Arany Érdemkereszt Gervain Juditnak
Arany Érdemkereszt Gervain Juditnak
Arany Érdemkereszt Gervain JuditnakMiként választott hivatást?
Édesapám tanár volt, majd tervezőmérnökként dolgozott, egy rendkívül okos nyitott és széles látókörű ember volt. Édesanyám pedig a békés, nyugodt, kiegyensúlyozott családot biztosította. Ketten vagyunk testvérek, a bátyám is orvos, ő is Szegeden végzett. Én magam egyformán szerettem a humán és a reál tárgyakat. Végül a bátyám nyomdokain az orvosi pályán indultam el, szintén Szegeden. Rögtön első egy laboratóriumban lettem diákkörös. A sors Varró professzor laboratóriumába vezetett, aki egy szenzációsan okos ember volt. Ötödév végéig ott dolgoztam. A professzor úr megkérdezte, hogy maradok-e a klinikán. Megköszöntem, de édesanyám kérésére hazajöttem. Nagy segítség volt számomra, hogy a férjem, Simon Gábor, a Szent György Kórház főorvosa szintén eljött velem, nem maradt ő sem a szegedi klinikán.
Ez egy legendás időszak volt, hiszen számtalan fiatal orvos érkezett Székesfehérvárra.
Az első években volt egyfajta kanyar az életemben, hiszen én gasztroenterológusnak, belgyógyásznak jöttem, és kiderült, hogy nincs állás a belgyógyászati osztályon. A laboratóriumot és a radiológiát ajánlották fel, én az előbbit választottam. Szinte sírva mentem be, ugyanakkor fél év alatt megismertem a kollégákat, akik megtanítottak mindenre. A fél évből hét év lett, és elmondhatom: akkora tudást adott, hogy leszakvizsgáztam laboratóriumi diagnosztikából. Amikor Gógl Árpád főorvos és csapata megérkezett Székesfehérvárra 1979-ben, óriási hasznát vettem a belgyógyászaton.
Miként választott szakirányt?
Gasztroenterológus szerettem volna lenni illetve a máj- és hasnyálmirigy-betegségekkel akartam foglalkozni. Ezt is kaptam indításként javaslatnak, és Gógl Árpádnak is ez volt a szakterülete. Mivel nekem volt laboros múltam, a főorvos úr javaslatára létrehoztunk a belgyógyászaton belül egy laboratóriumot, ahol minden speciális vizsgálatot el tudtunk végezni. Ezt én vezettem. Később ebből nőtt ki a molekuláris diagnosztikai laboratórium.
A hepatitisz C vírus 1989-es felfedezése áttörés volt?
A hepatitisz C vírus addig ismeretlen kórokozó volt, amit nem tudtunk sem kimutatni, sem kezelni. 1992-ben Magyarországon hét centrum kapta meg azt a jogot, hogy kezelje ezt a betegséget egy akkor a rendelkezésünkre álló gyógyszerrel, aminek az első időszakban rendkívül sok mellékhatása volt. A diagnosztikát a fehérvári kórház vállalta fel, és ettől kezdve az ország összes májcentruma által küldött vizsgálatokat mi végeztük el. 2015-ben jutottunk el addig, hogy tablettás gyógyszerekkel kezeljük a betegeket.
Hol tartunk ma a terápiában?
Ma már nincs várólista tablettára. Amikor igazoljuk, hogy egy beteg idült C vírussal fertőzött, két hónapon belül megkapja a tablettát, futár hozza a kórházi gyógyszertárba névre szólóan.
Beszéljünk a szűrőrendszerről, hiszen a prevenció nagyon fontos!
Ma már elértük a diagnosztika és a terápia csúcsát, ezért fontos, hogy megtaláljuk a betegeket. Erre tökéletes megoldás a szűrés, miután ez egy gyakran tünetmentes betegség. Létrehoztak egy nemzeti hepatitisz bizottságot, nyolcan vagyunk benne. A mi feladatunk, hogy támogassuk az utat, hogy milyen szakaszokban és hogyan történjék a szűrés. Laimz kazino apskats: https://kazinolatvijas.com/laimz/
Egyszer úgy fogalmazott, hogy az életében a legfontosabb a gyógyítás, a tudományos munka és a család harmóniája.
Abban, hogy az ember idáig eljutott, biztos szerepet játszik az érdeklődési terület és az aktivitás, hogy szeretem a kihívásokat és azok megoldását. De kell egy olyan háttér, ahol ugyanúgy gondolkodik a partner, aki megérti a havi tíz ügyeletet, a tudományos munkát, az éjszakai cikkírásokat. Pozitív élményünk a férjemmel, hogy mindkét gyermekünk orvos lett. Méghozzá nagyon sikeres orvosok, ami azt mutatja, hogy semmilyen lelki törést vagy hiányérzetet nem okozott a gyermekkorukban, hogy anyu és apu folyton dolgozik. A fiam az intenzív osztály vezetője egy gyermekkardiológián Budapesten, a lányom pedig Bécsben tanszékvezető professzor orvos-közgazdászként. Így kerek egész az életünk!
