Ezekre érdemes figyelni a digitális tanrend alatt
Ezekre érdemes figyelni a digitális tanrend alatt
Ezekre érdemes figyelni a digitális tanrend alattGyakorló szülőként én is azon az állásponton vagyok, hogy ez így, legalábbis általános iskolai szinten, hosszú távon nehezen akceptálható. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy jelen élethelyzet sokkal több áldozatot követel, és a komfortzónánkból nem hogy kilépni, de egyenesen kiugrani szükséges. Sajnos azonban a koronavírus okozta szükséghelyzettel még egy darabig muszáj együtt élnünk.
Addig is, míg a gyerkőcök és persze mi is visszaállhatunk a korábbi rendre, érdemes kicsit kívülről megfigyelni a kisiskolások hétköznapjait és több figyelmet szentelni a hirtelen rájuk szakadt digitális oktatásra.
Saját és a megkérdezett szülők tapasztalatai alapján egyértelmű, hogy életkor függvényében merőben más a diákok hozzáállása ehhez az újfajta oktatáshoz. Míg a középiskolások már teljesen önállóan is képesek megbirkózni az online világ adta oktatás élményeivel, addig az általános iskolások, kiváltképp az alsósok ezt jóval nehezebben teszik meg. Ehhez nekünk, szülőknek kell a segítségükre lennünk, ami őszintén szólva egyáltalán nem egy sétagalopp.
Ne legyen korlátlan az online világ!
Amikor szülőként éppen a szabadságainkat lőjük el a vírus okozta helyzet miatt és otthon vagyunk a kiskorú gyermekekkel, hajlamosak lehetünk arra, hogy rájuk hagyjuk az online világot. Persze nem akarva. Hanem csak mert jelen helyzetben szülőként egyszerre kell lennünk házitanítónak, szakácsnak, játszótársnak, bejárónőnek, talán még egy kicsit home office-os munkatársnak és jobb esetben még szerető férjnek is. Ez nem kis kihívás a hétköznapokban, de ne engedjünk a napi mókuskeréknek!
Igenis szabjunk határt a gyermekek internet előtt töltött lehetőségeinek! Persze ez nem egyszerű lévén a tablet, az okostelefon, a számítógép most, mint oktatási segédeszköz jelenik meg a szemünkben. Azonban ennek ellenére is szükséges, hogy megbeszéljük a lurkókkal, hogy a digitális suli után mennyi időt tölthetnek még virtuális eszközökkel. Nekik is szükségük van kiszakadni az online térből.
Fél szemmel figyeljünk a számítógépre!
Nehéz követni egész nap, mit és hogyan kattintgat a nebuló a notebookon. Éppen ezért praktikus megoldás lehet, ha a lakás egy központi helyét nevezzük ki a digitális iskola tantermének. Ez több szempontból is jó megoldás. Egyrészt mert a gyerkőc nem szorul be saját szobájában a magányba, másrészt pedig mi is jobban szemmel tarthatjuk a napi rutin mellett, hogy mikor kalandozik el a figyelme, vagy mikor van segítségre szüksége. Esetleg azt is látjuk, mikor kattint oda, ahova nem kéne.
Figyeljük a netes kapcsolatokat!
Jelen helyzetben nincsenek osztálytársak, nincsenek évfolyamtársak, nincsenek felsőbb évesek, csak online tanulótársak. Az online tér sok mindenre ad lehetőséget a tanulás mellett. Többek között arra is, hogy a hiányzó személyes kapcsolatokat a virtuális térben pótolják a gyerekek. Ez egészen addig tud jól működni, míg meg nem jelennek azok az egyedek, akik a vírus előtti valóságos életben is vegzálhatták a társaikat.
Ezt, akkor ott a tanárok általában kezelik. De az online világban ez teljesen másképpen működik. Szükséges a gyerekekkel beszélgetni ennek a lehetőségéről és megerősíteni bennük, hogy az esetleges szülői szigor ellenére is bizalommal forduljanak szüleikhez ilyen esetekben.
Tartsuk kordában a való világ híreit!
Az internet jó dolog, de felelősségteljes felnőttként, szülőként tudjuk, hogy a neten messze nem minden fehér vagy fekete. Mi az évek alatt megszerzett tapasztalatainkkal már rutinosan tudunk evickélni az internet bugyraiban, de a kicsik még nem.
Elkerülhetetlen, hogy míg megnyílik az Outlook vagy a Teams, addig ne kerüljön a szemünk elé egy néhány hírportál ilyen vagy olyan hírekkel. Jobb, ha ezeket a híreket nem engedjük a gyerekekre. Ha mégis látják, olvassák, akkor beszéljünk velük róla, ne hagyjuk őket válaszok nélkül, mert nem is gondolnánk mennyire más megközelítésből értelmezik ők, gyerekként a való világ vadságát.
Figyeljünk a feltöltött tartalmakra!
Én már akkor is beszéltem erről a Vörösmarty Kockában, amikor még csak a Facebookra kezdtünk el feltöltögetni mindenféle fotót. De most, hogy az iskola áthelyeződött az online világba, ez még fontosabb lehet! Gyakori eset, hogy a tanár azt kéri, hogy fotózzuk le az otthon elkészített leckét legyen az csak egy füzetben a megírt házi, egy technika órán készített béka, vagy csak egy rajzórai festés, de akár még egy videó is, mely igazolja, hogy a kiszabott fekvőtámaszt ténylegesen lenyomta-e a tanuló.
Azonban figyeljünk arra, hogy ezeken a fotókon, videókon személyes életünk mozzanatai is ott lehetnek, melyeket nem biztos, hogy meg szeretnénk osztani a Teamsben a többi osztálytárssal vagy a tanárral. Lehet ezeken a fotókon az éppen szétcsúszó félben lévő lakás, esetleg a nagyi nagy értékű féltett gobelinje, vagy bármi olyan személyes dolog, mely véletlenségből rákerül a képre, ugyanakkor másra nem tartozna.
Segítsünk a tanárnak az online órák fegyelmében!
Újdonság és a gyerekeknek is tanulni kell az online órák szabályait, etikettjét. Nem könnyű ezt sem megteremteni. Míg az iskolában a személyes kapcsolat révén a fegyelem általában megoldott, addig egy élő videós órán ez már messze nem annyira egyszerű. Mindig akad egy-két olyan diák, aki hajlamos széttrollkodni az órát, melyet tanárként nem egyszerű kezelni az online térben.
Érdemes erről is beszélgetni, akár minden egyes élő óra előtt is. Technikai szempontból pedig hasznos lehet, ha a mikrofonunkat kikapcsoljuk míg nem beszélünk. De az sem utolsó, ha megbeszéljük a gyerekkel, hogy az otthoni online tanulásra is azok a szabályok vonatkoznak, mint a hagyományos iskolai órákra. Vagyis, ha mondandónk van, akkor azt illik jelezni és óra közben nem foglalkozhatunk mással.
