1 hónapnál régebbi cikk

Mozgalmas a fehérvári ciszterci templom címerének története
Fehérvár Médiacentrum fotója
Pápai Barna
Mozgalmas a fehérvári ciszterci templom címerének története

A jezsuiták készítették, de a rend feloszlása után a pálosoké lett - erre őket II. József oszlatta fel. A mai ciszterci templom történetében a rengeteg változás ellenpólusaként az állandóságot a város egyik legszebb kapucímere jelentette.

A közelmúltban egy XX. századi címert mutattunk be a Vörösmarty Mihály Könyvtár falán, most egy sokkal régebbi, de hasonlóan változatos életutat magáénak tudó kapucímer következik, mely ráadásul nem is messze található a könyvtártól.

A Fő utca és a Szent János-köz sarkán található ciszterci templomot, más néven Nagyboldogasszony- vagy Nepomuki Szent János-templomot és a mellette lévő rendházat még a jezsuiták építették, a legtöbb forrás 1741 és 1751 közé teszi a város egyik kiemelkedő nevezetességének, a Fő utca egyik legszebb kapubejárójával büszkélkedő épületének építését.

Érdekesség, hogy a templom helye szinte mindig vallási helyszín volt: egykor itt állt a pálosok kápolnája, melyet a török a megszállás alatt dzsámivá (mecsetté) alakított. Az egykori dzsámi helyén az építkezésen belül előbb a rendház munkálatai indultak el, a templom alapkövének létételére 1745-ben került sor. A templom építésének befejezés után a külső-belső festés, a gazdag berendezés elhelyezése következett, így a felszentelésére egészen 1756-ig kellett várni, ekkor Szent András napján történt meg a jeles esemény.

A terveit a kor ismert és elismert építésze, Paul (Pál) Hatzinger készítette, aki Martin Witwer karmelita szerzetes tanítványaként bontakoztatta ki tehetségét. Az ő nevéhez (is) fűződik például a volt ferences Szent Imre-templom megtervezése és a Szent István-székesegyház helyén álló Szent Péter és Pál-plébániatemplom 1743-ban ledőlt déli tornyának újraépítése.

De visszatérve a ciszterci templomhoz: felszentelése után mindössze 1773-ig használhatta a jezsuita rend, mely ekkor feloszlott, a templomot pedig a pálosok kapták meg. Ez nem volt jó ómen, hiszen a rendet II. József 1786-ban feloszlatta.

Később a belvárosi német polgárok használták istentiszteleteik helyszínéül, majd 1813-ban a ciszterci rend kapta meg és használta 1950-ig, a rend feloszlatásáig. A templom használóinak átka, vagyis a feloszlatás rossz sorozata végül itt megtört, hiszen a rendszerváltás után újra a ciszterci rend kapta a templomot (1948 óta plébániatemplom), melyet a közelmúltban, 2014-ben fel is újítottak, három új haranggal is gazdagodott ekkor az északi torony.

A templom története tehát nem nélkülözte a fordulatokat, az állandóságot azonban csodaszép belsője mellett a fehérvári vallási helyek egyik legszebb kapucímere adja. A címer leírásánál állandó partnerünk, a Köztérkép műlapját hívjuk segítségül, mely így mutatja be azt:

„A kőkeretes kapu barokkosan hajló ívének zárkövében a római évszám (MDCCLI) az építés befejezésére utal, a szemöldökmezőben a templom védőszentjének sugárkoszorúval körülvett nyelvereklyéje látható, alatta a latin nyelvű felirat egy zsoltár első két szava, illetve annak száma: "QUONIAM TACUI. PSAL. 31. V. 3." (Hallgass meg. Zsolt. 31. V. 3.). A kovácsoltvas kapuszárnyak felett pedig a jezsuita-címer látható.”

A címer és maga a templom is kiváló állapotban van, így hosszú ideig gyönyörködhetünk még szépségében, részletgazdag kidolgozásában.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek