Amikor Thor bulizni megy Tarantinóval - Húzós éjszaka az El Royale-ban kritika
Amikor Thor bulizni megy Tarantinóval - Húzós éjszaka az El Royale-ban kritika
Amikor Thor bulizni megy Tarantinóval - Húzós éjszaka az El Royale-ban kritikaKülcsín
Drew Goddard eddig többnyire forgatókönyvíróként tevékenykedett Hollywoodban, és olyan filmek vagy sorozatok történetét varázsolta mozivászonra, mint a Cloverfield, a Lost - Eltűntek, a Mentőexpedíció vagy a jelenleg a harmadik évadára készülő Daredevil.
Goddard ezen kívül rendezőként is megcsillogtatta tudását, ám a végeredmény igencsak megosztóra sikeredett: a Ház az erdő mélyén egy beteg horror lett, amelynek egyik legnagyobb hibája talán az, hogy nagyon erőltetetten próbál kitörni a műfaj korlátai közül, így sokszor azt sem tudja az ember, hogy mit néz. Túl sok a misztikum.
Drew Goddar a Húzós éjszaka az El Royale-ban című produkcióval is valami hasonló turpisságra készült, ám Quentin Tarantino stílusát (lásd Kutyaszorítóban vagy Aljas Nyolcas) lemásolni több, mint vakmerő vállalkozás.
Sztori
Az alaptörténettől ne várjunk semmilyen világmegváltást, ugyanis rögtön a kezdő jelenetsorban megkapjuk, hogy milyen filmmel is lesz dolgunk: egy pisztolyos fickó belép egy motelszobába, ahol mindenféle indokolatlan titokzatos mozdulatsor után elkezdni felszedni a padlót, és tadamm! Tisztára, mint egy színdarab.
Ha nem sikerült még eléggé összezavarni titeket, akkor ezt figyeljétek: a Húzós éjszaka az El Royale-ban alapfelállása lényegében olyan, mintha valamelyik Tarantino-moziból akasztották volna. Adott hét, merően eltérő figura, akik a címben is szereplő hotelban (amely Nevada és Kalifornia határán található) szállnak meg.
Ezekről a emberekről aztán szépen lassan mindenféle finomságot tudunk meg. Senki sem az akinek mutatja magát, mindannyian tele vannak titkokkal és tragédiákkal. Majd miután kiderül, hogy miért kötöttek ki a szállóban, elszabadul a pokol.
Karakterek
A Húzós éjszaka az El Royale-ban számos szereplőt sorakoztat fel, így ha mindenkit rendesen kielemeznék, akkor itt ülnénk estig. Ezért azokat a karaktereket veszem górcső alá, akik a legnagyobb benyomást tették rám.
Jeff Bridges nagyszerű színész, bár mostanában volt egy-két gyengébben muzsikáló produkciója, az El Royale-ban való ámokfutásban azért ismételten megmutatta, hogy mire is képes. Jeff Bridges, mint pap. Zseniális.
Chris Hemsworth-t szerintem senkinek sem bemutatnom, ugyanis mindenki Thora korunk egyik legnépszerűbb színészévé nőtte ki magát. Értékelendő, hogy a Bosszúállókon kívül is próbál boldogulni, és mintha azt nyilatkozta volna, hogy egy időre felhagy a színészkedéssel. Örülünk, hogy nem így lett. Ugyanis akkor lemaradtam volna pályafutása egyik legerőteljesebb alakításáról. Igaz, sokszor tűnt inkább elborultnak, mint klasszisnak, de azért megvett kilóra.
Öröm volt látni Dakota Johnsont is, aki a szürke nyolcszázadik árnyalatából nagyon nehezen keveredett ki. Amint ez megtörtént, onnantól kezdve láthatóan kivirult, és kisujjból hozta a hippi csábítót. Beragyogta a mozivásznat.
Összegzés
A Húzós éjszaka az El Royale-ban meglepően jó és érdekes alkotás lett, amely mer más lenni, mint a blockbusterek és a manapság divatos folytatások, illetve rebootok, miközben arról az apróságról sem feledkezik meg, hogy szórakoztassa a közönséget. Egyedi film, sajnos nem túl egyedi megvalósítással, de egy idő után elengedtem a Tarantino-majmolás okozta sokkot, és csak élveztem, amit láttam.
Drew Goddard a saját stílusjegyei helyett érezhetően másét erőlteti (pedig lenne miből merítenie), és ez egyszerre tesz jót is meg rosszat is a mozinak. Pozitívumként meg kell említenem a múlt és a jelen között cikázó történetvezetést és a kiszámíthatatlanságot, amelynek köszönhetően igencsak meglepő élményekben lesz részünk. A színészek is hibátlanul hozzák szerepeiket, Jeff Bridges játéka simán kiemelkedik a mezőnyből, és az atmoszférateremtés is tökéletesre sikeredett.
De akkor ennyi jó után mégis mi lehet rossz? Hát egészen egyszerűen az, hogy amíg Tarantino a saját maga által kifejlesztett formulát csont nélkül hozza, addig más rendezőknek beletörik a bicskájuk. Goddard aránytalanul osztja be karakterei játékidejét, túl sok megválaszolatlan kérdést hagy maga után, és még az amúgy remek cselekményt sem mindig tudja megzabolázni. Olyan, mintha a forgatás közben kicsúszott volna a kezei közül az irányítás. Nem hiába, Quentin Tarantino csak egy van.
A Húzós éjszaka az El Royale-ban közel volt hozzá, de egyszerűen nem sikerült megugrania azt a bizonyos lécet, és az érdektelenségbe fulladt finálé, illetve a tanulság levonásának elmismásolása még rá is tett erre egy lapáttal. Egyszer azonban mindenképpen érdemes beülni rá, összességében pozitív élményekkel fogtok távozni a moziból.
