43 éves Fehérvár legnagyobb aluhulláma
43 éves Fehérvár legnagyobb aluhulláma
43 éves Fehérvár legnagyobb aluhullámaFarkas Ádám szobrászművész 1944. november 21-én született Budapesten. A második világháború terheit nyögő, zűrzavaros Magyarországon szakmai jövője gyorsan eldőlt. No nem apai ágról, hiszen nem követte politikus édesapja, Bisztrai Farkas Ferenc példáját (legalábbis ekkor még, 1985 és 1990 között ugyanis egy akkoriban létező politikai tisztséget töltött be, országgyűlési pótképviselő volt). Farkas Ádám édesanyja F. Györffy Anna grafikusművész volt, a fiatal Farkas Ádám pedig követte édesanyját a művészi pályán.
A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium hallgatója volt 1961 és 1964 között, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult. Tehetségének köszönhetően 1968-tól egy éven át a párizsi Écoles des Beaux-Arts hallgatója volt. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára, 1992-től a szobrász tanszék vezetője volt, 2002 és 2005 között az intézmény rektoraként dolgozott. Munkásságát a Nemzet Művésze díjjal ismerték el, korábban, 1983-ban megkapta a Munkácsy Mihály díjat, míg 2016-ban átvehette a Kossuth díjat.
A Fehérvári Civil Központ, az egykori Régió Háza, még korábbi (és eredeti) nevén a Technika Háza 1977-ben készült el. A fehérvári Indiana Jones, Szabó Péter barátom látott el egy, az átadásról szóló rövidke beszámolóval, mely Farkas Ádám, azóta már nem elérhető egykori weboldalól származik:
"A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára átadott létesítmények sorából kiemelkedik a vidék 13. Technika Háza, amellyel a Fejér megyei műszaki szakemberek, Székesfehérvár lett gazdagabb. Tegnap, november 4-én (1977) délelőtt 10 órakor Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára vágta el a jelképes szalagot, megnyitva ezzel azt az épületet, amelynek alapkőletételét két és fél esztendeje, 1975. április 3-án köszöntöttük."
A Technika Házának alapkőletételére tehát 1975 májusában, átadása 1977 novemberében történt meg, Farkas Ádám alumínium domborműve pedig 1980-ban került a helyére az épület első emeletén. Szabó Péter szerzőtársam a Köztérképen így jellemezte a több mint 50 négyzetméteres(!) alkotást:
„A 15 méter hosszú és 3,5 méter magas alkotása hullámvonalra, illetve hullámvonalak plasztikai-optikai hatására épült. Ez jellemezte domborműveit 1975 és 1980 között. Az alkotás körbeöleli "u" alakban a falat, mind bal, mind jobb oldalon benyúlik az előadótermek előtt található lépcsők tetejéig.”
Az alkotás, ahogy Pápai Barna friss képein is látható, köszöni szépen, jól van. Az ilyen típusú alkotások, az alumínium némiképp „íztelen, szagtalan” stílusjegyei miatt kevésbé látványosak, ám mindenképpen fontos, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek ezen irányzatából ránk maradt értékeit is megőrizzük.
