Egy letűnt kor emléke: Litfaß-oszlop Fehérváron
Egy letűnt kor emléke: Litfaß-oszlop Fehérváron
Egy letűnt kor emléke: Litfaß-oszlop FehérváronA reklám története sokkal messzebbre nyúlik vissza, mint azt gondolnánk. A reklám fogalmának első megtestesülései 3000 évvel repítenek vissza a múltba, a British Museum gyűjteményében található egy papirusztekercs, mely egy egyiptomi ültetvényes hirdetése, melyben elszökött rabszolgáját keresi. Hasonló korúnak becsülik egy kínai tűbolt már logóval (!) ellátott hirdetését is. Szintén Kínában, időszámításunk után 65-ben már napilap jelent meg, melyben szintén megtalálhatóak voltak hirdetések.
A modern reklám fogalmáról az 1800-as évektől beszélhetünk, az egyre szélesebb körben alkalmazott marketingtevékenység egyik fő bástyája sokáig a klasszikus, henger alakú hirdetőoszlop, vagy más nevén Litfaß-oszlop volt.
Nevét egy német nyomdász, könyvkiadó, üzletember után kapta. Ernst Theodor Amandus Litfaß 1816-ban született Berlinben, apja, Ernst Joseph Gregorius Litfaß nyomdatulajdonos nyolc nappal fia születése után hunyt el. Anyja később hozzáment a berlini nyomdász és könyvkereskedő Leopold Wilhelm Krauséhoz. Ernst Litfaß kezdetben könyv- és zeneboltban könyvkereskedő inasként dolgozott. Később a színészettel is próbálkozott, de nevet és a Reklámcsászár (Reklamekönig) titulust a nyomdászathoz visszatérve és ott karriert építve érdemelte ki.
Bécsben, sőt, Sopronban is dolgozott nyomdászsegédként, majd mostohaapja halála után átvette a családi vállalkozást. Naumburgban állította fel a piac közepén az első, kőből készült hirdetőoszlopot, mely olyan sikert aratott, hogy hamarosan a német területek mellett Európa más országaiban is elterjedt.
Ötletének és munkabírásának köszönhetően jómódban élt, a Litfaß-oszlop a korabeli reklámipar egyik fő bástyájává vált, ami igen szép megélhetést biztosított a családi vállalkozásnak. Miközben Ernst Theodor Amandus Litfaß 1874-ben, 58 éves korában egy wiesbadeni gyógyüdülésen elhunyt, találmánya több mint egy évszázaddal túlélve őt az egyik legfontosabb marketingeszközzé vált. A feltaláló emlékét egy hirdetőoszlop formájú emlékmű őrzi Berlinben, az óriásplakátok és a digitális média terjedése azonban lezárta a hirdetések ilyen típusú sikertörténetét.
A klasszikus, henger alakú hirdetőoszlopok nagy része már eltűnt a városok utcaképéből, de kivételek persze akadnak, megőrizve ezzel a reklám-hőskor egy-egy ikonikus darabját. Székesfehérváron is találunk még nyomát az egykor virágzó marketingágnak, igaz, friss hirdetéseket már nem érdemes keresni rajta, ráadásul elég eldugottan tengeti életét a város egyik utolsó Litfaß-oszlopa.
A Verseci utca és a Zombori út sarkán, egy terebélyes fa és egy szemétlerakó sziget mellett szégyenlősen megbújva éldegél a székesfehérvári hirdetőoszlop, a rég ráragasztott plakátok már leáztak vagy épp eltűnőben vannak, vélhetően hosszú, fényes karrierben már nem reménykedhet.
Akár kúltúr-, akár város-, akár marketingtörténeti értékét azonban kár lenne veszni hagyni, okos felhasználással a múlt egy eltűnőben lévő darabkája mesélhetne bemutató ábrák, leírások formájában a város vállalkozásainak reklámtörténetéről. Reméljük, a bontás helyett ehhez hasonló felhasználás lesz a sorsa.
