Adventi csillagok - Radnóti Anita: Adventi gondolatpihék
Adventi csillagok - Radnóti Anita: Adventi gondolatpihék
Adventi csillagok - Radnóti Anita: Adventi gondolatpihékRadnóti Anita: Adventi gondolatpihék
Advent – a várakozás időszaka. Az emberek várakozás közben megnyílnak. Tanácstalanul álldogálok az üzlet melegkonyhai pultjánál, az üvegfal mögött néhány bedobozolt étel árválkodik. Az előttem álló néni hátrafordul.
– Hát, ez nem sok. Elviszi azt a kis babfőzeléket?
– Az nem leves?
– Nem, szemesbabfőzelék. Nem lehet rossz.
– Tessék csak elvinni.
– Hát jó, nekem az jó lesz. Meg elviszem azt a kis maradék túrós csuszát is.
– Az tegnapi lehet, tegnap is volt.
– Nem baj, otthon is megesszük a másnapos ételt, nem igaz?
Gyermekkoromban tudtam, hogy ilyenkor valamire készülünk. Elkezdődött a nagytakarítás. – Nem csak ott, ahol a papok táncolnak! – mondta anyukám nevetve. Letörölgette a csillár karjait, a képek kereteit, áttörölgette a szobanövények leveleit. – Mert koszos lakásba a karácsonyi angyalka nem repül be – szólt az intelme.
Gyermekkorunk óta tanuljuk a várakozást. Meg kell tanulni várni a nyaralásra, a születésnapra, a Mikulásra. Már csak egyet kell aludni! Ha már tudunk egy kicsit várni, akkor ezt a képességet tovább kell fejleszteni magunkban. Az iskolában vártuk az elültetett babszem kicsírázását, vártuk, hogy sorra kerüljünk versmondáskor, vártuk, hogy leérettségizzünk, lediplomázzunk, hogy leteljen a próbaidő. Vártuk vagy még mindig várjuk, hogy megtérüljön a tanulásba, a sportba, a munkába fektetett energia. Az anyanyelvünkben szépen megjelenik a várakozás jelentősége. Aki gyermeket vár, áldott állapotban van. Aki tud várni, áldott állapotban van. Aki a türelmet, mint álruhát nem ráncigálja magára, azon áldás van.
Vannak emberek, akik az ünnep közeledtével kihelyezik lelki szemük elé a Várakozni tilos! táblát. Közeleg az ünnep, na és? Az utolsó negyedévben vagyunk, a statisztika, a tervek, az éves eredmények! Most nem érek rá ilyenekkel foglalkozni! Ezt különben is a gyerekeknek találták ki! Mégis mikor?
Az emberek várakozás közben segítőkészek lesznek. Szürke munkanap, innom kell egy kávét. Megtöltöm a kávéfőzőt, bekapcsolom és várok. Jön a takarító, új ember, köszön és gépiesen törölgeti a konyhapultot. A kávéfőző furcsa, szörcsögő hangot ad, mindketten odanézünk.
– A gumi lesz az, elkopott.
– Lehet, hogy én voltam béna és rosszul csavartam össze.
– Ha kihűlt a gép, megnézem.
– Köszönöm – és lötykölöm a kávét a bögrémben – meg lehet inni, csak meg kell várni, amíg leül a zacc.
A munkaidő végén az épületből kifelé menet utánam kiált a takarító.
– Kicseréltem a gumit, holnap reggel már nem lesz gond a kávéfőzővel. Kézcsókom!
Az íróasztalon a számítógép klaviatúrája mellett ott fekszik a jegyzettömb. A hét első munkanapja, csendesen pötyögnek a billentyűk, bevillan valami, tollat ragadok. A toll beszáradt, talán ő is megpihent egy kicsit a hétvégén. Firkálom a papírt, rázom a tollat, egy tintapaca kipöttyen a papírra. Nézem a foltot, kerekded forma, kétoldalt valami kitüremkedés, lefelé és felfelé kicsit elkeskenyedik. Olyan ... Tinta-angyalka!
Reggel fagyos szél fúj a Duna felől. Nézem a nénit a tér sarkán. Szorongatja a papírpoharat és kántál: – Kérem segítsenek, csak pár forintot... Rinya néninek hívom. Egy kisgyerek egyszer megkérdezte: – Anya, a néni mit csinál? Az anyuka pötyögött tovább a telefonon, amikor a kérdéshez már kabátrángatás is társult, lazán odavetette: – Mit csinálna? Hát rinyál! Megesik a szívem Rinya nénin, összekotrom az aprót és felnézek az égre. Ma reggel tíz dekával több jószándékot dobtam fel a lelkem mérlegére: – Maradhat, Uram?
Délutáni dugó, a kocsiban szól a rádió, beszélgetős műsor az aktuális kérdésekről. A műsorvezető körkérdése a meghívottakhoz: – Mit vár Ön ezektől az intézkedésektől? Tényleg, mi mit várunk a várakozástól? Feltettük magunknak valaha is ezt a kérdést?
Várakozunk, hogy elérkezzen az ünnep. Várakozunk, hogy megérkezzünk az ünnephez. Várakozunk, hogy megérkezzünk önmagunkhoz. Egy magyar közmondás úgy tartja, hogy nagy utaknál, malomban, révben várakozni kell. És mi nagy úton vagyunk...
