Mark Wahlberg újra a jópofa énjét mutatja meg - Instant család kritika
Mark Wahlberg újra a jópofa énjét mutatja meg - Instant család kritika
Mark Wahlberg újra a jópofa énjét mutatja meg - Instant család kritikaKülcsín
Mark Wahlberg nevével először valamikor a 2000-es évek elején találkoztam, amikor is olyan alkotásokban mutatta meg, hogy ki az úr a háznál, mint Az olasz meló, a Négy tesó, A tégla, az Orvlövész vagy a Max Payne, így kőkemény akciósztárként égett bele az agyamba. Aztán kijött a Pancser Police, amelyben egy balf...ék rendőrt alakít, és Will Ferrellel karöltve végigökörködik a filmet. Na, mondom: mi van ezzel?
Aztán meglestem Wahlberg korábbi filmjeit, és döbbenten konstatáltam, hogy a jó öreg Mark bezony nem akciófilmekkel rúgta be Hollywood ajtaját, hanem videoklipekkel? Így is van, akkor még Marky Mark néven futott és muzsikát gyártott. Persze aztán belelendült a buliba, de nagy ledöbbenésem ellenére egyáltalán nem állnak távol tőle a komédiák.
Ennek megfelelően két-három filmenként a humorosabb oldalát is megmutatta, így jött sorban a Ted, az Izomagyak, a 2 kaliber, a Ted 2, a Megjött apuci! és ennek második felvonása, a Megjött apuci! 2 (kritikánkat itt olvashatjátok). De mivel minden évre kell egy jóféle Marky Mark, ezért idén az Instant család került terítékre, amelynek során Wahlberg (az apucis mozik után) újra együtt dolgozhatott Sean Anders rendezővel.
Sztori
Az Instant család története a sablon vígjátékokra hajaz. Tehát adott nekünk egy indokolatlanul boldog házaspár, Pete (Mark Wahlberg) és Ellie (Rose Byrne), akik már a negyvenes éveiket tapossák, és nem hiányzik más kiteljesedésükhöz, mint egy lurkó.
Persze a gyerekvállalás nem úgy megy, mint a karikacsapás, így éjszakába nyúló elmélkedéseket követően arra az elhatározásra jutnak, hogy a normál biológiai hadjárat helyett az örökbefogadás mezejére lépnek. Hogy miért? Hát mivel úgy gondolják, hogy túlkorosak egy szokványos misszió elindításához, ki akarják hagyni a gyerek szobatisztává cseperedését, így belecsapva a lecsóba felnőttebb gyerkőccel folytatnák életüket.
Igen ám, de ahogy egy jó vígjátékban lenni szokott, nem minden alakul úgy, ahogy előre eltervezték: egy csemete helyett mindjárt három testvér szakad a nyakukba, ráadásul a legidősebb már tinikorú. Ájjájj.
Karakterek
Érzésem szerint nagyon egyben van az Instant család, így a szereplők is rendesen kitettek magukért. Mark Wahlberg a megszokott kőkemény figurák helyett ezúttal egy fokkal lájtosabb szerepet kapott, eleinte feltűnően konfliktuskerülő, aztán... Na, mindegy, összességében remekül megbirkózott vele.
Rose Byrne szintén sokadszorra bizonyította be, hogy neki is jól állnak a vicceskedős szerepek, nem tudom, nekem mindig is Briszéisz marad a Trójából. A legnagyobb meglepetés viszont a durci tinédzsert alakító Isabela Moner volt, aki már megmutatta magát néhány blockbusterben (Transformers: Az utolsó lovag, Sicario 2. - A zsoldos), így ha úgy vesszük nem volt váratlan megbízható és színes játéka.
Összegzés
Megmondom őszintén, azért nem rajongok az agyatlan vígjátékokért, mert egyszerűen nincs mélységük, nincs semmi mondanivalójuk. Persze lehet velem vitatkozni, de ezek a filmek elsősorban pont azért készülnek, hogy csak beüljünk a moziba és szórakozzunk rajtuk. Semmi agyalás, semmi dráma, csak a színtiszta humor. Már amelyikben akad, mert sajnos manapság ez is kihalófélben van. Na, szóval van egy-két vígjáték a kedvenceim között is, de sajnos annyira egy kaptafára mennek ezek az alkotások, hogy nagyon nehéz kiszűrni azt, amelyik ténylegesen megéri az időnket.
Hogy milyen lett az Instant család? Röviden: pöpec. Hosszabban: kell ezt fejtegetni? Ha egy vígjáték megfog, akkor az megfog, és soha nem ereszt. És újra, és újra meg akarod nézni. Na jó, hadd szóljon, bár így végiggondolva lehet, ha leírom, mi miatt is működött a sztori, előfordulhat, hogy elveszti a varázsát.
Szóval az első és legfontosabb, hogy a színészek kiválóan hozzák a szerepeiket. Marky Mark, Rose Byrne és a tinit játszó Isabela Moner is rendesen odatette magát. Az alaptörténet bár kőegyszerű, mégis olyan mélységet (gyerekvállalás, örökbefogadás témája) adott a mozinak, hogy még otthon is bőven agyaltál rajta.
Van itt tanulság, két órás játékidő és jópofáskodás is dögivel, tehát minden ami egy klasszikus hollywoodi "vígjátékhoz" kell, mégsem éreztem soknak. Sean Anders nagyon is elcsípte az arányokat, minden a helyén volt, így olyan élménnyel gazdagodtam, amelyet nem gondoltam volna, hogy egy komédia ad meg nekem. Mindenképpen ajánlós, akár többször is.
