Juhász Roland - Ibrahimovic, C. Ronaldo és Kaká ellen, Lukaku és Kompany oldalán
Juhász Roland - Ibrahimovic, C. Ronaldo és Kaká ellen, Lukaku és Kompany oldalán
- Sok szép sikert és pillanatot éltél meg Vidi mezben, hiszen az újjávarázsolt Sóstói Stadion avatómeccsén is ott voltál, te szerezted a győztes gólt, előtte már kétszer bajnok lettél a csapattal, kupát nyertetek, a BL-csoportkörtől egy hajszál választott el titeket, az EL-csoportkörben a Chelsea elleni döntetlen is bizony komoly teljesítmény volt, végül pedig a búcsúmeccseden a te góloddal verte a Vidi a Ferencvárost. Van mire büszkének lenni.
- Igen, pedig
ha őszinte akarok lenni nem indult ez egyszerűen, mert azt gondoltam, hogy itt a kevesebb is elég, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ugyanolyan lángon kell égni, mint korábban. Ezt gyorsan felismertem és szerencsére tudtam ebben váltani, így végig jól ment a futball. A Berges időszakban akadt egy holtpontom, a korábbi kiváló norvég játékossal, mint edzővel nem voltam egy hullámhosszon, nem kedvelt engem, s ezt nem is rejtette véka alá, viszont aztán jött Marko Nikolic, akivel jól ment a közös munka, ez is befolyásolta a pályafutásom hajráját, hogy meg tudtam újulni ismét.
Egy biztos: itt Fehérváron egy nagyon sikeres időszakban tudtam futballozni, nagyon jó közegben, kiváló csapattársakkal, emberekkel, akár magyar akár külföldi, máig élő remek kapcsolataim alakultak itt ki. A sikerekről nem beszélve, amit említettél a stadionavató, a nemzetközi szereplés, a Chelsea elleni mindkét meccs, a bajnoki címek, a befejezés is szuper lett, amit köszönök is a klubnak, mert azok szerencsések közé tartozhatok, akik mind a klub, mind pedig a válogatott szereplését méltó búcsúval tudta lezárni. Itta Vidinél pont a COVID-időszak után rengetegen jöttek ki a stadionba a Fradi elleni meccsre, ez nekem mai napig felemelő érzés, ha visszagondolok, és talán ezért is sikerült viszonylag könnyebben elengedni a profi futballt, ami nem mindenkinek sikerült, legyen az bármilyen sportág, így nehezebben tudja megemészteni, hogy egy időszak lezárul az életében, nekem pedig ez is rendben volt, mint ahogy úgy kompletten ez a hét és fél év, amit a Videotonban futballozhattam.
- Mondhatjuk, hogy a szívedben minimum félig már fehérvári vagy, főleg, hogy te hivatalosan is elismert Tiszteletbeli Polgára vagy a városnak?
- Valóban, szerintem mindennek van egy sport- és egy emberi oldala,
hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára lehetek, egy ilyen történelmi múlttal rendelkező város elismerését megkapni ilyen formában is nagyon nagy dolog! Ez is bizonyítja, hogy talán én is hozzá tudtam tenni egy kicsit a helyi sportélethez, ha a város, az önkormányzat úgy gondolta, hogy ezt a kitüntetést én megérdemlem. Ez hatalmas büszkeség, a lakásom nappalijában ott díszeleg a falon.
Polgármester urat is mindig tiszteltem, ő is egy vérbeli sportszerető ember, ez is mindig pozitív volt, s annak ellenére, hogy nem éltem itt, így elismerték a munkámat és a futballhoz való hozzáállásomat, az nekem az egyik legszebb kitüntetés amit valaha kaptam!
- Később a szakmai stáb tagjaként edzősködtél is a Vidinél, majd sportigazgató lettél. Ez nem végződött olyan szépen, mint nyilván gondoltad vagy szeretted volna, de aki a sportban dolgozott, dolgozik, az tudja, hogy ez a fajta tevékenység ritkán zárul Happy Enddel. Mindazonáltal csodálkoznék azon, ha arra a kérdésre, hogy megérte ebbe belevágni, nem úgy felelnél, hogy igen.
- Itt különválasztanám az edzősködést, ez hamar letisztult bennem. Megvan a legmagasabb edzői végzettségem, de nem terveztem úgy, hogy edző leszek. Jött azonban ez a lehetőség és akkor úgy gondoltam, hogy miért is ne próbálnám ki maga ebben? Az gyorsan kirajzolódott bennem, hogy nem vagyok igazán edző típus, inkább a sportszakmai rész érdekel. Egyébként aki ennyire szeret egy klubot, ennyire kötődik hozzá, az bármilyen helyzet is van az adott klubot, egy felkérésre igent fog mondani, ahogy én is tettem. Nyilván nem volt ebben még tapasztalatom, viszont
nem a legkönnyebb időszakban voltam itt sportigazgató a Vidinél. Akkor kezdődött, hogy a költségvetés a korábbi fele alá csökkent, komoly leépítések voltak a klubnál. Igazából akkor is én álltam fel, talán azért, mert nem egyezett az én szakmai elképzelésem azzal, amit mások szerettek volna, én pedig úgy vagyok vele, hogy azért tudok felelősséget vállalni, amit én hozok meg.
