61 éve szól a hangtalan nóta Székesfehérváron61 éve szól a hangtalan nóta Székesfehérváron
Szabó László szobrász 1927. június 11-én született Egerben. 1950 és 1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei Beck András, Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak. Később több tanulmányúton is járt, 1960-ban a Szovjetunióban, két évvel később egy olasz körút kapcsán Rómában, Firenzében és Velencében.
Ezután is nyitott szemmel, mindig újabb és újabb ismeretekre kíváncsi személyiségként kereste a külföldi tanulmányutak lehetőségét. 1971-ben Varsóban és Leningrádban, 1981-ben a Centro Dantesco meghívására Ravennában, majd a kilencvenes évek elején, 65 évesen Palermóban járt. Munkásságát, melynek során híressé vált arról, hogy a bronzöntést mindig maga végezte, számtalan díjjal és elismeréssel jutalmazták.
Legfontosabb elismerései közé tartozott, hogy a ravennai Dante Biennálén, a Centro Dantescón a Purgatórium kapujában című műve bronzéremben, majd Dante aranyéremben (Manzu-érem) részesült. Szobrait nem csupán bronzból, hanem mészkőből, márványból, gipszből és hegesztett rézlemezből is készítette. Köztéri alkotásainak sora meglehetősen hosszú, a Köztérkép 26 ilyen alkotását tartja számon. Szabó László 75 esztendős korában, 2002. október 5-én hunyt el.
A fentebb említett 26 köztéri alkotásából egy található Székesfehérváron, mely köztéri munkásságának (első ilyen típusú alkotása az 1955-ben fehér márványból készült tiszaújvárosi Vigyázó Madonna volt) első felében készült.
Az alkotás az Éneklő Gyerekek (egyes forrásokban Éneklő Fiúk, más helyeken Éneklők néven hivatkoznak rá) nevet viseli, két életnagyságú éneklő fiú gyermekalakot formáz.
Az alkotás 1962-ben került a helyére, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola udvarára. Vagyis nem túlzás azt mondani, hogy Székesfehérvár egyik legrégebbi, egyben legcsendesebb dalnokairól van szó. A fiúk állapota szerencsére egészen jó. Reméljük, még hosszú ideig álmodozhatunk arról, vajon miről is zeng hangtalan énekük.