Ez most a legcukibb plakát Fehérváron: megható módon köszönték meg a zentais diákok a tanító nénik szeretetét
Ez most a legcukibb plakát Fehérváron: megható módon köszönték meg a zentais diákok a tanító nénik szeretetét
Ez most a legcukibb plakát Fehérváron: megható módon köszönték meg a zentais diákok a tanító nénik szeretetétAz általános iskola első négy éve gyakorlatilag egy egész életet meg tud határozni, kis túlzással egy jó vagy egy kevésbé gyermekcentrikus tanító életpályákat befolyásolhat. A Zentai Úti Általános Iskola 4/b-s diákjai egészen biztosan a szerencsések közé tartoznak, hiszen két tanító nénijüktől, Baloghné Szakonyi Csillától és Pálinkásné Párkányi Andreától olyan szeretetet, alapokat és útravalót kaptak az elmúlt négy évben, amire biztosan lehet építkezni.
Arról pedig, hogy ez valóban így van, egy különleges és nagyon kedves óriásplakát árulkodik, ami május közepén került ki a Seregélyesi útra.
„A gyerekek mondták, hogy meg szeretnének egy nagyon-nagyon fontos dolgot mutatni nekünk.” – meséli a felfedezés történetét Csilla néni. – „De gyakori nálunk, hogy valamit kitalálnak, fölnyalábolnak minket és megyünk, mutatják. Ám ez általában az iskola területén belül történik. Az volt a gyanús, hogy elindultunk ki az iskolából szakadó esőben, és három anyuka is csatlakozott hozzánk. A Szabadkai utcában pedig a gyerekek versbe foglalva, nagyon szépen megfogalmazva elmondták: nagyon szeretnek minket, köszönik ezt a négy évet, és ezt világgá szeretnék kürtölni.”
„Azt hittük, hogy kiállnak az út szélére és tényleg világgá kiabálják.” – folytatja nevetve Andi néni – „Bár nem értettük, hogy miért kell éppen a szakadó esőben, de ragaszkodtak hozzá, hogy ennek pont akkor kell megtörténnie. Később persze kiderült, hogy mielőtt odaértünk, előtte fél órával került fel a plakát. Azért tervezték így, hogy nehogy mástól tudjuk meg, mert szerették volna látni, hogy mi hogyan örülünk neki. Nagyon megható volt, volt sikítás és pityergés is.”
Ha eddig kétséges lett volna: a Zentai 4/b osztálya extra jó közösség, és a tanító nénik bevallása szerint nemcsak a gyerekek alkotnak kitűnő csapatot, hanem a szülők is.
„Persze ebben nagyon sok munka van mindenki részéről, hiszen fontos volt, hogy egyformát mondjunk, és ha már ránk bízták a gyermekeiket, akkor bízzanak annyira bennünk, hogy jó döntéseket hozunk. De tényleg nagyon jól együtt tudtunk, tudunk a szülőkkel is dolgozni, egy úton terelgetjük a gyerekeket, és ennél fontosabb nincs. Ehhez kellett az is, hogy sok közös programunk legyen, és a szülők is aktívan kivették ebben a részüket.” – emeli ki Csilla néni.
„Mindig a Montessori-mottó szerint igyekeztünk a gyerekeket nevelni: Segíts nekem, hogy magam csinálhassam! Mi pedig segítettünk. Hagytuk, hogy ötleteik, javaslataik legyenek, kreatívak legyenek, rengeteget dolgoztunk csapatban, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az osztályközösség ilyen erős lett. Nagyon kreatívak, mindenre van megoldásuk, órákat tartanak. Ha van olyan téma, ami érdekli valamelyik gyermeket, akkor jelentkezik, hogy szeretne órát tartani. És nemcsak mondjuk környezetismeretből, de matekból vagy nyelvtanból is. Hihetetlen élmény, amikor visszalátjuk tőlük a saját dolgainkat, halljuk a saját szavainkat.” – meséli Andi néni.
A legtöbb gyermekes szülő pedig pont ilyen tanító néniket remél, így talán nem meglepő, hogy ennyire különleges módon köszönik meg Csilla és Andi néni áldozatos munkáját.
„Nagyon szeretjük és elismerjük őket, és szerettük volna kikiabálni a világnak: igen, ilyen is van, van két olyan tanító néni, akik élménnyé teszik a tanulást ebben a kötött rendszerben is.” – emeli ki Schmid-Takács Daniella az egyik kisgyermek édesanyja, aki nem mellesleg az ötletet is hozta. – „Bár valóban én voltam az ötletgazda, de a kivitelezés team-munka volt. A gyermekeim az autóban mindig olvassák az óriásplakátokat, és innen jött az ötlet, hogy így köszönjük meg a tanár néniknek az elmúlt négy évet. Szerettünk volna élményt adni nekik. Végül mindenki hozzátette a maga ötletét, segítségét. Az utolsó napig ment az egyeztetés, mert a kikerülés előtti napon is viharos-szeles idő volt, ráadásul szerettük volna, hogy ne hajnalban tegyék ki a plakátot, nehogy valaki lelője a poént.”
A plakát még május 29-ig látható a Seregélyesi úton.