Nyilván az adott szezon végén el kell számolni, de a kellő türelemnek és a kellő időnek adottnak kell ahhoz lenni, hogy a munkáját az ember jól végezze. Tehát én döntöttem úgy, hogy felállok, s ennek a hátterét is kevesen tudják. Aki nekem igazán fontos, akinek a véleménye mérvadó számomra, azok tudják. Én sajnálom a legjobban, hogy így alakult, de abban a helyzetben azt éreztem a legjobbnak, ha felállok. Nekem egy dolog fontos: a család rovására nem mehet semmi, s egy ideig, amikor az ember le tudja tenni az ajtó előtt a problémákat, az kezelhető, de láttuk sok esetben, hogy hány család jövőjére hat ki egy ilyen történet. Tényleg nagyon sajnálom, ahogy azt is, hogy a csapat azóta is "bolyong", keresi a helyét, nem tudni pontosan mi lesz vele, ki lesz vele, ki lesz a tulajdonos. Ez egy hosszabb ideje húzódó dolog, ami méltatlan is ehhez a klubhoz, ez a helyzet, de tudjuk, hogy a futball is egy komoly biznisz, ami a mindennapokat meghatározza egy csapatnál, úgyhogy én nagyon remélem, hogy hamarosan rendeződik a helyzet.
Azt gondolom, hogy most egy nagyon jó szakmai vezetés van Niko (Nilolics Nemanja) vezetésével, ismerem az ő elhivatottságát, profizmusát, egy olyan ember, akinek valóban szívügye ez a klub, és remélem, hogy minél előbb lesz egy olyan tulajdonos, aki hasonlóan magáénak érzi a Vidit.
Azt kívánom, hogy nagyon sok olyan ember dolgozzon a klubnál, akinek ez jelent is valamit, mert úgy gondolom, csak úgy lehet egy klubot újraépíteni, ha minél több olyan ember vesz ebben részt, akinek ez tényleg számít, szereti is, kötődik is hozzá, ez elengedhetetlen egy ilyen klubnál, mert tényleg a Vidi sokkal többre hivatott, mint ahol tart. Az nem kérés, hogy az első osztályba való, de ott is úgy, hogy célokért, dobogóért küzdjön.
- Komoly trófeákat, címeket nyertél az MTK-tól az Anderlechten át a Videotonig, rutinos BL, EL-résztvevő voltál, a válogatottal részt vettél a 2016-os Eb-n, ahol nyolcaddöntőbe jutott a csapat. Néhány híján százszoros válogatott lettél, a nemzeti együttesben is fontos gólokat szereztél védő létedre. Mégis, számodra melyek voltak pályafutásod legemlékezetesebb pillanatai, klubokra és a válogatottra bontva?
- Kezdem az MTK-val, az volt először: ott az első bajnoki cím emlékezetes, hiszen mindig az első a legszebb, főleg, hogy úgy alakult, az utolsó fordulóban az én gólommal nyertünk 1-0-ra, úgy lettünk aranyérmesek 2003-ban. A válogatottban a bemutatkozásom (Japán ellen, góllal), hiszen minden sportoló álma, hogy magára húzhassa a nemzeti mezt, a másik pedig
az Európa-bajnokság, ami mindent felülmúlt! Egyikünk sem gondolta volna, hogy ez mit vált ki az emberekből, mekkora foci láz lesz Magyarországon, egyértelműen pályafutásom csúcsa volt ez a 2016-os Eb-részvétel.
Brüsszelben az Anderlechtnél a BL-szereplés, a bajnoki címek, amiket nem lehet megunni. Ott volt pl. a 2010-es, amikor utcahosszal nyertünk, az egy nagyon jó csapat volt, talán kiemelkedett az összes közül. Hú, Fehérvár sem egyszerű, ha választani kell, mert itt is voltak bőven szép eredmények. Az első bajnoki arany, amit itt nyertem, a Carillo-féle Vidivel, a tizes veretlenségi szériával. Ez egy nagyon jó társaság volt, fölényesen húztuk be a bajnoki címet, ez nekem nagyon emlékezetes volt. Itt említeném meg, hogy én nagyon szerettem a régi Sóstói Stadiont, az nekem egy igazi katlan volt, olyan, ahol örültek az ellenfelek, ha onnan néha 1-1 pontot el tudtak vinni. Gyönyörű a mostani új stadion is, örülök annak, hogy a stadionavatón az én gólommal nyertünk az Újpest ellen 2018-ban, de nekem ez a régi stadion és a Carillo-féle csapattal nyert bajnoki cím a legfőbb érték, persze nem megfeledkezve a "majdnem BL-es" szezonról, amikor az Európa-ligában a Chelsea ellen itthon nagyon jó meccsen játszottunk döntetlent, de kint is megizzasztottuk a sztárokat.
