Párkapcsolat a karanténban, avagy az összezártság túlélése
Párkapcsolat a karanténban, avagy az összezártság túlélése
Párkapcsolat a karanténban, avagy az összezártság túléléseLegtöbbünk környezetében vannak viccesen, vagy komolyan a házasság, együttélés hirtelen megtapasztalt nehézségeit tárgyaló történetek. Most, hogy a fél ország home office-ba kényszerült, így a reggeli búcsúcsók és délutáni hazatérés közt máskor egymástól távol töltött idő sokak számára folyamatos együttlétbe fordult, hirtelen kiderül: közösen létezni nem könnyű. Megnőtt a bejelentett erőszakos esetek száma is, de ebben a cikkben most az amúgy működő, ám komoly kihívások elé kerülő kapcsolatokról, túlélési stratégiákról lesz szó.
Mert stratégia kell, egyszerűen fogalmazva ahhoz is, hogy egy szeretett társnak is elviselhetőek maradjunk, és persze fordítva. A kijárási korlátozásokkal és otthoni munkavégzéssel együtt járó bezártság ugyanis olyan változásokat generál az emberben, ami kihat a mellette élőkre is, mondja Nemesné Somlai Gitta szakpszichológus-természetgyógyász.
– A tartós bezártság a személyes szabadságunkban megélt frusztrációt növelheti, az érzelmi-indulati élet felfokozódását eredményezheti (bár nemcsak negatív irányban). Maga az összezártság lehet terhelő, és a keletkező stresszterhek is. A veszteség, amit a pár tagjai átélnek, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a hiányzó erőforrások nyomása, az online térben áramló hírek, információk is nehéz terheket tesznek az emberekre.
A pszichológus ugyanakkor rámutat, az összezártság segítője is lehet a kapcsolatoknak. Vannak, akiket összehoz a közös erőforrások mozgósítása a megtervezett célok érdekében. Azok, akik úgy döntenek, együtt küzdenek meg a helyzettel, és végig szem előtt tudják tartani, hogy van kivel osztozni a problémák megoldásában, szeretetükben megerősödve jöhetnek ki a nehéz helyzetből. Ehhez mindig a jelenben kell maradni és a megoldandó feladatokra koncentrálni.
Ami pedig az együttélés napi technikáját illeti, az egymással történő érintkezésben az ún. „ha én változom, ő is változik” jelenségre érdemes figyelni.
– Először tudjak szeretetet, türelmet, elfogadást adni, és akkor ezt kapom majd vissza. Tehát viselkedjek úgy a másikkal, ahogy szeretném, hogy ő viselkedjen velem. Hagyományos technika a jól bevált beszélgetés: adjunk én-reflexiót, én-üzeneteket egymásnak. Ki mit érez, ki hogyan éli meg az adott helyzetet. Mondjuk ki, kinek mire lenne szüksége („ezt és ezt szeretném …”- egyes szám első személyben fogalmazva). Fontos, hogy legyünk őszinték, merjük felvállalni a nehéz érzéseinket, és azt is, hogy nem vagyunk omnipotens, mindenható, szuperlények. Ér elfáradni, kimerülni, félni és hibázni is – mondja Nemesné Somlai Gitta.
Mindez persze máskor is szükséges egy kapcsolatban, az összezártság hetei szinte gyakorlati próbának felelnek meg. És vannak konkrét teendők, mindennapos gyakorlatok, amelyek azt szolgálják, hogy elviselhető legyen az összezártság.
– Általában az embereknek jót tesz a rend, a rendszeresség. Alakítsanak ki közösen térbeli és időrendet! Persze nem kell túl merevnek lenni, mégis alakítsák ki a mindennapok struktúráját. Érdemes bevezetni kedves szokásokat a nap kezdetén és végén: közös könnyű mozgások, tánc, relaxáció, ima, hála és köszönetmondás teszi hozzá a szakpszichológus-természetgyógyász.
A szakember egyszerű, jó gyakorlatokat, gyógyító technikákat is ajánl:
- Legyél a lehetőségekhez képest, minél aktívabb, mozogj!
- Mosolyogj gyakran, nézz a másik szemébe!
- Öleld át a párod!
- Őrizd meg a humorérzéked, szabad nevetni!
- Játssz, szerezz örömet a párodnak, vagy valakinek!
- Hit a transzcendensben, ima, hála, kapcsolat a természettel
- Kreatív hobbik
- Kapcsolat a művészetekkel, aktívan vagy passzívan
- Relaxáció, meditáció gyakorlása
A sokak számára lassan vánszorgó napok, hetek alatt persze fontos az is, hogy az együtt töltött idő mellett a pár tagjainak legyen lehetőségük saját magukkal is foglalkozni, kell az „én-idő”. Ahogy a kapcsolattartás másokkal, külső családtagokkal.
Összefoglalva: önismeret, önreflexió és a másikba vetett bizalom együtt teheti elviselhetővé, sőt élvezhetővé a megnövekedett közös időt.
– Ismerjük fel, ha negatív érzelmi állapotba kerültünk, nyugodjunk meg, ha nem megy egyedül. Kérjünk segítséget, beszéljük ki magunkból a problémát, a félelmet, az aggodalmat! Fogalmazzuk meg a szükségleteinket, nézzünk szembe a helyzettel, döntsünk úgy, hogy megoldjuk, hiszen nem vagyunk egyedül, a párunk segít. Adjunk egy optimistább lehetőséget a jövőnek azzal, hogy maradjunk a jelenben, koncentráljunk a jelen megoldandó feladataira! – javasolja a szakpszichológus.
