Az Ezeréves Fehérvár 12 négyzetméteres pannója
Az Ezeréves Fehérvár 12 négyzetméteres pannója
Az Ezeréves Fehérvár 12 négyzetméteres pannójaÁron Nagy Lajos 1913. november 7-én született Budapesten. Tanulmányai során 1933 és 1938 között a Magyar képzőművészeti Főiskola hallgatója volt (mesterei: Benkhard Ágost és Varga Nándor). Tehetségére és szorgalmára hamar felfigyeltek, 1938-ban Balló Ede-ösztöndíjjal bejárta Európát, majd 1943-ban megkapta a római magyar Akadémia ösztöndíját is, ám ez az útja a háború miatt elmaradt. 1939-ben költözött Székesfehérvárra, újabb elismerései már itt érték, így az 1956-ban és 1967-ben kapott Munkácsy-díjak is. További elismerések jelentették alkotói léte mérföldköveit (1958: Alba Regia-díj; 1965: Csók István-díj; 1970: Velinszky László-díj; 1971: Székesfehérvár díszpolgára; 1973, 1981: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1985: a Magyar Művészeti Alap nívódíja).
Ahogy a Köztérkép kiemeli munkássága kapcsán:
„Az országos kiállítások mellett rendszeresen részt vett a Fejér megyei képzőművészetet bemutató tárlatokon. Foltszerűen festett, dekoratív, lírai hangulatú tájképek, portrék, életképek jellemzik munkásságát. Tájképeit utazásai ihlették, sokszor ábrázolta a Tisza vidékét és a Balatont.”
Áron Nagy Lajos 1987. január 6-án, élete 74. évében hunyt el Székesfehérváron. Akad egy alkotása, mely kifejezetten fontosnak számít szeretett városa, Székesfehérvár életében, mégis kevesen látták az elmúlt években. Az alkotást állandó szakértőnk, a Köztérkép szerkesztője, a fehérvári Indiana Jones, Szabó Péter kutatta fel, kérésünkre Péter meg is osztotta ennek menetét.
„Székesfehérvár alapításának ezredik évfordulóját több jelentős köztéri alkotás is megörökítette. Ezek mellett szinte nap, mint nap elsétálunk – legtöbbször anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelnénk nekik. Van azonban egy mű, amelyet a város lakói ritkábban láthatnak, habár nincsen elrejtve: Áron Nagy Lajos festőművész hatalmas pannója, az Ezeréves Fehérvár.
A mű a város egyik patinás szállodájának (akkori nevén: Velence Szálló) Minári Pál belsőépítész tervei által neoklasszicista stílusúra átalakított dísztermében kapott eredetileg helyet. Az átépítést a Fejér Megyei Vendéglátóipari Vállalat rendelte meg, a termet 1972. március 20-án adták át a nagyközönségnek. A 12 négyzetméteres pannó a város ezeréves múltját, történelmi és szellemi fejlődését ábrázolja, allegorikus formában megfogalmazva a városalapítástól a modern korig.
A pannó bal oldala a magyar államiság és a kereszténység megszületését jeleníti meg. A bal alsó sarokból indulva az Árpád-sávos pajzs és a „972” évszám látható, mely a Géza fejedelem általi városalapításra utal. Ezt követően a trónon ülő Szent István látható, kezében az országalmával és egy karddal, az államalapítás jelképeként. Mögötte további királyalakok tűnnek fel, akik a királyi hatalom folytonosságát és a koronázóváros központi szerepét jelképezik, egyikük kezében a jogar is látható. Az uralkodókat és történetírót a koronázó bazilika és a háttérben lévő vár öleli körbe. A krónikás mögött a pannó középső részén alul egy fontos királyi okirat, melynek nagyméretű függőpecsétjén: „1222” évszám olvasható, utalva a székesfehérvári országgyűlésen II. András által kiadott Aranybullára.
Fölfelé haladva a kompozíció már drámai történelmi időket mutat: baloldalt felül fehér lovakon vágtató katonák, lándzsák és zászlók erdeje tölti be a képet. Ezt követően két várvédő látható, a bal oldali kardján az „1601–1688” évszám olvasható, mely Székesfehérvár török uralom alóli két felszabadítását jelöli. A kard így a szabadságért vívott harc, a város kitartásának és megújuló erejének jelképe. A háttérben félhold és félholdas lándzsák, az iszlám és keresztény világ küzdelmét szimbolizálva, utalva a város másfél évszázados török uralmára. A várvédők mögött egy kétfejű koronás fekete sas emelkedik – a Habsburg Birodalom jelképe.
Jobbra haladva egy fehérruhás ülő nőalak, aki a kultúra és művészet megszemélyesítője. Egyik kezében színházi maszkot tart, másikat egy hárfán pihenteti. Előtte klasszicista, oszlopos épület látható az „1837” évszámmal – mely a magyar színháztörténetben a folyamatos magyar nyelvű színjátszás kezdete. A nőalak így a város szellemi újjászületésének ikonja.
A pannó jobb oldala a 20. század tragédiáit és újjászületését foglalja össze. Az alul látható rohamsisak, töltények, szögesdrót és romok a világháborúk elszomorító pusztítását idézik, az „1945” évszám pedig a felszabadulás évére utal. A romok fölött fiatal férfi és nőalak áll: a munka, tudás és jövő emberei. Tőlük jobbra kettő fémhenger, a mű felső részén pedig panelházak és toronyépületek tűnnek fel – a modern Székesfehérvár ipari és lakótelepi fejlődésének jelképei. A kompozíciót a jobb felső sarokban az „1972” évszám zárja, jobbra alul a művész szignója és a készítés évszáma: ÁRON 72.
Az Ezeréves Fehérvár nem pusztán várostörténeti pannó, hanem egyfajta vizuális himnusz is, melyben a magyar történelem, vallás, kultúra és modernitás egységbe rendeződik. A kompozíción végig vonuló kígyó, mint az idő- és élet körforgását jelképezi - az a vonal, amely összeköti a múltat a jelennel, a város és a nemzet örök megújulását hirdetve.”
A pannó napjainkban már nem a fentebb említett - 1972-ben elkészült - díszteremben látható, hanem az egyik emeleti konferenciaterem előterében, ahova valószínűleg 2010-ben került a szálloda akkori nagyobb volumenű felújításakor. A képeket alig néhány napja sikerült elkészíteni, így az érdeklődők jelenlegi valós állapotában láthatják Áron Nagy Lajos, Székesfehérvár történetében kiemelkedő helyet elfoglaló alkotását.
