Az elfeledett Zalka - M. Tóth alumínium dombormű
Az elfeledett Zalka - M. Tóth alumínium dombormű
Az elfeledett Zalka - M. Tóth alumínium domborműZalka István építészmérnök rengeteg helyi épület tervezésében, kialakításában oroszlánrészt vállalt, egy 2014-es, a Magyar Építészet Éve kapcsán készült beszámolóban így foglalják össze munkássága legfontosabb állomásait:
„Legfontosabb tervezési munkái: a seregélyesi Kultúrház, a seregélyesi Szakképző Iskola és Kollégium, a székesfehérvári Várkörúti egykori Megyei Földhivatal, a Tóvárosban látható bölcsőde és óvoda, a hajdani IKV irodaháza és a Budai út egyik karakteres családi háza. Többségüknél az építészeti elemek kiegészülnek színes kerámia anyagú, képzőművészeti alkotással. Figyelemfelkeltő volt az a megállapítás, hogy Zalka István épületei mértéktartó, letisztult megjelenésükkel, általános racionalitásukkal, korfüggetlenek, örökérvényűek.”
Zalka István építészeti munkái mellett több, épületdíszítésként elkészült köztéri alkotás tervezésében és kivitelezésében is segédkezett, ilyen feladat volt például Ohmann Béla több helyen is feltűnő, Magyar Vitéz névre keresztelt alkotásának költözése, vagy épp a Székesfehérvár egyik legnagyobb köztéri alkotásának számító, Stekly Zsuzsa által készített közel 100 négyzetméteres tűzzománc művének elhelyezése.
Zalka István azonban dolgozott együtt M. Tóth Istvánnal is, akinek kiemelt művei közül már kettő után is nyomoztunk. Az egyik nyomozás sikeres volt, hiszen olvasóink segítségével sikerült megtalálnunk a fentebb már említett Stekly Zsuzsa egy másik, Madarak névre keresztelt alkotását, mely az egykor az ARÉV érdekeltségeibe tartozó épületek egyikébe készült és a jelenlegi tulajdonossal együttműködve be is tudtuk mutatni az elfeledett alkotást. Akkor így írtunk a Madarak születéséről, melynek ötlete M. Tóth Istvánnak volt köszönhető:
„Sikerült beszélni Stekly Zsuzsával is, aki érdekes részleteket árult el a keresett mű születésének körülményeiről. Ahogy mesélte, az alkotás tervei M. Tóth István festőművészt dicsérik, aki a bonyhádi zománcgyárban a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak segítségével szerette volna elkészíteni a tűzzománc alkotást. A munkálatok azonban rendre kudarcot vallottak, M. Tóth István ekkor fordult a neves iparművészhez.
– Mondtam, hogy persze, ehhez kell csinálni egy eredeti méretű kartont illetve fatáblát. Megrajzolni eredeti méretben, majd fújó sablonokat és kefélő sablonokat készíteni a rajz alapján, aztán lehet nekilátni a zománcozásnak. Akkor stimmelni fognak az ábrák a táblák találkozásánál. És lám, stimmelnek… – emlékezett vissza a gyártás nehézségeire Stekly Zsuzsa.”
Tóth István egy másik művét azonban nem sikerült megtalálni, ez egy, az egykori Ybl iskola homlokzatáról eltűnt dísz volt. A hajlított vasból készült homlokzatdísz négy, az oktatáshoz kapcsolódó alakot formázott, 1966-ban került a helyére, ám később eltűnt és ismeretlen helyre került.
Hosszas felvezetésünkre már csak azért is szükség volt, hogy kiderüljön: Vannak olyan alkotások, melyeket a rejtélyesség misztikuma leng körül. Feltűnnek és sokszor eltűnnek, sajnos általában nyom nélkül. M. Tóth Istvánnak van még egy ilyen alkotása, melyet épp Zalka Istvánnal együttműködve helyezte el, ez pedig nem más, mint a Dr. Koch László utcai okmányirodát egykor díszítő alumíniumborítás.
Ha kevesen emlékeznek rá, nem csoda, hiszen az 1983-ban elhelyezett, bordázott épületdísz elé idővel fák és bokrok kerültek, melyek növekedve egyre inkább eltakarták az alkotást. Az okmányiroda épületét aztán 2015-ben felújították, az alubordák pedig már nem kerültek vissza. Így a köztéri művészet ipari vonulatának egyik érdekes játéka a szögekkel és fokokkal ügyesen bánó alkotás végleg eltűnt Székesfehérvárról, bevonulva egy misztikus csoportba, mely az egykor volt, ám ma már nem látható fehérvári alkotásokat gyűjti egy csokorba.
