra utal, hogy még bőven az autók uralma előtt lettek kialakítva. A párizsi diadalív kistestvére alatt áthaladva megérkeztünk a La Promenade du Peyrou nevű parkba, ahol több műemlék található, amit XIV. Lajos emlékének szenteltek, valamint jó kilátás nyílik a mélyebben fekvő városrészekre. Egy kis sétával a kis utcákban ki is maxoltuk a várost, és kora délután vissza is érkeztünk a házba, ahol egyből belevetettük magunkat a medencébe.
Aznap este mi főztünk, hogy egy kicsit viszonozzuk Kasiáék vendégszeretetét. A másnapi indulást is a szemünk előtt tartva lefőztünk egy egész csomag quinoát köretnek, mert hát a legtöbbet úgy lehet spórolni, ha magunknak készítjük el az ételt, főleg itt, Franciaországban ahol minden nagyon drága.
57. nap - augusztus 14., kedd: Frontignan → Sérignan Plage
Kasia meggyőzött minket még előző este, hogy várjuk meg, amíg hazaér a munkából, és mivel nem sürget minket senki és semmi, egyáltalán nem ellenkeztünk. Kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk és az egész reggelt és kora délutánt azzal töltöttük, hogy beregisztráltunk újra a Workaway.info önkéntes adatbázisba, amivel majd ki tudjuk tölteni az időnket a október 9-i komp indulásáig. Valószínűleg csak egy kéthetes, vagy pedig kétszer egyhetes megállóra lesz időnk, ezért jól kell döntenünk, hogy hol és mit szeretnénk csinálni. Mindenképpen Spanyolországban gondolkodunk, hogy tudjuk a nyelvet gyakorolni.
Böngészés közben rá is akadtunk egy spanyol párra, akik pont lakóautó építés előtt állnak és segítőket keresnek. Nem is kellett több, kapcsolatba léptünk velük és megbeszéltük, hogy mivel már találtak segítőt, mi csak beugrunk hozzájuk a jövő héten és megmutatjuk nekik Kempit, hátha megihleti őket egy kicsit.
Kasia és Romain is korábban hazaért, így szerencsére volt lehetőségünk elbúcsúzni tőlük, és megköszönni a vendégszeretetüket. Ajándékként csináltuk nekik egy kis videót, amiben közösen medencézünk, majd a naplementében elindultunk a Sérignan strandra, ahol már koromsötétben leparkoltunk a sarokba és a süvítő szelet a tetőablakon keresztül élvezve aludtunk egy jót.
58. nap - augusztus 15., szerda: Sérignan Plage → Sauvian
Gondolhattuk volna, hogy problémás lesz a kiállás a parkolóból, mert az autók már kora reggel elkezdtek sűrűsödni. Kint a strandon, mint általában, ment az unalmas semmittevés a napernyő alatti árnyékot kergetve. Délutánra kezdett a vízpart hihetetlenül megtelni, szinte mozdulni sem lehetett, ekkor elhatároztuk, hogy itt az ideje indulni. Az autók úgy körbeállták Kempit, hogy mozdulni is alig tudtunk.
Vártunk egy kicsit, majd megpróbálva a lehetetlent, megkezdtük a manőverezést, nem túl nagy sikerrel. Egy kedves francia pár segített koordinálni az akciót. Utolsó próbálkozásra, amikor már nagyon úgy tűnt, sikerrel járunk, egy nagyot ugrott Kempi és utána nem reagált semmire, se előre se hátra. Beletelt egy pár percbe, hogy kiderüljön, mi okozta a problémát, de amikor megláttam, egyből tudtam, hogy nagyon nagy a baj. A jobboldali féltengely kiszakadt a tokjából, ami miatt az összes kerék leblokkolt és mozgásképtelenek lettünk. Mivel a strand homokos parkolója nem a legjobb terep a szereléshez, a francia pár elhúzott minket egy 7 km-re lévő ipari területre, ahol három autószerelő műhely van egymás mellett.
Ekkor fény is derült a strandon lévő nagy tömeg okára, mivel pont munkaszüneti nap volt Franciaországban, ami miatt két műhely a háromból egészen hétfő estig zárva tart.
59. nap - augusztus 16., csütörtök: Sauvian → Béziers
Reggel korán keltünk, hogy már nyitáskor a szerelőnél tudjunk kezdeni. A műhelyben nagy nehezen megtaláltuk a bácsit, aki szinte fel se nézett ránk a pult mögül, úgy mondta egy megmutatott kép alapján, hogy ez túl nagy munka neki. Sajnos ez volt az egyetlen lehetőségünk a környéken, mivel a többi szabadság miatt zárva volt. Ekkor kicsit elkeseredtünk, és visszamentünk Kempihez.
Orsi elővette a laptopját és elkezdett üzeneteket írni minden Facebook-csoportba, ami csak szóba jöhetett. Felajánlások nagyon nagy számban érkeztek, de egyik sem volt fizikálisan használható számunkra, és délután még mindig a kocsiban ültünk tehetetlenül. A kommentben írt tapasztalatok az itteni munkamorálról és árakról nem vetítettek túl fényes jövőt számunkra. A francia nyelv ismeretének hiányában nem tudtunk magunknak intézni semmit, nem tudtunk árajánlatokat kérni, így kénytelenek voltunk felhívni a francia párt, akik hívtak nekünk autómentőt és elmagyarázták a sofőrnek, hogy mi a problémánk. Egy hosszú nap után, sok fejtöréssel, de végül így történt, hogy eljutottunk a szerelőhöz egy teherautó platóján.
