Last Seen: nem az a fontos, ki tette, hanem hogy mit lehet kezdeni az igazsággal
Last Seen: nem az a fontos, ki tette, hanem hogy mit lehet kezdeni az igazsággal
Last Seen: nem az a fontos, ki tette, hanem hogy mit lehet kezdeni az igazsággalIan Ridley tizenegy éve keresi a lányát. Az egykori rendőr most segélyhívásokat fogad, és továbbra is abba kapaszkodik, hogy Maggie, azaz Mags még él. Amikor egy zaklatott kamaszlány telefonál, Ian felismerni véli a gyereke hangját. Ettől kezdve nehéz volna meggyőzni arról, hogy várjon türelmesen, amíg valaki utánanéz a dolognak. Eleget várt már.
A Last Seen (magyarul kb.: Utoljára látták) az első rész végétől nyílt lapokkal játszik, a második közepére pedig már az alaphelyzet lényegét is látjuk, így igazi nagy leleplezést nem tartogat a fináléra. Aki klasszikus nyomozós sorozatra készült, és hat részen át szeretné találgatni, ki lehet a tettes, az rossz helyen jár.
Csalódnia ettől még nem kell, a szereplőknek ugyanis bőven marad dolguk azután is, hogy mi már réges-rég összeraktuk a képet. Sőt, ekkor indul be csak igazán a sorozat, ami epizódról epizódra egyre jobb, feszültebb és nyomasztóbb lesz – egyszerre.
Ez a sorozat egyik legjobb döntése. A néző figyelmét így az köti le, mit lépnek azok, akiknek az életét hamarosan felforgatja az igazság. Az ember időnként legszívesebben szólna nekik, hogy ezt azért még gondolják át, de ők persze mennek a saját fejük után. Van, aki rendőri tapasztalattal, más sziklaszilárd hittel, és olyan is akad, aki egyszerűen fél elveszíteni mindazt, amije még megmaradt.
Az alapötlet Ryan David Jahn 2011-ben megjelent, magyarra eddig még le nem fordított The Dispatcher (A diszpécser) című regényéből származik. A könyvben egy kelet-texasi rendőrségi diszpécsert hív fel tizennégy éves lánya, hét évvel az elrablása után, amikor a gyereket már halottnak nyilvánították. A beszélgetés megszakad, az apa pedig egy helyi házaspár nyomába ered, az egészből pedig egy Texasból Kaliforniába vezető, erőszakos üldözés kerekedik.
Kris Mrksa filmes adaptációja megtartja ezt az alaphelyzetet, de az amerikai történetet Ausztráliába helyezi át, az eltűnés óta eltelt hét évből pedig tizenegy lesz. A regény országúti hajszája helyett a sorozat egy kisebb közösség családi és baráti kapcsolatait bolygatja meg. Ian itt olyan emberek között keresi a válaszokat, akikhez maga is kötődik, így egy-egy új nyom könnyen egy régi barátság végét jelentheti.
Patrick Brammall remekül elhiteti, miért képtelen ez az apa feladni a keresést. Ian elszántságának jó drukkolni, az indulataiból viszont a környezetének is bőven kijut. Brammall mellett Maxine Peake és Brendan Cowell is sokat tesz azért, hogy a családi konfliktusoknak súlyuk legyen. Néhány jelenet után már egészen érthető, miért volna mindenkinek jobb egy kis nyugalom. És az is, miért nem hagynak egymásnak egy percet sem ennek ellenére.
A Last Seen apái pontosan tudják, mi volna jó a gyereknek, legalábbis szerintük. Ian a kereséssel töltött évekre hivatkozva követel magának beleszólást, Henry családjában pedig az apa szava maga a házirend.
A szeretet mindkettőjüknél könnyen válik minden vitát lezáró érvvé. Ha valaki a gyerekért tesz mindent, akkor ugyan miért kellene még pont a gyereket is megkérdeznie?
Ezen a ponton lesz a történet igazán érdekes. A felnőtteknek megvannak a saját emlékeik, veszteségeik és terveik, a lánynak viszont ezek között kellene eligazodnia. Ian számára Maggie az otthonról eltűnt kislány. A Sarah néven megismert kamasznak azonban már más emlékei és kötődései vannak. A két életet nem lehet egyetlen magyarázattal összeilleszteni, bármennyire szeretnék a körülötte állók.
Az ausztrál környezet jól illik ehhez a történethez. Christian Schwochow rendezésében az elszigeteltség lehetőséget ad arra, hogy egy család hosszú ideig a maga szabályai szerint éljen. Aki távol tartja a külvilágot, könnyebben mondhatja meg azt is, milyennek lássák odabent. Csakhogy egy idő után már az is veszélyesnek tűnhet, ha a szomszéd bekopog.
A sorozattal azért lehet vitatkozni. A két apa párhuzamát néha túlságosan erőlteti, pedig a makacsságuk hasonlósága nem jelenti azt, hogy a felelősségük is azonos. Henry és Jenna múltjának bemutatásakor is kényes határon jár. Egy korábbi veszteség segíthet megérteni valakinek a döntését, de a másoknak okozott bajt ettől még nem lehet elintézni egy együttérző vállveregetéssel.
A Last Seen jó választás, ha a bűnügyi történetekben a szereplők sorsa legalább annyira érdekel, mint az ügy megoldása. A korán felfedett lapok után is marad feszültség, és a finálé sem kínál mindenkinek kényelmes helyet egy boldog családi fényképen. A sorozat egyik legjobb kérdését pedig érdemes magunkkal vinni:
attól, hogy készek vagyunk valakiért mindent megtenni, biztosan tudjuk azt is, mire volna szüksége?
A sorozat hivatalos előzetese:
Kapcsolódó
Meddig mennél el, hogy a gyereked megússzon egy gyilkosságot? - Echo Valley kritika
Kőkemény anya-lánya drámának indul, majd thrillerbe csap át, végül pedig krimi lesz belőle. Az Echo Valley nem lesz kultfilm, csak egy remek nyáresti szórakozás azoknak, akik szeretik ezeket a műfajokat. Azért némi mondanivalót is csempésztek a készítők a történetbe.
