Fél évszázados mozaikok a Tóváros szívében
Fél évszázados mozaikok a Tóváros szívében
Fél évszázados mozaikok a Tóváros szívébenKádár György festőművész 1912. január 11-én született Budapesten, tanulmányait a Budapesti Szabadiskola hallgatójaként végezte, majd Párizsban képezte magát. Később az Iparművészeti, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként is dolgozott, munkásságát több díjjal (1952: Kossuth-díj; 1956: Munkácsy-díj; 1972: érdemes művész; 1976: kiváló művész; 1982: Munka Érdemrend) is elismerték. A Köztérkép így ír a 90 esztendős korában, 2002 karácsonyán elhunyt alkotó pályájáról:
„Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, Párizsba emigrált, majd hazatértekor, 1939-ben deportálták. A lágerben átélt megrázkódtatások hatására később expresszív, vészterhes hangulatú művek születtek. Pályája kezdetén könyvgrafikával, plakáttervezéssel is foglalkozott. Az 50-es évek hivatalos művészetpolitikája által támogatott alkotók közé tartozott, több ideologikus művet, számos sgraffitót, mozaikot, pannót készített közintézmények számára.
Az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának dekoratív falképét feleségével, Túry Máriával közösen készítette. Festői stílusa elsősorban a kubizmus és a konstruktivizmus elemeiből táplálkozott. A 60-as évek csendéletein egymásban megtörő síkok, szálkás, grafikus vonalakkal megrajzolt, a közvetlen látványtól elvonatkoztatott tárgyak szerepelnek. Későbbi művein - így épületbelsőkbe szánt pannótervein - sötét kontúrvonalú, a fekete és a fehér árnyalataiból felépülő, egymást átfedő, foltszerű mezők töltik be a teljes képfelületet. A 80-as évekre a konstruktív szerkesztésmód háttérbe került, formái egyre szétáradóbbak lettek.”
Kádár György és felesége, Túry Mária több alkotással is gazdagította hazánk köztéri műveinek sorát, ezek közül Székesfehérváron is találunk néhányat (Túry Mária alkotásaival egy külön cikkben foglalkozunk majd.) Korábban már írtunk a Tóvárosi Óvoda belső udvarán található alkotásokról, nos, az intézmény külső részével akkor nem foglalkoztunk, most viszont itt az idő, hiszen ezek a mozaikok Kádár György alkotásai. Kilenc darab téglalap alakú, nonfiguratív motívumokat felvonultató mozaik fűződik a festőművész nevéhez, melyek 1972-ben kerültek a helyükre.
A Mai Magyar Művészet sorozat Kádár György munkásságát feldolgozó kötetében olvashatunk is a fehérvári mozaikokról, Szabó Péternek, a fehérvári Indiana Jonesnak köszönhetően sikerült is megtalálni az alkotás művészeti leírását:
„Az utóbbi évek során Kádár – a képek és rajzok mellett – két nagyméretű mozaikot készített: az egyik a székesfehérvári Münnich Ferenc lakótelep óvodáját díszíti, a másik az új ózdi tanácsházát. A székesfehérvári mozaik tábláin a falikárpit-kartonok formavilágából ismert, a feszültséget , az ellentéteket és feloldásukat – a ying-yang egyensúlytörvényt – megjelenítő formavilág ezúttal nem fekete-fehérben, hanem egymást kiegészítő meleg vörösökben, sárgákban és hideg fehérekben, illetve zöldekben jelenik meg.”
Kádár Györgynek nem csupán e mozaikegyüttes az egyetlen kapcsolódási pontja Székesfehérvárhoz és vonzáskörzetéhez. Az egyik közeli településen, Seregélyesen ugyanis egy eltakart alkotása várja jobb sorsát.
A helyi Eötvös József Szakképző Iskolában található sgraffito a „Muzsikusok” nevet viseli és 1959-ben készült az intézmény számára. Később sajnos az alkotás több helyen is megsérült, majd egy átalakítás miatt eltakarták, építészeti megoldásokkal láthatatlanná tették. Reméljük, egyszer lehetőség lesz a „kiszabadítására”, megmentve ezzel a fehérvári mozaikok alkotójának másik kiváló művét.
