DIY-díszítés: fahulladékból feliratos táblaDIY-díszítés: fahulladékból feliratos tábla
Van, aki szerint erőteljesen közhelyesek a különböző feliratok a házban - én bírom őket! Persze nem a készen kapható welcome, love, home és társait tömegnyomott műanyaglapokon, hanem a kicsit egyedibb, elsősorban magyar nyelvű feliratokat, mondjuk fatáblán.
Ahogy a DIY bútorfelújítás: fésülködőasztalból mosdópult cikkben is írtam már, nagy rajongója vagyok a farmhouse stílusnak, amelynek egyik kedvelt kiegészítője a különböző feliratokkal ellátott táblák.
A feliratos lakberendezési kiegészítők itthon is népszerűségnek örvendenek, és persze a tömegek által elérhető márkák, lakberendezési áruházak is kínálnak abszolút vállalható darabokat, az én szívem azért mégis az egyedibb megoldások felé húz, húzott mindig. De legalábbis a gusztusos, kevésbé műanyag megjelenésűek felé.
Valahogy így:
Maradék faanyag a házfelújítás miatt volt itthon bőven, fehér festék a mosdópult miatt, szürke pedig az ajtófélfa renoválása után ugyancsak állt a szekrényben, szóval minden egyben volt, hogy nekiálljak a megvalósításnak.
Először csak egyetlen feliratot szerettem volna az előszobába, az ajtó melletti falra, a négy növénykép fölé került volna az otthon felirat.
A méretét azonban egy kicsit túltoltam - persze ez csak utóbb derült ki - három 10X50 centiméteres deszkából készítettem az alapot.
A deszkák elejét kicsit megcsiszoltam, csak annyira, hogy lehessen rá festeni, de ne legyen túl sima, majd erősen felvizezett fehér zománcfestékkel átkentem, így a fa kapott egy kis fehér árnyalatot, de mégis látható maradt az erezet.
Ezután jött a neheze, ami sokkal tovább tartott, mint az összes többi munkálat: grafittal előrajzoltam a feliratot. Nem kevés radír fogyott, mire nagyjából megelégedtem a látvánnyal.
A feliratot szürke festékkel és vékony ecsettel húztam át, majd amikor készen voltam, és nekiálltam mustrálgatni a művet, megállapítottam: szánalmasan vékonykák betűk, egyáltalán nem mutat jól az egész.
Így aztán jöhetett a játék és a centizés: tettem egy kicsit ide, egy kicsit oda, mire végül megelégedtem a vastagsággal és a kinézettel is.
Nagy lelkesen próbáltam a kész művet a tervezett helyére, majd azzal a lendülettel állapítottam meg, hogy körülbelül úgy néz ki, mint majom a köszörűkövön: túl nagy, túl sok, ráadásul egyáltalán nem illik oda.
Így aztán átrendeztem az előszoba fogas felőli oldalán a falat, és hamar megtaláltam a tábla helyét.
Hiába oldódott meg azonban az otthon felirat helye, az eredeti kérdés továbbra is nyitva maradt, nem volt semmi az ajtó melletti oldalon a növényképek felett, és nekem mindig oda tévedt a szemem, hiányzott onnan az eredetileg tervezett tábla. Én meg már csak olyan vagyok, hogy eléggé tudok ragaszkodni az elképzeléseimhez, szóval kénytelen voltam gyártani oda még egyet.
Mivel az otthon szót már kilőttem, kellett egy B-terv. Elsőként a sziára gondoltam, de valamivel hosszabb feliratot kívánt a hely, így végül megalkudtam magammal a hellóban.
Ennek az alapja egy meglehetősen koszos, rossz állapotban lévő 12 centiméter széles, valaha zsalunak használt deszka lett. Egy 40 centiméteres darabot vágtam le belőle, és jó alaposan lecsiszoltam a szürkés-koszos felső réteget addig, amíg elő nem tűnt a fa gyönyörű érett színe és erezete.
Annyira tetszett, hogy így hagytam, teljesen nyersen, grafittal előrajzoltam, majd fehér zománcfestékkel befejeztem.
A szabadkezes feliratgyártásnál persze van sokkal könnyebb megoldás is, így aki inkább biztosra menne a kivitelezésénél, válasza a lent látható útvonalat:
