A fiatalok átértékelhetik azt, amit eddig nem vettek komolyan – véget ért Az én 56-om vetélkedősorozatA fiatalok átértékelhetik azt, amit eddig nem vettek komolyan – véget ért Az én 56-om vetélkedősorozat
Nagy Boglárka a Székesfehérvári Diáktanács elnöke jártas a témában, hiszen nem csak versenyzett a mostani vetélkedőn, de rendesen utána is járt a témának, már csak azért is, mert társai nevében ő mondott köszöntőt a versenyen. Korosztálya és 1956 viszonyát így jellemezte: "Sajnos nagyon sokszor átsiklunk ezek felett a dolgok felett. Megtanuljuk órán, benne vagyunk iskolai szinten megemlékezésekkel, de nem éljük át igazán azt, hogy valójában ez miről is szól. Ezeken az eseményeken teret kapnak a fiatalok, és részvételükkel egy kicsit modernebb stílusban, de hűen megemlékezve az akkori eseményekről kerülhetnek igazán közel ezekhez a történelmi pillanatokhoz. Szerencsére Fehérváron már évek óta korszerű megemlékezések vannak, amibe belekapcsolódhatnak a fiatalok, és átértékelhetik azt, amit eddig nem igazán vettek komolyan."
A tankönyvek nem tudják elég jól visszaadni azt, amit az akkori fiatal korosztálynak jelentett az 1956-os forradalom, így az, akinek volt lehetősége elbeszélgetni 56-ot átélt személyekkel, vagy akár megtapasztalni a családban a beszédes hallgatást, kisebb előnnyel indulhatott a megmérettetésen is. A forradalommal kapcsolatos első gondolatuk, vagy épp tudásuk és érzéseik summázata is ezt tükrözi:
Orbán Adrienn szerint "Magyarország megmutatta a világnak és saját magának is, hogy nincsenek kis népek, csak tehetetlenek. Hogy igen is van olyan nép, amely le tudja győzni a legyőzhetetlennek tűnő hatalmat."
"A nagypapám vette le az egyik székesfehérvári épületről a vöröscsillagot. Nem nagyon mesélnek erről az időről, de nagy eséllyel én is kimentem volna az utcára." – mondta Gál Kristóf.
Tömör Adriánnak is egy családi emlék ugrik be: "A papámtól kérdeztem többször, hogy milyen volt abban a korban, hisz nagyon érdekelt. Ő tanár volt akkor, és mivel nem akart belépni a pártba, elküldték másik suliba."
"Nekem a dédszüleim élték meg, de túl sok mindent nem meséltek – fogalmaz Nagy Klaudia. A dédnagyapám zsidó volt, ő előtte munkatáborban is járt. Leginkább arról beszélnek, hogy mi ment az utcán, hogy mennyire volt felfordulás, amikre a színdarabokban és mozifilmekben ráismerek. Nem tudom hogy nekem lett volna-e bátorságom, hogy ott legyek. Talán ha olyan társaságban vagyok."
"Személyes tapasztalatom nincs, vagy csak én nem kérdeztem a nagyszüleimet, de ha akkoriban egyetemista lettem volna, kimentem volna, harcolva a szabadságért." – jelenti ki Kovács Johanna.
A Fiatalok Fehérvárért Egyesület egyébként tavaly alakult, és ez volt az első nagy volumenű rendezvénye. A fiatal elnöknek köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy rendezvényeik a továbbiakban is korszerűsíteni fogják a fiataloknak szervezett programokat.