A félig fehérvári, aki legyőzte az asztmát és az Everestet
A félig fehérvári, aki legyőzte az asztmát és az Everestet
A félig fehérvári, aki legyőzte az asztmát és az EverestetNeszmélyi Emil (aki civilben ügyvédként dolgozik) a Szabadművelődés Házában tartott élménybeszámolóján mesélt veszélyes és kihívásokkal teli útjáról. Ahogy fogalmazott, félig mindig is fehérvárinak tartotta magát, a helyi Smohay család leszármazottjaként nagy örömmel jön a városba. Bár fiatalon versenyszerűen kosárlabdázott, önmagát nem élsportolónak, sokkal inkább teljesítménysportolónak tartja, akit mindig is vonzottak a kihívások.
Emiatt is döntött úgy, hogy nem az ismertebb és kedveltebb déli oldalról, vagyis Nepál felől, hanem északról, Tibetből indulva próbál feljutni a Csomolungmára. Délről korábban három magyar, Erőss Zsolt, Jelinkó Attila és Ugyan Anita jutott fel az Everestre, de északról addig még egyetlen honfitársunk sem zárta sikerrel csúcstámadását. Tibet felől egyébként is jóval kevesebben próbálkoznak a mászással, dr. Neszmélyi Emil szerint ennek több oka is van.
– Egyrészt az északi út során nagyobb hideg várja a mászókat, -10 és -50 fok közötti a hőmérséklet, míg délen ez -10 és -30 fok között van. A csúcs megmászására az év két hónapjában, májusban és júniusban van lehetőség, ilyenkor vannak olyan napok, melyek alkalmasak a csúcstámadásra. Míg délen az ilyen napok száma 8 és 12 között van a két hónap alatt, addig északról indulva csak 3-6 napról beszélünk. A szél ebben az időszakban is 50 és 200 km/óra közötti, az év más szakaszában viszont alig esik 300 km/óra alá. Északon az alaptáborok közötti távolság is jóval nagyobb, ráadásul a mentés is sokkal lassabb, a kórházba kerülési idő akár 5 nap is lehet, míg a déli oldalon ez fél nap.
Az északi oldal megmászása tehát óriási kihívás: dr. Neszmélyi Emil négy éven át készült a feladatra. A fizikai és mentális felkészültség mellett számos váratlan helyzetet kellett megoldania, az egyik ilyen az volt, amikor 8 hónappal az indulás előtt kiderült, hogy asztmás, orvosai így nem javasolták számára, hogy oxigénpalack nélkül próbálkozzon. Sőt, hogy őszinték legyünk, még azzal sem, hiszen 6000 méter felett palackból is csak a normál levegővétellel a szervezetbe kerülő oxigén 40 százaléka jut be a szervezetbe, emiatt is olyan fárasztó és óriási igénybevételt jelentő feladat az Everest meghódítása. És akkor még nem is beszéltünk a látványról, mely a csúcs közelében fogadja a mászókat....
– 8000 méter fölött van egy úgynevezett halálzóna, ahol körülbelül 200 holttest, a hegy áldozatai alusszák örök álmukat. Mellettük, közöttük mászol, az oxigénhiány miatt azonban igazából nem is akkor, hanem később, amikor már lejöttél, no akkor tudatosul benned, mit láttál. A holttestek mérgezik a hegyről lezúduló vizeket, azonban olyan magasságból lehetetlen lehozni őket, bár a helyi hatóságok keresik a megoldást erre.
Neszmélyi Emil végül 2016. május 20-án jutott fel a világ legmagasabb csúcsára, ahol 20 percet töltött az expedíció csapatával. A szigorú expedíciós menetterv miatt öt perce jutott arra, hogy hét zászlót helyezzen el a Mount Everesten.
A csúcsra az idei esztendőben is feljuthat magyar mászó Klein Dávid és Suhajda Szilárd személyében, akik Nepál felől, oxigénpalack nélkül próbálják majd elérni az Everest csúcsát. A duó már az 5344 méteren fekvő alaptáborban tartózkodik, dr. Neszmélyi Emil szerint több tényező szerencsés együttállása hozhatja meg a sikeres hódítást.
– Az alap egy pontosan megtervezett és végrehajtott felkészülés. Szükséges hozzá a megfelelő genetika is. És ami elengedhetetlen, az 50 % szerencse, mert anélkül nem juthat fel az ember a Csomolungmára. Nagy a nyomás a fiúkon, de ha minden tényező összeáll, akkor sikerrel zárhatják az expedíciót.
