Mit gondoljunk át az óvodai beíratásnál?
Mit gondoljunk át az óvodai beíratásnál?
Mit gondoljunk át az óvodai beíratásnál?Hány évesen írassuk be?
Tudom, sok szülő nem teheti meg, hogy a gyermek három-három és fél éves koráig otthon maradjon vele, mert fenyegeti a kirúgás vagy a szűkös családi költségvetés réme. Vagy a családi vállalkozásban felhalmozódott tennivalók miatt kénytelenek visszatérni a munkába. Ezért alakulnak ki az óvodákban az úgynevezett vegyes csoportok, ahol már 2,5 éves kicsik is vannak a sokszor 3,5 évesek között.
Nekem szerencsém volt azzal, hogy a lányom márciusi születésű és meg tudtam oldani, hogy a szeptemberig hátra lévő fél évet otthon töltse, családi körben. Így szeptemberre tökéletesen érett volt az óvodára, a beszoktatás is tartott vagy három percig. Akkorra összeismerkedett Ajsával, akivel az óvodai három év alatt testi-lelki jó barátokká váltak.
Más szülők – különösen azok, akiknek novemberben-decemberben született gyerkőcük van – sokat küszködtek a beszoktatással, sőt volt olyan gyermek, aki gyakorlatilag az óvodáskor végéig reggelente sírva vált el a szüleitől. Épp ezért tartom megfontolásra érdemesnek, hogy ha tehetjük, ne siettessük a közösségbe kerülést.
Persze sokszor és sokan félreértik a törvény rendelkezéseit, ezért íratják be a gyereket az óvodába. Számos helyen olvastam azt, hogy „minden háromévesnél idősebb kisgyermeknek legalább napi négy órában óvodába kell járnia”. Ez így nem igaz. Ha a gyereknek január 1. és augusztus 31. között van a születésnapja, akkor szeptember 1-jétől kötelező az óvoda. Ha azonban szeptember 1. és december 31. között született, akkor csak a következő év szeptemberétől kell óvodába járnia (közkeletű kifejezéssel ők az évvesztesek). Ebben az esetben – úgy tudom – a szülő és az óvoda dönthet. És szerintem mindenki, különösen a gyermek, úgy jár a legjobban, ha a kivárják a következő szeptembert.
Anyák napi ünnepség a kiscsoportban (fotó: halmos)
Akkor a gyerkőc a csoportban a nagyobbak, idősebbek, ügyesebbek közé tartozik, így sokkal több sikerélménye lesz. És nem kell ahhoz pszichológusnak sem lennünk, hogy tudjuk, érezzük, mennyivel kiegyensúlyozottabb, boldogabb az a gyerek, akinek sikerei vannak: megtanult egy verset, csodás lett a rajza, kikelt a babszem, amit elültetett vagy az akadálypályán könnyedén végigszaladt a keskeny pallón is.
Hány évet töltsön az oviban?
A másik átgondolandó téma, hogy mikor menjen a gyerek iskolába? Szerintem a legjobb, ha három évet tölt az óvodában. Erre is persze a saját lányom és a barátnői szolgálnak például. Réka egyszerű önkormányzati fenntartású óvodába járt. Ezt azért hangsúlyozom, mert, ha valaki alapítványi, magán- vagy más típusú óvodát választ, ott a nevelési elvek, tervek mások lehetnek. Szóval, ha valaki egy átlagos óvodába íratja be a gyermekét, legyen tisztában azzal, hogy az ottani nevelési program három évre szól! Vagyis aki arra gondolván, hogy „hadd legyen a fiam/lányom még egy évig gyerek”, nem íratja 6 évesen iskolába a gyermekét, lehet, hogy nem is tesz vele olyan jót, mint gondolná.
Anyák napi ünnepség a nagycsoportban (fotó: halmos)
A lányomról az óvónénikkel konzultálva eldöntöttük, hogy három év után nem szabad az oviban tartani, mert szellemileg, testileg megérett az iskolára. Ezért átkerült egy olyan csoportba, ahol vegyesen voltak a hozzá hasonló és az egy évet ráhúzó gyerekek. A csoportban – tekintettel Réka korosztályára – a harmadik év nevelési programja szerint haladtak. Amit viszont a csoport fele már egyszer hallott. És még ha az óvónénik más verseket vettek is elő, mint az előző évben, például a matematikai vagy épp mozgásos feladatok ugyanazok maradtak.
Épp emiatt Réka egyik barátnőjének az anyukája panaszolta, hogy megbánták a döntésüket, mert a kislány, aki három évig szeretett oviba járni, a negyedik évben szinte minden reggel sírt. Merthogy unatkozott.
Ezt a két dolgot szerintem minden szülőnek érdemes mérlegelnie, hisz minden gyerek más és más, és mindenki maga ismeri a legjobban a gyermekét. Emellett mindenképpen hasznos, ha kikérik a szakemberek, az óvodapedagógusok véleményét is.
