Mr. Bean Őfelsége titkosszolgálatában - Johnny English újra lecsap kritika
Mr. Bean Őfelsége titkosszolgálatában - Johnny English újra lecsap kritika
Mr. Bean Őfelsége titkosszolgálatában - Johnny English újra lecsap kritikaKülcsín
Manapság előszeretettel kapkodják elő a rég elfeledett szériákat, hogy aztán egy végső megmérettetés erejéig lehúzzák róla az utolsó bőrt is. Napestig sorolhatnám az olyan mozikat, amelyeket Hollywood nemrég vagy a jövőben kíván meglovagolni, de elég ha csak megemlítem legutóbbi húzásukat, amellyel földbe döngöltek egy olyan legendát, mint a Ragadozó/Predator. Szóval a filmes ipar pofátlanul kihasználja a sikerfilmeket, a legutóbbi áldozat pedig a közkedvelt Rowan Atkinson és Johnny English lett.
A Johnny English első felvonása 2003-ban érkezett, és igencsak kellemes emlékeket őrzök a filmmel kapcsolatban. Vicces és szórakoztató produkciót kaptam, amelyhez hosszú évek után, 2011-ben érkezett is a második rész, a Johnny English újratöltve. A második etapon már itt-ott érezhető volt a minőségi romlás, még úgy is, hogy egyáltalán nem kapkodták el az előkészületeket.
Már csak minden második poén ütött, és Mr. Beanen fellelhetőek voltak az öregedés jelei, amely sajnos a színészi játékának rovására ment. A trilógia záró részével további hét évet vártak, ám így is sokakban merülhetett fel a kérdés: miért kellett egyáltalán harmadik rész? Ezt még jó párszor meg fogom kérdezni.
Sztori
Johnny English - szívességet téve az emberiségnek - visszavonulása után tanárként tengeti a mindennapjait egy szuperspéci és szupertitkos kémsuliban, ahol matek és magyar helyett a bombák hatástalanításáról, éjszakai lopakodásról, álcázásról és smúzolásról tanulnak a lelkes Bond-növendékek.
Egy nap - pont a G12-es csúcs előtt - váratlanul kibertámadás éri Őfelsége titkosszolgálatát, amely során az összes aktív ügynök neve nyilvánosságra került, így nem marad más választása a miniszterelnöknek (Emma Thompson), mint egy régi ügynököt felkérni, hogy kiderítse: ki áll a támadás mögött? De ahol Mr. Bean, urambocsá', Johnny English felbukkan, nagyon jól tudjuk, hogy senki és semmi nincs biztonságban.
Karakterek
Rowan Atkinson Johnny English karaktere még a '90-es évek elején egyszerű tévéreklámokban (Barclaycard) kezdte pályafutását, és sikereinek köszönhetően később a mozikban is megmutathatta a tehetségét. A kém az első két etapban viszonylag jól teljesített, de a trilógia záró epizódjában már korántsem azt az Atkinsont láthattuk, akit anno emberek ezrei szerettek meg gumiarcának és fanyar humorának köszönhetően.
Jó, persze egy-két poén még így is ül, de mi a helyzet a többi százzal, amelyek úgy pattannak vissza a palánkról, hogy öröm nézni? Lássuk be, Rowan Atkinson megöregedett, elhaladt a kor felette, és ezen még egy leporolt, a sufniból előkapott szuperügynök sem segít. Tényleg jó érzéssel tölt el, hogy újra láthattam játszani, de a színészetet inkább hagyja meg azoknak, akik ténylegesen is értenek hozzá, ő meg maradjon meg humoristának, ugyanis még jó pár szórakoztató év áll előtte.
Emma Thompson miniszterelnökét teljesen elpazarolták, csak a név kellett nekik, semmi más, Olga Kurylenkónak pedig még mindig a kisujjában van a kémek elcsábítása, nem hiába gyűjtötte be James Bond után Johnny English-t is.
Összegzés
Huh. Életemben először beletelt jó pár napba, amire elő tudtam rukkolni valamilyen kézzelfogható véleménnyel a Johnny English újra lecsap kapcsán. Igen, lecsapott, de keményen. Olyan keményen, hogy a nyomait még máig magamon viselem: az elbóbiskolástól beállt nyak, a kukoricacsatában szerzett sérülések, illetve a lelki fájdalom, amit a feleslegesen kidobott pénz miatt érzek. Igen, a Johnny English harmadik felvonása olyan unalmasra sikeredett, hogy komoly teljesítmény kellett ahhoz, ne álljak fel és menjek haza. Minek kellett ebből harmadik rész?
A poénok már a második részben is határesetek voltak, itt pedig ráadásul Johnny lelkes segítőjének (Ben Miller) köszönhetően már jó előre le is lövik őket, hogy még véletlenül se maradjunk le róluk. Rowan Atkinson meg Rowan Atkinson. Komolyan mondom, öröm volt viszontlátni a nagy mókamestert, rengeteg Mr. Beant pörgettem le életem során, de aki az elején bájos nosztalgia volt, az a végére már egy idegesítő gyászhuszár lett, akinek nem tudod eldönteni, hogy sírj vagy nevess a poénjain. Ment is az anyázás rendesen.
Tehát Rowan Atkinsonnak volt pár jó pillanata, sőt, egy aprócska üzenetre is futotta, amely szerint a mindenféle kütyük túlságosan is behálózzák életünket, így már lassan azt sem tudjuk, hogyan kell csajozni. Hoppá, mi? A történetet és az értelmes párbeszédeket pedig engedjük el, hiszen úgy is tudjuk, hogy az ilyen filmek esetében nem az a lényeg. Csak szimplán próbáljatok kikapcsolni és még véletlenül se húzzátok fel magatokat, nem éri meg. Na, ugyanez mondható el a Johnny English újra lecsapról is.
