„A Hóman-szobor nem bronzból készült, hanem lélekből!”
„A Hóman-szobor nem bronzból készült, hanem lélekből!”
„A Hóman-szobor nem bronzból készült, hanem lélekből!”Hóman Bálint országgyűlési képviselői, majd miniszter közreműködésével Székesfehérvár az 1930-as években a legdinamikusabban fejlődő várossá nőtte ki magát a Kárpát-medencében. Nevéhez fűződik a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. (a későbbi Videoton) alapítása, a Repülőgépmotor-gyár (a későbbi Ikarus) bővítése, a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. (a későbbi SZIM Köszörűgépgyár) alapítása és az Alumínium Félkész Árugyár Rt. (a későbbi KÖFÉM) alapítása.
Az 1938-as Szent István-emlékévre készülve Hóman Bálint óriási lobbitevékenységet folytatott Székesfehérvár érdekében, és az ipari beruházások mellett új intézmények létrehozását segítette. Megépült a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár, a Ciszterci Szent István, a Teleki és a Vasvári gimnázium ma is használatos épületei, a Széna Téri Általános Iskola, a Brunszvik Teréz Óvoda, a városi strand és sportuszoda, valamint a Rózsaliget, kialakították a Szent István Király Múzeum szabadtéri kiállítását, a Nemzeti Emlékhelyet (Romkert).
Intézmény intézmény után épült, a város gyarapodott szinte egyik napról a másikra. A sok avatás, átadás között talán mégis a legemlékezetesebb a fehérváriak által a nemzet ajándékaként nyilvántartott Szent István-szobor érkezése volt. A vizes, sáros Budai úton húzta négy hatalmas ló a fényes, aranyszínben csillogó bronz lovasszobrot egy erős kocsin. A késő délután érkező szobor éppen egy kiadós augusztusi zivatar közben érkezett, amiért a háttér északi ege még fekete volt, ám nyugatról a felszakadozó felhőzet közül elemi erővel sütötte meg a nap a lovasszobrot, amit vakító kettős szivárvány vett körül. A Budai úton álló emberek ekkor térdre hullottak és keresztet vetettek. Szent István isteni pompával ezer év után hazaérkezett Székesfehérvárra.
Az akkori fehérváriak megértették, miért van nagy jelentősége annak, hogy a török és a német által szétdúlt Szűz Mária-koronázótemplom feltárt romjai közül Hóman Bálint kezdeményezésére kiemelték Szent István szarkofágját, megépítették a várfalra emlékeztető mauzóleumot a két kisebb és egy nagyobb jelképes várkapuval, és szent királyunk díszkoporsóját ott állították fel. A mai napig zarándokhely a mauzóleum.
Sorolhatnánk még százával, mennyi minden történt az 1930-as években Hóman Bálint jóvoltából Székesfehérváron, de nem lenne elég a hely. Vallás- és közoktatásügyi miniszterként olyan oktatási rendszert alakított ki Klebelsberg Kunó utódjaként, ami a mai napig működik.
Ám a második világháborút követő új, kialakulóban levő rendszer bűnösöket keresett, és népbírósága Hóman Bálint személyében megtalálni vélte egyiküket: 1946-ban életfogytiglanra ítélték, mert 1941-ben a kormány tagjaként megszavazta Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését.
A háborúba való „keveredést” Ujváry Gábor történész így summázta: „1941. június 22-én indult meg a Szovjetunió elleni német támadás, másnap Magyarország német nyomásra megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, június 26-án dél körül pedig légitámadás ért egy vonatot a kárpátaljai Rahó közelében, majd egy óra múlva huszonkilenc bomba hullott Kassára, a támadásoknak több tucatnyi áldozata volt. Akkoriban mindenki meg volt győződve róla, hogy szovjet támadás érte az országot, és a történészek véleménye ma is megoszlik arról, hogy valójában kik és miért követhették el a támadásokat. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy eltévedt szovjet gépek, melyek eredetileg a Szovjetunióval akkor már hadban álló szlovák célpontot akartak bombázni, feltehetően Eperjest. Horthy Miklós kormányzó a támadás első hírére válaszcsapást rendelt el, és kimondta a két állam közötti hadiállapot beálltát. Ugyanezen nap délutánján rendkívüli minisztertanácsi ülést tartottak, melyen kezdetben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és valószínűleg két másik társa ellenezte a hadba lépést, de a kormány végül – feltehetően egyhangúlag, Hóman Bálinttal egyetemben – megszavazta a hadba lépést.”
Ujváry Gábor történészt a törvényszéki tárgyalást megelőzően kérték fel szaktörténészként, aki leszögezte, hogy az 1941-ben működő Bárdossy-kormány – melyben vallás- és közoktatásügyi miniszter volt Hóman Bálint – a leghatározottabban szerette volna Magyarország függetlenségét megőrizni, és semmi olyat nem kívánt tenni, ami ez ellen szólna. Hóman Bálint pedig ennek a törekvésnek soha nem mondott ellent. Mivel a Népbíróság háborús bűnösként ítélte el, de a „háborús bűntettet csak szándékosan lehet elkövetni”, ami Hómannál fel sem merült, ezért mentette fel őt posztumusz, 2015. március hatodikán, azaz tíz éve a Fővárosi Törvényszék.
