Nincs rosszabb a megoldott konteónál - Beszélgetés [tiboru]-val
Nincs rosszabb a megoldott konteónál - Beszélgetés [tiboru]-val
Nincs rosszabb a megoldott konteónál - Beszélgetés [tiboru]-val
– Mi volt az első konteó, ami felkeltette az érdeklődésedet?
– A nagy klasszikus, a Kennedy-gyilkosság, még középiskolás koromban. Teljesen elvarázsolt, hogy már akkor is volt vagy tíz különféle verzió arra a kérdésre, hogy ki tette és miért. És ráadásul mindegyiknek volt egy belső logikája, mindegyiket meg lehetett magyarázni észérvekkel. De ugye egyszerre nem lehet igaz mindegyik.
– Akkor jó egy konteó, ha egyszer csak kiderül az igazság vagy akkor, ha soha nem derül fény arra?
– Szerintem a konteók savát-borsát pont az adja, hogy nincs egyértelmű megfejtés. A nyomozás folyamata, a lehetséges magyarázatok keresése, az ötletelés, a verziófelállítás izgalma elmúlik, ha megvan az igazi megoldás. A konteózás rengeteg aspektusában hasonlít a bűnügyi nyomozásokra, a nagy különbség pont a végében van: a nyomozó akkor elégedett, ha megvan az elkövető, a konteós pedig akkor, ha egy jót agyalt és még mindig van min gondolkoznia. Persze az orvosról is azt mondják, hogy önmaga ellen dolgozik, amikor beteget gyógyít, hiszen ha nincs többé betegség, az orvosra sincs szükség. És most jutott eszembe az orvosos hasonlatról: a konteózás úgy is felfogható, mint a közélet immunrendszere: megakadályozza vagy legalábbis megnehezíti, hogy folyamatosan át legyünk vágva.
– Volt olyan konteó, aminek végül lett megfejtése és a konteósok csalódtak? Ha igen, melyik volt ez?
– Megoldott konteók? Hát ez fából vaskarika. Egy igazi konteó sohasem oldódik meg, hiszen mindig akadnak összeesküvés-kedvelők, akik egyetlen hivatalos és végleges magyarázatot sem fogadnak el... Olyan eset viszont rengeteg van a történelemben, hogy a konteósoknak lett igazuk, vagyis idővel kiderült a hivatalos magyarázatról, hogy nem igaz, és azok gondolkoztak helyesen, akiknek gyanús volt valami.
– Ezek alapján a konteósok tulajdonképpen ellenérdekeltek az igazság kiderítésében, ha jól értem. De akkor hogyan lesz meg a sztori végén a nagy homlokra csapás és hogyan tudják egymásnak azt mondani, hogy "no lám, nekem volt igazam!" Vagy nem ez a lényege a dolognak?
– Itt kell különbséget tenni a konteósok és az elvakult összeesküvéselmélet-hívők között. Annak ellenére, hogy szinonimaként használjuk a két fogalmat, véleményem szerint van különbség: Konteós az, aki az összeesküvés-elméleteket szellemi, intellektuális játéknak tekinti, amelyben az a lényeg, hogy az agyunkat tornáztatva megvizsgáljunk minél több lehetséges magyarázatot. Összeesküvéselmélet-hívő az, aki meggyőződéssel kiáll egyik vagy másik verzió mellett és kizárólag ezt veszi figyelembe, enyhe (?) üldözési téveszméje van és minden bokorban gyíkembert és/vagy szabadkőművest vél felfedezni. Sajnos a közvélemény gyakran egy kalap alá veszi a két kategóriát és nem látja, hogy kábé akkora a különbség, mint az ínyenc borkedvelő és egy alkoholista között. Mindkettő szereti a bort, de míg az első az íze, a színe, az illata, addig a második csak a bódulat miatt keresi. Én ínyenc vagyok, akárcsak az általam konteósnak nevezett közösség tagjai. És nincs alufólia-sapkám se. De ne verjük át az fmc.hu olvasóit: az oldalatokon nem konteókat fogok publikálni.
– Belekergettél a következő kérdésbe: ha nem konteókat, akkor miket olvashatunk ezentúl minden hétfőn tőled?
– Rövid (és nem feltétlenül napi aktualitású) külpolitikai érdekességeket, amelyeknek van valamiféle biztonságpolitikai vonzata is, elvégre hivatalosan (oklevelem szerint) okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő lennék. Sokan ellapoznak, ha a hírekben a külpolitikai rovat következik, pedig hihetetlenül izgalmas terület, rengeteg érdekességgel.
Tóth Tibor, azaz [tiboru] (Fotó: Szabó Eszter)
– A közelmúltból mi az, ami egy tipikusan ilyen téma volt neked?
– Hát a közel-keleti hírek minden nap hoznak valami olyasmit, amire felkapja az ember a fejét (és ami még a konteós vonulatot is magában hordozza): az orosz nagykövet törökországi agyonlövése decemberben például nem csak a biztonságpolitikai elemzőknek, hanem a konteósoknak is elképesztő mennyiségű agyalnivalót szállított... Az alapkérdések origója (a cui prodest) mindig segít átlendülni a holtponton.
– Mi az ankarai merénylettel kapcsolatban a legelvetemültebb konteó?
– Hát talán az, hogy Putyin utasítására történt, mert így akarja egyrészt fenntartani odahaza a kváziháborús lelkiállapotot az oroszokban, másrészt így akar egyfajta orosz Patriot Act-et létrehozni, ami az eddigieknél is nagyobb hatalmat ad a kezébe (ami már önmagában is nehezen elképzelhető...). De szóba jöttek az amerikaiak is, akik így akarnak éket verni az orosz-török szövetség tagjai közé. És megint itt vagyunk a konteóknál.
– A jó konteós ilyen helyzetben saját verziót alkot vagy valamelyik korábban felmerült verzió mögé áll be?
– Átnézi az eddigieket és ha van jobb ötlete, kidolgozza és bedobja a közösbe. Mert a konteózás csoportos műfaj!
– Egy jó konteós meggyőzhető a másik vélt igazáról vagy inkább mindhalálig kitart a saját verziója mellett?
– Az értelmes konteós rugalmas, befogadja és értékeli a másik verziót hangoztató kolléga érveit. Persze mindenkinek a saját verziója a legkedvesebb.
– A végére néhány leg-kérdés: melyik szerinted a világ legjobb konteója?
– Hm... Melyik a világ legjobb étele? Nekem a kedvencem a Gyatlov-hágós, a Voynich-kéziratos, illetve a Seuso... Ha általánosságban kérded: azok a jó konteók, amelyek háttere egyrészt elég konkrét, másrészt amelyek tág teret adnak a fantáziának.
– Melyik Magyarország legjobb konteója?
– A legjobb magyar konteó szerintem a már említett Seuso, de a Budapesten vízbe fulladt francia lány sztorija is magában hordozza a konteós tökéletesség minden elemét (Ophélie Bretnacher). A nagyon kortársak közül meg Wels Tamás esete is megérne egy csomó misét... De naponta születnek új konteók, lehet, hogy holnap születik meg az eddigi legnagyobb.
– Több könyvet is írtál. Melyik a legkedvesebb neked?
– Jaj, ne... Ez sportszerűtlen volt. Az, ami még nem jelent meg.
– Jó válasz. Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget! És azt üzenem az olvasóknak: mindig kételkedjenek minden hivatalos magyarázatban.
