3 évnél régebbi cikk

A mesebeli gép
·HírekRetroinformatika·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
frescho.hu
A mesebeli gép
·HírekRetroinformatika·Utolsó frissítés: undefined

Gyakran láthatunk számítógépeket szerepelni filmekben, ám nem mindig tudjuk, hogy valójában melyik is az. Amerikai rakétabázisok vezérlésében ezt a szerepet egy Commodore 64 "játszotta", a Jurrasic Parkot pedig akkor már itthon kevésbé ismert Apple számítógépek segítségével vezérelhették. Ám voltak más fontos számítógépek is...

Talán mindenkinek vannak olyan filmek vagy történetek a gyermekkorából, amik valamilyen szempontból meghatározóak voltak. Számomra ilyen volt az 1985-ös Űrrandevú című amerikai ifjúsági kalandfilm, melyben három gyermek, akik egy rejtélyes oknál fogva ugyanazt az álmot álmodják, egy repülőeszköz megépítéséhez szükséges tervrajzokat látnak maguk előtt. A közelmúltig nem is tudtam a film címét, mivel a VHS-kazettáról hiányzott az első 11 perc :) Ben, Wolfgang és Darren meg is építik, viszont az űrhajó lelke egy számítógép. Csodálattal néztem, ahogy utasítások begépelése után az csodákat művel: három dimenziós tereket rajzol ki, energiagömböt lehet vele irányítani és akkor még számomra mindenféle értelmezhetetlen dolgot írt ki a képernyőre és elkezdődött a szereplők nagy kalandja.

 

 

 

 

Maga a gép

Mivel az Internetet kutatva kiderült, hogy nem csak én voltam kíváncsi arra, hogy vajon melyik létező számítógép játszhatott szerepet a filmben, így kiderült, hogy ez számítógép egy 8-bites Apple IIc, melyet 1984-ben mutattak be és egészen 1988-ig készültek frissített kiadások. Ez az Apple II termékvonalának sorban a negyedik gépe volt, melynél kifejezetten a hordozhatóságra fordították a hangsúlyt. Innen ered a „c”, azaz compact elnevezés is, habár a kijelző csak opcionális volt, így azt külön lehetett csatlakoztatni hozzá, illetve külső tápegységgel rendelkezett. Belülről egy újratervezett Apple IIe számítógép volt, amit egy kisebb házba építettek be, így egy kevésbé bővíthető gépet eredményezett. A hordozhatóságot csökkentette a beépített akkumulátor hiánya, de külső akkumulátorra is csatlakoztatható, illetve a kijelző hiánya, amit ugyan lehetett pótolni egy Apple által gyártott fekete-fehér 1-bites LCD kijelzővel, az Apple Flat Panel Display csatlakoztatásával, mellyel már egy laptop érzetét keltette, illetve asztali használathoz egy 9”-os monokróm monitort lehetett vásárolni, de bármilyen színes TV készülékkel működik. A hordozhatóság jegyében még egy kihajtható hordozófüllel is ellátták a 3,4 kg súlyú masinát.

 

Ez nem egy otthoni számítógép, hanem komoly felhasználóknak készült számítógép, otthonra.

 

Processzor

A számítógép lelkét egy WDC 65C02 processzor alkotta, mely a MOS 6502-es processzor feljavított változata volt 1,023 MH-es órajellel és 27 új utasítással, illetve az alaplap gyárilag 128 KB memóriával rendelkezik, melyet 1 MB-ra is fel lehetett bővíteni.

Az Apple akkori elnöke, John Sculley így jellemezte az Apple IIc-t: „Ez nem egy otthoni számítógép, hanem komoly felhasználóknak készült számítógép, otthonra.” Mivel az Apple II/IIe gyártására továbbra is volt igény, melyeket Amerika szerte rengeteg helyen használtak (oktatásban, üzleti életben, otthonokban), ezért az ezekre a gépekre már megjelent, több mint tízezer program 90 százaléka kompatibilis volt az új géppel is. Amelyeknél kompatibilitási probléma volt, azokról legtöbbször a szoftver gyártója által alkalmazott másolásvédelmi technológiák; az eredeti MOS 6502 által használt nem dokumentált processzor-utasítások használata, amely a WDC 65C02-ben nem léteztek vagy nem az Apple által javasolt memóriaterületek használata okozta.

Megjelenésekor 1295 Dollárba került, ezzel pedig az IBM PCjr (PC Junior) szintén 8-bites számítógéppel versenyzett a piacon. Az eladásokat nem csak a már meglévő programok garantálták, de segítette továbbá az ehhez a géphez kiadott Apple Works programcsomag is, mely tartalmazott egy szövegszerkesztő-, egy táblázatkezelő- és egy adatbázis-kezelő programot.

 

Grafika

A megjelenített kép szöveges üzemmódban 40, illetve 80 oszlop széles volt és 24 sor magas, a maximális grafikus felbontás 560x192 pixel és egyidejűleg 16 szín megjelenítésére alkalmas. A hangot pedig egy beépített 1-bites hangszóró szolgáltatta, mely nem éppen a leglenyűgözőbb hangminőséget adta, viszont fejhallgatót lehetett csatlakoztatni, hogy éjjel játék közben ez senkit se zavarjon :)

 

 

Adathordozó, háttértár

Mint a kor legtöbb házi-számítógépe, úgy ez sem rendelkezett belső háttértárolóval, így programok betöltésére és mentésére itt is a floppy-lemezek szolgáltak, melyet egy beépített a 5,25”-os meghajtó tett lehetővé, lemezoldalanként 140 KB-al. Egy CDrive nevű belső bővítővel, melyet a processzor foglalatához kellett csatlakoztatni, lehetőség nyílt a floppy-meghajtó helyére beépíteni egy 8-bites XT-IDE csatlakozófelületű merevlemezt is. Későbbi modelleknél pedig lehetőség volt egy 3,5”-os floppy-meghajtó az UniDisk 3.5 kezelésére is lemez-porthoz való csatlakoztatással, mivel az már a Commodore 1541-es meghajtóhoz hasonlóan egy önálló számítógépes egységként működött, saját processzorra és memóriával, amihez frissített ROM-ra is szükség volt. Amennyiben a gép a bekapcsolást követően nem talál floppy-lemezt a meghajtóban vagy nincs jelen merevlemez, úgy ROM-chipből alapértelmezetten a BASIC töltődik be. Floppy-ról vagy merevlemezről pedig operációs rendszert is betölthetünk (ProDOS, Apple DOS 3.3, Prontodos… stb.), melyek a BASIC parancsait bővítik további parancsokkal, például könyvtárlistázással (CATALOG) és formázással (INIT).

Csatlakozási lehetőségek

A hordozhatóság és a kis méret miatt és belső bővítőport hiányában bővítőkártyákkal kiterjeszteni a gép képességeit nem lehet, erre csak külsőleg van mód. Belsőleg csak memóriabővítő port található, de az is csak későbbi revíziós alaplapoktól, az első kiadások még nem rendelkeznek ilyennel. A perifériák csatlakoztatását öt, a gép hátulján elhelyezett csatlakozósor teszi lehetővé:

  • Egér/Jostick-port
  • TV/RGB-színes monitor/Flat Panel Display kimenet
  • RCA-kompozit videókimenet
  • 2 darab soros-port modem és nyomtató csatlakoztatására
  • SmartPort a Floppy-meghajtónak

 

 

 

Az Apple IIc utódja az 1988-ban megjelent Apple IIc Plus.

 

Tudásforrások:

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek