A Szentháromság 159 éves története
A Szentháromság 159 éves története
A Szentháromság 159 éves történeteA Szentháromság névre keresztelt kompozíció sorsa igen hányatottan alakult, költözések és rekonstrukciók váltották egymást. Az alkotás idősebb Havranek Antal munkája, 1867-ben készítette a híres kőfaragó-dinasztia feje. Sokáig a Zichy ligetben láthatták a fehérváriak, innen az ötvenes években költözött el, új helye a Szent Sebestyén téren, a Szent Sebestyén-templom előtti területen lett. A sóskúti mészkőből készült alkotás költözésének dátumát több forrás is másként ítéli meg, erről így ír a Köztérkép:
„Magony Imre Székesfehérvár szobrai c. könyve szerint az újraállítás 1960-ban történt, az Entz Géza Antal szerkesztette Magyarország műemlékei - Székesfehérvár c. könyvben viszont az szerepel, hogy a II. világháború utáni áthelyezést Bory Jenő végezte (a szobrászművész elhunyt 1959-ben)”
Az alkotás ekkor már túl volt egy restauráláson, ezt az alkotó unokaöccse, ifjabb Havranek Lajos végezte el 1939 és 1941 között. Később is történtek állagjavító beavatkozások, előbb 1986-ban és 1987-ben, majd 2015-ben. Utóbbinál egy sajnálatos felfedezést is tettek a szakemberek, a Köztérkép így foglalta össze:
„Ekkor az eredeti tervek szerint Kocsis Balázs műtermébe szállították volna a kőszobrot, ám kiderült, hogy az állapota nem enged több mozgatást, a szállítás közben darabjaira hullana szét, így a restaurátornak a helyszínen kellett elvégeznie a munkát.”
Az alkotás maga egy nagyon kifinomult mű:
„A három lépcsőfokból álló, frontális hatású, vakmérművekből és támpillérekből összeszerkesztett, gótikus tornyot utánzó szoborépítmény középső szakaszán baldachin alatt áll a koronás Szűz Mária karján a gyermek Jézussal, míg a torony felső szintjén Gnadenstuhl-jellegű Szentháromság-dombormű (ún. Kegyelem trónja-ábrázolás]) látható: az Atya kezében tartja keresztre feszített Fiát, s felettük galamb formájában jelenik meg a Szentlélek.”
A Szentháromság jelenlegi állapota, 159 éves korában friss fotóinkon is megtekinthető, alapanyagának ellenállósági korlátai és az állagát folyamatosan próbára tevő időjárás – a restaurálások és felújítások ellenére – sajnos meghatározza véges élettartamát.
