Nem minden robban, ami Transformers, és ez jó! - ŰrDongó kritika
Nem minden robban, ami Transformers, és ez jó! - ŰrDongó kritika
Nem minden robban, ami Transformers, és ez jó! - ŰrDongó kritikaKülcsín
Mára sokaknak a Transformers-név hallatán Michael Bay agyatlan adrenalinbombái jutnak az eszébe, ám a robotok sokkal régebbi múltra tekintenek vissza. Gyerekkoromban már rendszeresen néztem Transformers-rajzfilmeket, ám a Wikipedián talált infóknak köszönhetően még pontosabban be tudom lőni az átalakuló robotok eredetét: az amerikai Hasbro és a japán Takara játékgyártó cégek 1984-től kezdve kezdték forgalmazni a járművekké, fegyverekké és hasonló technikai eszközökké átalakítható robot játékokat, amelyek idővel világhírűvé franchise-zá nőtték ki magukat.
Hogy a figyelem ne lankadjon, ezután következtek a különböző képregények és rajzfilmsorozatok kiadásai a sorban, amelyek végérvényesen bebiztosították a Transformers-ek jövőjét. Itt meg kell említenem, hogy Michael Bay már ekkor a széria megszállottja volt, ugyanis ő dirigálta a Transformers: Prime című mesét is. Így egyáltalán nem volt meglepő, amikor bejelentették az autobotok élőszereplős változatát, aminek rendezői székébe a robbantások mesterét, Bay-t ültették.
Az első két Transformers-mozi még kritikailag is jónak bizonyult, ám a harmadik és a Mark Wahlberg fémjelezte utolsó két (A kihalás kora, Az utolsó lovag) film már sokkal inkább a pénzlehúzásról szólt, mint a minőségi tartalomról. Ezt a készítők is megérezhették, ugyanis egy időre parkolópályára tették a fő szálat, és a közönségkedvenc ŰrDongó magánszámával próbálják visszaállítani a sorozat renoméját.
Sztori
Az ŰrDongó története 1987-ben játszódik, amikor is a Cybertronon dúló háború következtében Optimus fővezér a Földre küldi az ellenállás utolsó bevethető egységét, ŰrDongót, hogy új bázist találjon az autobotoknak. Persze ahogy ilyenkor lenni szokott, nem minden a terv szerint alakul: az álcák két robotot is ŰrDongó után küldenek, és ha ez még nem lenne elég, a sárga csoda a földi hadsereggel is szembetalálja magát, így rejtőzködni kényszerül.
Egy 18 éves lányka, Charlie (Hailee Steinfeld) talál rá egy roncstelepen, innentől pedig könnyen kitalálhatjuk a sztorit: az autók bütykölésében örömöt lelő leányzó idővel rájön a titokra, hogy a sárga bogárhátú nem egy szimpla oldtimer járgány. És ha már mindenki tud mindent, akkor kezdődhet is az akció.
Karakterek
A Karakterek pontnál ezúttal könnyű dolgom volt, mert bár több karaktert is mozgat a mozi, azok olyan sablonosra sikeredtek (kivéve a főszereplő), hogy már öröm volt nézni. Ezen kívül arra kellett rájönnöm, hogy készítők simán a képünkbe tolták az első Transformers-film kifordított főszereplő párosát: dögös, bütykölős csaj, idióta "sármőr". Így mintha egy előzmény köntösbe bújtatott rebootot láttam volna, vagy csak szimplán Hollywood ezúttal sem akarta túlkreatívkodni magát. Na, mindegy. Valahol a kettő között lehet az igazság.
Első blikkre azt gondoltam, hogy az ŰrDongó előtt még nem láttam Hailee Steinfeldet színészkedni. Aztán beugrott A félszemű, ahol igencsak erőteljes produkciót tett le az asztalra. Így aztán egyáltalán nem volt meglepő a Transformers-filmben nyújtott odaadó játéka. Ahogy már írtam: dögös csaj, aki imád az autókkal pepecselni. Kell ennél több?
Rajta kívül meg kell említenem még John Cenát (igen, jól olvastátok), aki a pankrátorok világa után a filmgyárban is bizonyítana. Ahhoz pedig, hogy további szerepekkel bombázzák, ez az alakítás több, mint korrekt volt. Semmi extra, csak annyi, amennyit a hozzá hasonló izomagyaktól elvárnánk. Mondjuk a legtöbb poént tőle hallhatjuk.
Összegzés
Az ŰrDongó megtekintése után gyorsan bepótoltam a lemaradást, hogy beigazoljam a sejtésem, így meglestem az elmaradt Transformers-darabokat. És hogy mi motoszkált a fejemben? Hát az, hogy az ŰrDongó a valaha készült legjobb Transformers-film. Persze ettől még óvatosan kell kezelni a mozit, ugyanis ténylegesen a legértékelhetőbb darabról beszélünk, ám a többi robotos film butaságait nem mindig sikerült levetkőznie.
Viszont olyannyira meglepődtem az alkotáson, hogy inkább a pozitívumokra helyezném a hangsúlyt. Végre van értékelhető karakterdinamika, és nemcsak a hús-vér szereplők között, hanem ezúttal ŰrDongó is hozzáteszi a magáét.
Lehet, hogy csak az ünnepek miatt, de volt a filmben egy-két olyan jelenet, ahol frankón elérzékenyültem. És ami a legfontosabb: az ŰrDongónak van szíve. Már nem úgy, hanem hogy nem egy értelmetlen zúzdát láthatunk, hanem személyesebb hangvételű történetet, mely újra megmutatja, miért is szerettünk bele annó a Transformers-sorozatba. Abszolút ajánlós, bárki ül be rá, garantáltan pozitívan fog csalódni. ŰrDongó hazatelefonál...