Meg szeretnénk ragadni az alkalmat, hogy megköszönjük mindenkinek a segítséget, tanácsokat, megosztásokat. Külön köszönet Tóth Margit aktív EuroKempi követőnknek, aki felkeresve több Facebook-csoportot tovább osztotta a posztjainkat.
60. nap - augusztus 17., péntek: Béziers
Orsi erőfeszítése, hogy találjunk segítséget és társaságot kezdte meghozni a gyümölcsét. Egy lány írt nekünk, hogy ő épp Béziers-ben lakik per pillanat, és szívesen lát minket ebédre. Nagyon megörültünk az ajánlatnak, mert már előző hétvégén elhatároztuk, amikor drága pénzért megvettük a kompjegyünket, hogy kemény spórolásba kezdünk, és mivel a szervízdíj sem lesz olcsó, így mindenképpen tartanunk kell magunkat ezen elhatározásunkhoz.
Amint a szerelők megjelentek felvenni a kocsi adatait és nagy bánatunkra azt mondták, hogy csak hétfőn tudnak Kempivel érdemben foglalkozni, akkor megüzentük, hogy szívesen szaván fogjuk és félórán belül ott is volt értünk kocsival. Dafka egy mongol lány, aki 18 évig élt Magyarországon a családjával és tökéletesen beszél magyarul, ott nyaralt vele barátnője is Budapestről és így négyen nemsokára körbe is ültük az ebédlőasztalt egy késői ebédhez.
Nagyon kíváncsian hallgattuk Dafka történeteit, hogy milyen volt külföldiként Magyarországon felnőni. Annak ellenére, hogy az emberek olykor ellenségesek voltak, szerencsére semmi nem ragadt rá ebből a mentalitásból: közvetlen, kedves és segítőkész volt. Barátnője aznap este utazott haza, így amíg a fuvarja megérkezett, bementünk a városba és beültünk a kedvenc bárjukba, ahol jó hangulatban iszogattunk és tovább beszélgettünk.
61. nap - augusztus 18., szombat: Béziers
Többszöri próbálkozásra sem tudtunk rendesen kommunikálni a szerelőkkel. Legfőképpen arról akartunk információt kapni, hogy mégis mennyibe fog ez nekünk fájni. Úgy tűnt, hogy mindig a legrosszabb időben sikerült őket elkapni: gyorsan ledarálták a mondandójukat franciául, majd tovább is rohantak. Mivel az árnyékba szorultunk, így nem volt más lehetőségünk, mint az áramfogyasztásunkat csak a hűtőre korlátozni. Nem lehet okunk panaszra, mert vizet tudtunk szerezni a recepcióról és ott volt vécé is, amit nyugodtan használhattunk, amikor az iroda nyitva tartott, valamint egy kis szobában volt áram, amit éjjel-nappal tudunk használni. Terveztük, hogy bemegyünk a városba, de nem igazán volt kedvünk egy órát sétálni, így inkább az árnyékban pihentünk.
Délután az egyik szerelő elkapott minket, hogy ha itt leszünk este akkor hozz vodkát és iszogatunk. Meglepődtünk és jobb program híján rábólintottunk. Elgondolkodtunk azon, hogy is fog kinézni egy beszélgetés, főleg akkor, ha nem csak egy pár mondatról van szó, de ha más nem, telefonos segítséget kérünk a Google Fordítótól.
Este kilenckor megkezdtük az italozást, és nagyon hamar előkerült a fordítóprogram, de az sem volt túl nagy segítség, mivel a tunéziai akcentussal az eddig jól bevált alkalmazás sem tudott mit kezdeni, úgyhogy bőszen bólogattunk mindenre. Egy liter citromos vodka benyakalása után szó szerint elájultunk Kempiben.
62. nap - augusztus 19., vasárnap: Béziers
Másnaposan ébredtünk, a fejünk nem fájt nagyon, de olyan rossz pozícióban sikerült elaludnom, hogy reggelre a jobb lábam szinte működésképtelen lett, és a reggeli kimozgatás sem segített sokat. Dafka újra jelentkezett, hogy szívesen eljön értünk megint, és elvisz minket bevásárolni, mivel vasárnap nagyon korán zárnak a boltok. Zuhanyozni is beugrottunk hozzá, de mivel nem akartunk zavarni, így a városnézést ismét elnapoltuk egyrészt a másnaposság, másrészt a nagypapa-járásom miatt. Ismét megköszöntük a kedvességét és végső búcsút vettünk egymástól.
Két srác a parkolóban odajött hozzánk, hogy blokkoljuk a mögöttünk parkoló autójukat. Kihasználva az alkalmat, a segítségükkel áttoltuk Kempit egy kicsit naposabb helyre, de sajnos így is a napelemek fele az árnyékban volt és nem tudtunk rendesen tölteni. Orsi nagyon be volt zsongva, hogy valahogy kezdjünk el beszélgetni a többi itt ragadt utazóval.
A holland sorstársak egy rövid beszélgetés után meginvitáltak minket egy kis sangriázásra, amit még egy pár napja Spanyolországból hoztak. Azóta nekik is megfordult a szerencséjük, és tönkrement az autójuk, amivel a lakókocsijukat húzták. Ők is mint mi, másnapra várták a továbbindulást, és csak remélni tudtuk, hogy problémamentesen meg is fog történni.
