Főúri kastélyokat is újjá varázsol: Németh Zoltán Fejér megyei díszműbádogossal beszélgettünk
Főúri kastélyokat is újjá varázsol: Németh Zoltán Fejér megyei díszműbádogossal beszélgettünk
Főúri kastélyokat is újjá varázsol: Németh Zoltán Fejér megyei díszműbádogossal beszélgettünkRitka és különleges elfoglaltság díszműbádogosnak lenni – és női szemmel nézve elég romantikus is: kastélyok épületeinek regényes részleteit alkotja meg, történelmi jelentőségű építmények újjávarázsolásában vesz részt. Most épp a Nyugati pályaudvar csarnokán dolgozik.
Németh Zoltán díszműbádogos Agárdon él és dolgozik. Egykoron istálló volt az a hely ahol még a szülei, nagyszülei is dolgoztak, ami ma modern, díszműbádogos műhely. Európa számos országából érkeznek hozzá a megrendelések.
Mi vonzott ehhez a szakmához?
Szülői ötletből választottam a bádogos szakmát, akkor még fogalmam sem volt, mit adhat mindez számomra. Beültem tizennégy éves koromban az iskolapadba, szerencsére Székesfehérváron tanították, nem kellett az ország másik részére átutazni. Hamar ráéreztem az ízére, a szakma sokszínűségére. Ennek is köszönhető, hogy már harminc éve ezzel foglalkozom.
Akkor mik voltak a legfontosabb munkadarabok, amik kikerültek a kezed alól?
Székesfehérváron akkor még nagyban működött az ARÉV, ott voltam tanuló. Nem csak a megyében, hanem országos viszonylatban is az ARÉV csinálta a legnagyobb beruházásokat, iskolákat, óvodákat, bankokat. Fiatalon hozzászoktam a nagy és változatos feladatokhoz. 1993-94-ben jött a változás, bevonultam katonának, közben jött a privatizáció és megszűnt az ARÉV. Ekkor kezdtem önállóan, vállalkozásban dolgozni, az elmúlt huszonöt évben ezt építettem. Először épületbádogosként, majd sok év munka, tanulás és tapasztalatszerzés után lettem díszműbádogos. Autodidakta módon elsajátítva a részleteket, hiszen ezt soha nem tanították, nincs szakirodalma.
Honnan lehet új tapasztalatokat szerezni?
A száz évvel ezelőtt elvégzett munkák lebontott termékeiből lehet nyitott könyvként olvasni. Jó időben kell lenni jó helyen, sok szerencse is kell hozzá. Kell legalább három négy társszakmát is mesteri szinten tudni, ahhoz, hogy valaki jó díszműbádogos legyen. Gipszöntést, fémöntést, fémnyomást, asztalos minőségű ácsmunkát, klasszikus bádogos munkát, szerszámkészítést - ezek mind önálló szakmák.
Nagy szerencsém, hogy amikor én ebbe belecsöppentem, és elkezdtem a vállalkozásomat ebbe az irányba építeni, akkor még éltek azok az idős szakik, akik ezt a tudást még át tudták adni. Nem voltak szakmairigyek.
Nem árt némi művészettörténeti műveltség sem?
Igen, de az építészeti stílusok, a neoreneszánsz, a barokk, a klasszicista ugyan változnak, de a szakmai fogások nagyon keveset módosultak. Ez az öt-hat szakma, amiből összetevődik a díszműbádogozás, bármilyen kor és építészeti stílus igényeit ki tudják elégíteni.
Honnan jönnek a megrendelések mostanában?
Egyrészt igényes magánmegrendelőktől. Sok családi háznak is kérnek egyedi díszeket. Van egy olyan vékony megrendelői réteg, aki szívén viseli a régi épületek sorsát, és kisebb épületek, száz éves kis kúriákat állítanak helyre eredeti állapotában.
Nagyobb része a megrendeléseknek állami beruházásokból jön, amik kiemelten műemlék épületekre irányulnak. Az utóbbi időben erre is egyre több a példa. Most a Nyugati pályaudvar egy részén dolgozom.
Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Azt a fajta sokszínűségét a szakmának, hogy bármennyire is mindig ugyanazokkal az alapanyagokkal dolgozunk, soha nem csinálunk két egyformát. Itt nincsenek tucat dolgok, sok esetben a hat-nyolc darab már szériamunkának számít. Ez teszi megunhatatlanná ezt a szakmát, hogy szinte minden nap, minden egyes megrendelés valamiben más a többinél, attól függetlenül, hogy két-három alapanyagból dolgozunk.
Laikus szemnek is mindegyik egy külön-külön műalkotás. De ha jól értem, az még téged is váratlanul ért, hogy koporsókra is kaptál megrendelést.
Ez a szakma 1760-ban született. Majdnem napra meg lehet mondani, mert az angol ipari forradalom idejében, amikor először elkezdtek nagyon vékony lemezeket gyártani hengerművek, onnantól számítják a bádogos szakma létrejöttét. Ezzel egy időben rengeteg szakma született, ami aztán ki is halt. A bádogos szakma a megalakulása óta mindig megtalálta azt a piaci szegmenst, amiből ő túlélt. Hol a parasztságnak kellett mindennapi eszközöket gyártani, locsolókannát, fazekat, tökgyalut, hurkatöltőt, máskor nemeseknek, grófoknak kellett kastélyokat építeni, egyháznak templomtornyokat. És bizony még koporsót is készítettek azok a bádogosok, akik ötvös szinten tudták ezt a szakmát űzni. Most nálam is készült ilyen, ez a koporsó egy XIX. századi mintájára készült replika.
