A mi ünnepünk, augusztus 20. - Keszei Imre
A mi ünnepünk, augusztus 20. - Keszei Imre
A mi ünnepünk, augusztus 20. - Keszei ImreAugusztus huszadika első és legfontosabb jelentősége, hogy nemzeti ünnep, országalapító szent királyunk ünnepe. De nekem családi ünnep is. Édesapám és bátyám is István volt. Nagyobbik fiam, Etienne, szintén István. Sőt mi több, apám születésnapja 1901. augusztus huszadika. A családban és a városban, ahová a gyökereim érnek, erős a Szent István-kultusz.
Székesfehérváron minden István! A vasúttól haladva a belváros felé találkozunk Kaszap Istvánnal, Horvát Istvánnal. Van a Szent István tér a Szent István-szoborral, a dombtetőn áll a Szent István-bazilika, lent van a Szent István-terem is, és nem messze a Szent István Gimnázium, melynek apám nyolc évig diákja volt, bátyám két évig, én csak egy évig.
Itt, Belgiumban is évről évre megünnepeltük Szent Istvánt. Mise, közös ebéd, délutáni megemlékezés, amelyekre többször meghívtak mint Szent István földijét ünnepi beszédet mondani. Pár évvel ezelőtti ünnepi beszédem egy-egy részletére emlékszem. Így kezdtem: „Kilencszáz év távollét után 1938. augusztus közepén Szent István lóháton bevonult Székesfehérvárra.” Erről Sidló Ferenc csodálatos lovas szobra tanúskodik. Gondolom, minden fehérvári tudja, hogy került ez a szobor a mai helyére, a Városház téri lovasszobor, azaz Pátzay Pál 10-es huszárok emlékére készült alkotása eredetileg tervezett helyére.
Ezt a néhány soros megemlékezésemet is az egykori Szent István-napi beszédem szavaival zárom: „Most mi mást kérhetnénk Szent Istvántól, hogy közbenjárására legyen ma is a magyar ifjúság szép és erős, bátor, harcra kész, állhatatos a hitben, rendíthetetlen a hazaszeretetben, mint voltak a fehérvári 10-es huszárok!