- Nagyon sok remek játékos oldalán és ellen is pályára léptél, mint ahogy számos kiváló edződ is volt. Kiket tudnál leginkább kiemelni a csapattársak és az ellenfelek közül, illetve a trénerek közül?
- Hú, egyre nehezebb kérdések!
Ellenfélként Zlatan Ibrahimovic és Kaká, két olyan játékos, akit ki tudok egyértelműen emelni, azok alapján, amit ellenük szerepelve tapasztaltam, persze C. Ronaldót is ide lehetne sorolni, de ő sokkal inkább bejátszotta a pályát, Ibráékkal többet találkoztam, kontaktáltam a pályán. Ami az edzőket illeti, nem emelnék ki külön senkit, mert szinte mindenkitől tanultam valamit, még azoktól is, akiket kevésbé kedveltem, mert később rájuk is úgy emlékeztem vissza, hogy tőlük is kapott valamit az én pályafutásom.
Szerencsés vagyok, mert dolgoztam sok jó edzővel, s nagyon jó csapatokban futballozhattam, amelyekben sok jó játékossal találkozhattam. Vannak nagy nevek, akikkel együtt játszottam, de ez nem jelent semmit, mert egy öltöző hangulatát több játékos viszi, talán ez a 2015-ös Vidi is azért volt különleges, mert nagyon jó közösséget alkotott, ami remek öltözői miliőt eredményezett. Tudjuk, hogy ez mennyit számít, mennyire el tud vinni egy csapatot a pályán és azon kívül, de hasonló volt a helyzet az MTK-nál is, amikor mi fiatalok, kiegészülve rutinos játékosokkal megnyertük a bajnokságot, az is egy nagyon jó közösség volt. Perceken keresztül tudnám tehát sorolni azokat a jó embereket, futballistákat, akikkel egy csapatban szerepeltem. Itt inkább
a barátságokat emelném ki, akiket a focinak köszönhetek, így az MTK-nál Németh Krisztiánt, Czvitkovics Pétert, Fehérváron (is) Torghelle Sanyit, Nikót, Sándor Gyurit, akik kiváló játékosként megmaradtak olyan embernek, akik ifjoncként pályájuk kezdetén is voltak. Ki ne felejtsem itt a Vidinél a külföldiek közül Felipe Oliveirát, mert ő is egy klassz ember és jó futballista volt.
Szerencsés a helyzetem, mert itthon és a nemzetközi mezőnyben is megismerhettem olyan kiemelkedő embereket, akik sportolóként is kiválóak voltak, akiktől sokat lehetett kapni, tanulni, ebben is nagyon fontos szerepet játszik a sport, a futball, mert népszerű, odafigyelnek rá. Ezt a már említett 2016-os Eb óta itthon is tudja mindenki. A sporton keresztül nagyon sok szép emléket, kapcsolatot szerezhetünk, sokat köszönhetünk ennek a gyönyörű játéknak.
- Még mindig aktívan focizol, ha éppen nem vagy szétrúgva és nem az orvosokat járod. Nehezen tudsz elszakadni a pályától és környékétől, ez látszik. Mi van veled most, milyen jövőképet vizionálsz magadnak, mit tervezel még a fociban? Mert abban biztos vagyok, hogy nem a Vidinél volt az első és az utolsó vezetői feladat, ami megtalált.
- Valóban, vannak még terveim. Az tudatos volt, hogy kicsit kiszálltam ebből a körből, mert a családdal való törődés nekem nagyon fontos, a legkisebb gyermekem, a lányom három és fél éves, az ő életében szerettem volna már aktívabban részt venni, közös hétvégéket, hétköznapokat eltölteni, ami korábban nem volt olyan mértékben lehetséges, mint szerettem volna. De időszerű a kérdésed, mert most van bennem az a dolog, hogy már kiforrott az elhatározásom, szeretnék a futballba visszatérni, újraépíteni magam. Ez az életem része, amitől soha nem fogok elszakadni, hiszen sok szép emléket, élményt kaptam a futballtól, s én is szeretnék még hozzátenni. Tudom, hogy ez egy teljesen más oldal, az embernek fel kell magát építenie, de kellően motivált vagyok ahhoz, hogy újra belevágjak. Remélem, hogy meg is kapom majd a lehetőséget. Tudom, sokat kell tenni ezért, egy picit türelmesebben kell felépíteni a dolgaimat, de azon vagyok, hogy még jusson nekem is valami a futballban.



