Egy hihetetlen csalás legendája: a férfi, aki Székesfehérváron adott el egy egész budapesti utcát
Egy hihetetlen csalás legendája: a férfi, aki Székesfehérváron adott el egy egész budapesti utcát
Egy hihetetlen csalás legendája: a férfi, aki Székesfehérváron adott el egy egész budapesti utcátAz 1877-ben született Hamrák János életének legnagyobb része a szélhámoskodás köré épült, melyet az 1900-as évek elején Magyarország különböző pontjain követett el. Az egyszerű aszfaltmunkásból lett vakmerő csaló vakmerő akciói közül az egyik leghíresebb éppen Székesfehérvárhoz kötődik.
Egy ötlet születése: a kávéházi inspiráció
A legenda szerint 1909-ben Hamrák János egy budapesti kávéházban olvasta, hogy Székesfehérvár vezetése faburkolattal szeretné borítani a helyi piacnak otthont adó teret. Azonnal megfogant benne az ötlet: eladja a városnak az egyik budapesti utca burkolatát!
Felvette legjobb, legelegánsabb öltönyét, és taxival utazott le Fehérvárra, ahol állami tőzsdei szakértőnek adta ki magát, és Wild Gusztávként mutatkozott be a város vezetőinek. Elhitette velük, hogy a tulajdonában van jelentősebb mennyiségű faburkolat, amit azonban addig nem kíván eladni, míg a fa ára fel nem megy.
Hamrák olyan meggyőzően adta elő a történetét, hogy Székesfehérvár elöljárói még aznap este meghívták egy vacsorára. Ekkor született meg a megállapodás, miszerint Hamrák leszállítja a szükséges faanyagokat a piactér burkolásához, méghozzá 9000 koronáért cserébe. A megegyezéshez természetesen előleg is járt: a csaló 1000 koronát kért, valamint tizenöt vasúti kocsit a faanyag szállítására.
És akkor eltűnt a Rottenbiller utca burkolata
Másnap reggel Hamrák visszatért a fővárosba, hogy végrehajtsa csalása következő lépését. A Keleti pályaudvar környékéről toborzott munkásokat, elsősorban a csavargók közül válogatva olyanokat, akik olcsón és gyorsan dolgoztak. Azt hazudta nekik, hogy felvásárolta a Rottenbiller utca faburkolatát, az ő feladatuk pedig annyi lesz, hogy felszedjék azt.
A biztonság kedvéért az éjszaka folyamán még néhány útlezáró táblát is ellopott, amelyekre ráfestette, hogy „a fővárosi törvényhatóság tulajdona”, ezzel lezárva a Rottenbiller utcát. A munkások, akik dupla bért kaptak, óriási lelkesedéssel dolgoztak a bontáson, és mindössze hat nap alatt teljesen felszedték a burkolatot. Hamrák még azt is elérte, hogy a rendőrség mit sem sejtve segítsen az utcai forgalom irányításában, ezzel segítve a gyorsabb munkát.
A rakomány megérkezik Fehérvárra
Miután a munkások végeztek a munkával, szekerekkel a vasúti kocsikhoz szállították a faanyagot. Mivel a rakomány épségben, az eredetileg vállalt 15 napos határidő előtt jóval megérkezett Székesfehérvárra, Hamrák a város vezetőitől rendben megkapta a szerződésben foglalt további 8000 koronát.
A szélhámos leleplezése
Három hónappal később borult csak a bili, amikor a Rottenbiller utca egyik lakója panaszt tett a fővárosi hatóságoknál. Az illetőnek az tűnt fel, hogy a korábban kitáblázott útfelújítás jócskán elhúzódik, miközben hetek óta egyetlen munkást sem látott a lezárt területen. A vizsgálatok során derült ki, hogy Hamrák János csupán egy merész átveréssel szedette fel a burkolatot, amit aztán eladott Székesfehérvárnak. A sajtó is felkapta a hírt, és az átverés részleteit végül az egész ország megismerte.
De mi történt a valóságban?
Bár az izgalmas történet mára igazi legendává nőtte ki magát, a valóságban Hamrák János szélhámossága 1902 májusában történt, és nem 1909-ben, ahogyan ezt egyes változatokban állítják. Jegyezzük meg gyorsan: a szélhámos ekkor mindössze 25 éves volt.
A korabeli sajtó beszámolói szerint Hamrák nem a vagyonos tőzsdei szakértő szerepében jelent meg Székesfehérváron, hanem magát csupán egy faanyaggal rendelkező vállalkozónak adta ki. Az átverés alapja az volt, hogy a Rottenbiller utca faburkolatát saját tulajdonaként tüntette fel, amit egyszerűen eladott a városnak.
Hamrák olasz melósai május 3-án jelentek meg a Rottenbiller utcában, és megkezdték a faburkolat felszedését. A kétnapos művelet során a szélhámos kihasználta a munkások gyorsaságát és a fővárosi hatóságok bizalmát. A fakockákat összegyűjtötték, majd Hamrák az egészet eladta egy magánzónőnek és egy kereskedőnek, a faanyagból pedig vélhetően tűzifa lett.
A korabeli hírlapok beszámolói szerint a burkolat felszedése után hamar kitudódott a csalás, és a rendőrség nyomozásba kezdett. Hamrák egyik alkalmazottja azt állította, hogy a férfi egy Schwarc nevű mérnök utasítására szedette fel a faburkolatot, ám ezt a magyarázatot a hatóságok gyorsan megcáfolták. A későbbi bírósági tárgyalás során Hamrákot kétrendbeli lopás és sikkasztás miatt ítélték el, így a szélhámos végül fegyházbüntetést kapott.
Az évszázad csalásának legendája mára alaposan meghaladta a valóságot: a korabeli dokumentumok szerint a zsiványság időpontja, a szereplők és a csalás pontos menete némileg eltér az évek során kialakult különféle verzióktól. Ennek ellenére kijelenthető: Hamrák János esete a valóságban is egy rendkívül merész és alaposan átgondolt csalás volt, melynek presztízsét mi sem bizonyítja jobban, hogy ennyi évvel később is cikket írunk róla.
