A Marvel-DC pároson túl is van élet - Üveg kritika
A Marvel-DC pároson túl is van élet - Üveg kritika
A Marvel-DC pároson túl is van élet - Üveg kritikaKülcsín
Egyszer volt, hol nem volt, amikor is 2000-ben kijött M. Night Shyamalan remekbe szabott mozija, A sebezhetetlen, amely egy szuperhős felemelkedéséről szól (igen, a Marvel-DC páros univerzumain túl is léteznek szuperképességekkel rendelkező egyedek). A népek zabálták, és sokáig úgy vélték, hogy pár év múlva érkezik is hozzá a folytatás. Hát, nem így lett. Teltek-múltak az évek, a rajongók pedig beletörődtek, hogy az időközben kultikus státuszba lépő filmjük nem kap további epizódokat.
Majd 2016-ban valósággal berobbant a Széttörve, amelyről sokáig senki nem is sejtette, hogy mit is lát. A film végén aztán jött a feketeleves: M. Night Shyamalan újabb zseniális alkotása A sebezhetetlen folytatása. Véleményem szerint ez igencsak király húzás volt, nem beszélve arról a tényről, hogy így biztos volt a harmadik, záró etap eljövetele.
Két évet kellett várni az Üvegre, amelyben összehozzák a korábbi részekben megismert fura figurákat, hogy egy végső összecsapásban eldőljön, ki az úr az elmegyógyintézetben. James McAvoy, Bruce Willis és Samuel L. Jackson kiváló színészek, karaktereik pedig egyenesen a frászt hozzák az emberre. Az utolsó nagy buli méltó beharangozókat is kapott, így már alig várták a rajongók, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a mozit.
Sztori
A Széttörve filmben (elvileg) megismert huszonnégy személyiséggel rendelkező Kevin Wendell Crumb (James McAvoy) Philadelphiában szedi áldozatait (hogy aztán a Szörny nevű énje elvégezze a piszkos munkát), akire az előző mozi végén beugró, és A sebezhetetlenből ismerős szuperhős, David Dunn is (alias Oltalmazó) feni a fogát.
Végre valahára bekövetkezik a nagy összecsapás, ám a rendőrség közbelépésének köszönhetően mind a ketten elmegyógyintézetbe kerülnek. Ott aztán a szuperhősökre specializálódott Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson) veszi őket kezelésbe, akiről kiderül, hogy már van egy betege, az Oltalmazó ádáz ellensége, Elijah Price (Samuel L. Jackson). Innentől már ti is kitalálhatjátok, hogy rövid távon elszabadul a pokol...
Karakterek
A szereplőket tekintve igencsak el vagyunk eresztve: itt van nekünk a manapság egyre többet brillírozó James McAvoy, az akciófilmek királya Bruce Willis és a mindig fenomenális Samuel L. Jackson. Bár szerepeltetésük arányát nem mindig csípte el a rendező, azért így is odatették magukat rendesen.
McAvoy már-már félelmetesen realisztikusan játssza a huszonnégy személyiséggel rendelkező őrültet, ám ahogy a Széttörve esetében, az Üvegben sem sikerült az összeset felfedni. Illetve nagyon úgy tűnt nekem, hogy jelen alkotásunkban is csak azért láthattuk több arcát, mert a közönség így kívánta. Funkcióját tekintve semmi, de semmi értelme nem volt.
Bruce Willis szinte semmit sem változott az elmúlt évek alatt, hogy ez most jó vagy rossz azt döntések el ti, de nekem úgy tűnt mintha az Üvegben a jobbik arcát mutatta volna. Samuel L. Jackson meg Samuel L. Jackson. Nem tudok róla semmi rosszat mondani, mert egyrészt kisujjból kiráz bármilyen szerepet, másrészt mindig eléri, hogy ha feltűnik egy filmben, minden szem rá szegeződjön, cserébe olyan emlékezetes játékot tesz le az asztalra, hogy ihaj-csuhaj.
Összegzés
Az elmúlt években bőven volt meglepetés M. Night Shyamalan alkotásaiban, de a legnagyobbat valószínűleg a Széttörve végén felbukkanó Bruce Willis karaktere ütött, akinek cameója lerántotta a leplet a rendező cselszövéseiről, miszerint a Széttörve A sebezhetetlen folytatása, amely megágyazott a három őrült összecsapásának.
Nos, ez az Üvegben be is következett, ám a trilógiák csúcspontjaként funkcionáló zárórészek színvonalát nem nagyon ütötte meg. Kerek-perec ki merem jelenti, hogy mind A sebezhetetlen, mind pedig a Széttörve erősebb alkotás lett, míg az Üveg tele van logikai bukfenccel, és a film számos része olyannyira szájbarágósra sikeredett, hogy már-már úgy éreztem, hülyének néznek minket a készítők.
Illetve az is szembetűnő, hogy M. Night Shyamalan egyszerűen nem tudja egyensúlyban tartani karaktereit, ugyanis van, hogy Bruce Willis hosszú időre eltűnik a filmvászonról, Samuel L. Jackson meg hirtelen (jó, nem mondom, hogy a semmiből, végül is ő a címszereplő) főkarakternek lép elő. Persze nem könnyű három ilyen arcot időarányosan mozgatni, de érzésem szerint lehetett volna ez jobb is. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplők előéletét ismerve eltűnt a korábbi alkotások sikereinek kulcsa, a feszültség és az izgalom, olyan mintha a film egy sebességgel visszakapcsolt volna.
Ezeken kívül azt kell mondjam, hogy az Üveg egyáltalán nem lett rossz film, akik az előző etapokat látták, azok sikoltozva rohannak a moziba, hogy lássák M. Night Shyamalan szuperhős-trilógiájának zárórészét. Ám az átlagos mozinézők hiányérzettel állhatnak fel az óriásképernyő elől, ugyanis tapasztalatom szerint (és éles fülemnek köszönhetően) az emberek sokkal nagyobb durranásra számítottak. A trailerek legalább is azt sugallták, hogy itt majd leviszi a hajunkat is a film. Váratlan és csavaros fordulatokkal így is el leszünk eresztve, de sokkal több volt az Üvegben, mint amennyit mutatott magából.
