A mi ünnepünk – augusztus 20. - Zsabka Attila
A mi ünnepünk – augusztus 20. - Zsabka Attila
A mi ünnepünk – augusztus 20. - Zsabka AttilaAmikor egy ünnep közeleg, mindig elgondolkodom, hogy milyen üzenete lehet számomra, a személyes életemre. Az államalapító Szent István rendíthetetlen elszántsággal tette a dolgát, amelyre hívást kapott. Az otthontalanokkal végzett munkámnak, döntéseimnek csak akkor van értelme, ha kitartóan hiszek én is abban, hogy a szolgálatommal jobbá, elviselhetőbbé tehetem az életüket.
Szent István mai szemmel nézve nagyon szigorú és kemény döntéseket is hozott, ha ezt szükségesnek vélte, de képes volt irgalmasan, alázattal odafordulni a nincstelenek felé is. Intelmeiben, melyet fiához intéz, tudomásom szerint ez külön hangsúlyt kap. Az üzenete számomra az, hogy sok hibát elkövetek akaratlanul is gyarló módon, akár rossz döntéseket is hozok munkám során, a családi életemben. Ha alázattal felismerem és elismerem ezen helytelen viselkedésemet, és képes vagyok őszinte megbánással javítani, amit szükséges, akkor talán megértettem a tanítást, ahogy az államalapító király az intelmekben türelemre, igazságosságra, alázatra próbálja tanítani a fiát, Szent Imre herceget.
A fiát féltő és tanácsokkal ellátó apa szintén példa az életemre nézve. Családapaként óriási a felelősségem, hogy milyen példát mutatok, milyen életre szóló tanácsokkal látom el a gyermekeimet, ha erre kerül a sor. Szent István király is azt szerette volna, ha jó ember lesz a fiából, nem csak erős király!
Mondhatnám, hogy az ünnepre tekintve csak egy választásom van: hittel és irgalmassággal telve végezni a segítő munkámat, és apaként a gyermekeim mellett lenni, ha segítségre szorulnak. Számomra augusztus huszadika egy rendkívül mély érzéseket keltő és magyar emberként felemelő, büszkeséggel teli ünnep, mely tele van hálával és hittel, hogy élhetek!