És bár Hóman 1951-ben a börtönben halt meg, kálváriája a 2015-ös felmentést követően sem ért véget. A székesfehérvári Hóman Bálint Alapítvány szobrot kívánt állítani annak a honatyának, aki túl az oktatási rendszer megreformálásán, Fehérvár fejlődésének gyújtómotorja volt. Ekkor méltatlan baloldali támadásokat indítottak ellenzéki politikusok nem kisebb erőket megmozgatva, mint az Amerikai Egyesült Államok. Számtalan külföldi és fővárosi szervezet kezdeményezett fehérvári tüntetéseket az alapítvány szoborállítása ellen. Székesfehérvár polgármestere, bár jogi akadályát nem látta a felmentés után, arra kérte az alapítványt, hogy fontolja meg a szoborállítást, mert Székesfehérvár békéje kerülhet veszélybe. A polgármester nem érezte alaptalanul a veszélyt: Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke nagykövete, Colleen Bell határozottan megfenyegette Székesfehérvár vezetését. A nagykövet asszony gazdasági szankciókat, amerikai beruházók kivonulását helyezte kilátásba akár az egész országból úgy, hogy nyoma nem volt a két ország azonos feltételű együttműködésének – ez az USA részéről egyszerű diktátum volt 2015-ben.
A nem csak hazai gyökerekkel rendelkező Tett és Védelem Alapítvány bejelentést tett a Fejér Megyei Főügyészséghez, hogy az kérje a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását azzal kapcsolatban, hogy Hóman Bálint neve használható-e bármilyen szervezet elnevezéséhez, mivel szerintük Hóman Bálint a zsidótörvények előkészítésében tevékeny részt vállaló vezető politikus volt. Az a Magyar Tudományos Akadémia, amely kizárta soraiból a szovjet nyomás alatti Népbíróság által elítélt Hóman Bálintot – és nem rehabilitálta még tíz évvel a Fővárosi Törvényszék felmentését követően, azaz a mai napig sem – helyt adott a Tett és Védelem Alapítvány indítványának, és innentől kezdve már az alapítvány sem viselhette Hóman Bálint nevét. A Hóman Bálint Alapítvány 2015 végén mégis szobrot avatott egy sajtótájékoztató keretében Székesfehérváron. Kováts Gábor elnök e szavakat mondta a sajtó résztvevőinek: „A Hóman-szobor nem bronzból készült, hanem lélekből, és azt soha nem tudják ledönteni Magyarország és Székesfehérvár ellenségei!”
Furcsa, hogy az Egyesült Államok micsoda erőkkel vonult fel Székesfehérvár ellenében Hóman Bálint miatt, miközben Virginia állam Bedford nevű városában gátlás nélkül állítottak szobrot Joszif Visszarionovics Sztálinnak, aki tízmilliók haláláért felelt. A Tett és Védelem Alapítvány amerikai nyúlványai még csak szóba sem hozták a Sztálin-szobrot, az nem nyomott olyan nagy súlyt. Hóman Bálint valóban ott volt a zsidótörvények megszavazásán – mint sajnos egész Európa abban az időben – de a kormányzóval együtt mindent elkövettek a magyarországi zsidók védelméért. Szabados György történész írta négy évvel ezelőtt: „Közszereplésének (mármint Hóman Bálinté) utolsó évei a revíziós eredmények öröme és a második világháború gondjai között teltek. Amikor 1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot, Hóman Bálint egyedül, igazi államférfiként volt elég bátor tiltakozni Edmund Veesenmayer német nagykövetnél.” Idézzük fel a bátor kiállás néhány gondolatát! „Az a tény, hogy a német had sereg ide bevonult, a magyarságot a lelke leg mélyéig meg rendítette. Ugyanilyen mélyen érintette a magyarokat az a tény is, hogy a német hatóságok a magyar jog és alkotmány értelmében jogtalanul hoztak konkrét intézkedéseket. […] Önérzetes magyarok számára a lebecsültetés és még inkább a leigáztatás érzése – ha a német nép magas szellemi képességeit és katonai erényeit még annyira is nagyra becsüli – egyenesen elviselhetetlen, és ezeknek az érzéseknek kicsírázása egyenlővé válhat a Magyarország és Németország közötti baráti érzések halálos megsértésével.”
A 2013-as fehérvári Hóman-konferencia margójára
Sajnos méltatlanul kevesen tudják, hogy még a mai közoktatás is azokon az alapokon áll, amit a két világégés között Hóman Bálint fektetett le. Olyan kapukat nyitott meg a szegénysorban élő közép- és alsó rétegeknek, amiről álmodni sem mertek volna. Minisztersége idején épült ki az egységes középiskolai rendszer és a tanfelügyelő-hálózat, s ekkor rakták le a nyolcosztályos iskola alapjait is. Munkája során folyamatosan segítette a szegénysorban élő tehetségeket, ösztöndíjakkal segítette őket középiskolákba, egyetemekre. Kollégiumok alapjait, szellemiségét fektette le, melyek mintaként szolgáltak még a háborút követő népi kollégiumokban is. Bizottságot állított fel, melynek feladata a tehetségek felkutatása, gondozása volt. Számos intézkedést dolgozott ki, hogy a magyarság kultúrájában újra egyesülhessen. A két háború között Hóman Bálint személye határozta meg a magyar kultúrpolitikát.
A főleg politikusként ismert Hóman Bálint eredendően történészként dolgozott. Kutatásai felölelték a magyar nép kialakulását, a középkor történetét és a magyar történetírást, de olyan részterületekre is kiterjedtek, mint a székelység eredete és a korai magyar gazdaságtörténet kérdései. Társszerzőként jegyzett munkája, a Magyar történet alapvetően befolyásolta több nemzedék történelemszemléletét.
